Másodedző (Szalai Ádám rövid fanfic)

05

Egy, egyetlen egy bosszantó napsugár tudott csak beszökni a szobába, de az pont az én szemembe sütött. Kellemetlen erre ébredni. Sokkal szívesebben keltem volna a mögöttem álmában dörmögő fiúra, aki a karjaiban tartott. Ujjaimat már elengedte, de derekamat szorosan fogta. Óvatosan lehámoztam magamról a karjait, kicsúsztam mellőle, mire kezét maga alá húzta. Elmosolyodtam, majd halkan elhagytam a szobát. Kint leültem a tévé elé, és halkan néztem a reggeli hiradót.
Körülbelül tíz perc alatt untam meg ezt a tevékenységemet, és elkezdtem felfedezni a konyhát. Először a kávégéppel ismerkedtem meg, csináltam egy kávét Ádámnak is, az estit megköszönni. Sőt, olyan kedves leszek, hogy csinálok neki és magamnak is egy-egy tojásrántottát.
Nos, végig zörögtem azt a fél órát, amit a serpenyő megkeresésével töltöttem. Igaz, végül megtaláltam, de végig erős volt a gyanúm, hogy Ádám fent van, csak hagy kibontakozni, tőle szokatlan módon.
Mikor végeztem kiültem a teraszra, a kávémmal, rántottámmal és a telefonommal együtt. Reggeli után, felhívtam Balázst.
- Ki vagy és mit akarsz? - motyogta, mire elmosolyodtam. Szóval felkeltettem.
- Az vagyok, aki miatt érdemes felébredned. - mondtam halál komoly hangnemben.
- Anya? - csepp reménykedést véltem felfedezni a hangjában.
- Nem anya, Alíz. - kuncogtam.
- Jól van, akkor visszafekszek. Szia, jó éjszakát Alíz.
- Mesélek Ádámról. - mondtam a témát, ami tutira felkelti az érdeklődését. Hallottam ahogy a vonal másik végén panaszosan felsóhajt.
- Mesélj te lány, de ha nem tetszik, kitekerem a nyakát. - figyelmeztetett, és én elmeséltem neki mindent.
Néha-néha közbeszólt valamit. Majd a végén kijelentette h igenis, letekeri a nyakát a puszi miatt.
Utána még sokáig beszéltünk, igazi semmiségekről. Végig hallgattam, ahogy pirítóst csinál,majd leégeti az ujját. Megpróbáltam halkan nevetni, de nem sikerült. Egyszer csak Ádám álmos és nyúzott feje jelent meg az ajtóban.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
- Már köszöntem. - jött Balázs válasza.
- Neked is édesem. - kaptam egy puszit az arcomra, és helyet foglalt mellettem.
- Fúj, blah, ne, nem akarom hallani. - öklendezett a másik oldalon. - Szia Alíz, majd beszélünk.
Meg se várta a válaszomat, csak bontotta a vonalat. Mosolyogva ingattam a fejem, leraktam magam mellé a készüléket, és Ádám felé fordultam, aki már nagyban ette a rántottáját.
- Ki volt az? - kérdezte két falat között.
- Balázs. Hogy aludtál?
- Minek keresett ő téged? - kicsit megemelte a hangját.
- Én hívtam fel, hogy megkérdezzem hogy van.
Bólintott, és olyan arcott vágott, mint egy sértődött kisgyerek. Megforgattam a szememet, felálltam, és a korlátra támaszkodva figyeltem az utcán járkáló embereket. Mindenki sietett valahová, senki nem állt meg, nem nézett a másikra.
Hirtelen a fényképező ikonikus hangjára lettem figyelmes. Odakaptam a fejem, és Ádám vigyorgását láttam meg, ölében pihent a telefonja. Érdeklődve felé hajoltam, szőke hajam a telefonja felé lógott.
A kép felén az én hátsófelem volt, míg a másik felén a kávét tartó kéz volt. Alatta egy írás.
@Adam_Szalai_28 Édesem reggelit csinált. Sőt, egy előttem támaszkodó lány látványára kelni sem utolsó. :3 #HUN #Alíz #Csináltreggelitmegtarthatom? #Imádási
- Ha ezt kimered tenni, kicsinállak. - figyelmeztettem, miközben elhajoltam a képernyő elől.
- Hajrá Alíz. - vigyorgott és megmutatta a telefonját.
Ott volt, hogy pár másodperce posztolta. Ezt meglátva a telefonnal a kezemben kirohantam a nappaliba, onnan át Ádám hálójába, ahol becsuktam az ajtót, és elbújtam a takaró alá. Pillanatok múlva egy nehéz test feküdt rám, s annak a tulajdonosa megpróbálta lehúzni rólam a takarót. Én nevetve hagytam, a telefont a kezemben tartva. Önfeledten nevettem, de Ádám nem nevetett velem. Csak nézett, és annyi érzelem kavargott az arcán, hogy nem tudtam eldönteni, most ki akar lökni vagy még jobban maga alá akar temetni. Lassan elvette a telefonját, lerakta az ágy mellé és teljesen rám koncentrált. Hüvelykujjával végig simított arcélemen, közben mélyen a szemembe nézett. Egy hosszú pillanatra bent rekedt a levegőm, nem mertem megmozdulni. Féltem, ha megmozdulok vége szakad ennek a pillanatnak. Nem akartam, hogy vége legyen. Érezni akartam őt. Azt akartam, hogy csókoljon meg, de én gyáva nem mertem lépni. El fogok rontani valamit, ha megmoccanok. Ádám szemét a számra szegezte, és közelebb hajolt. Miliméterek. Ennyi választott el a kiismerhetetlenségtől.
- Nem tehetem meg. - motyogta, és legurult rólam. Gondterhelten masszírozta az orrnyergét, én pedig felkönyököltem, onnan néztem, hogy mi lesz a következő lépése. - Takarodj ki! - ordított rám.
Mindenre számítottam, de erre nem. Haragosan eldobta az első kezébe kerülő tárgyat, ami szerencsére csak egy párna volt. Zavartan néztem rá, mi történt vele? Hirtelen hangulatváltozás?
- Ádám... - megpróbáltam felé nyúlni, de ellökte a kezem és haragosan felállt.
- Mondtam valamit Alíz. - hangjában az a fajta nyugodtság volt jelen, ami bármelyik pillanatban idegbeteg ordítássá válhat.
Kezeimet felemeltem, és kimentem a szobából. Természetesen, magam mögött hangosan becsaptam az ajtót.
Fájt. Nem tudom miért, de fájt, hogy elutasított ez a szemétláda.
Fájt. De nem tudtam, miért érdekel ez annyira. Ő az egyik, akit edzek. Nem más, nem több. Csak egy srác a sok közül. Balázs iránt miért nem érzek ilyesmit? Őt miért csak a legjobb barátomnak tudom elképzelni?
Várjunk. Ki beszélt itt érzésekről? Milyen érzéseim lehetnek Ádám iránt? Utálat, közönyösség. Ez a kettő az elfogadott. De mi van ha... nem akarok megfelelni a normálnak? Ha máshogy akarok viselkedni?
Ez többé eszembe se jusson. Balga gondolatok, egy balga szőke koponyájából.
Csak meredtem magam elé. Érzékeltem, ahogy Ádám kimegy, valamit kiállt, de nem hallottam meg. Nem érdekelt hova, kivel és mikor megy csak hagyjon békén a következő pár napra.
Egy idő után az elkeseredettség és a bánat tovaszállt, helyét pedig a Mónika Show önfeledt butasága vette át.
A sokadik epizód után egy üveg kólával és pattogatott kukoricával vártam a következő hajmeresztő problémát. Ezt az idilli pillanatot az ajtó csattanása követte, majd két nagyban smároló alak képe.
Egy pillantást se vetettek rám, Ádám azonnal eltűnt az alul öltözött lánnyal. Sőt, még hallottam az ajtó zárját is kattani. Nem mintha be akartam volna nyitni, hogy "Ti most József Attila verseket olvastok? Beszállhatok?"
Miután bementek jobbnak láttam feltenni a fejhallgatómat, és maximum hangerőn zenéthallgatni. Nem akartam hallani, mit csinálnak, akkor sem, ha tudom.
Talán két óra múlva jöhettek ki a szobából. Elkezdtek valamit beszélni, mire kikapcsoltam a zenét és hallgatóztam. Tudom, nem szép dolog, hiszen valószínűleg olyan dologról van szó, amit nem kellene hallanom, de a kíváncsiságomért mindent.
- Nem adom meg a számom! Csak egy menetre kellettél fogd már fel!
- De azt mondtad, hogy... - a lány megszeppent volt. Már nem olyan kihívó, mint amikor megérkezett.
- Ne legyél naív, kiscsillag. Mindenki hazudik valamiben. Menj vissza a klubba és riszáld a kis valagad. Szia. - a lányt kilökte az ajtón, majd rázárta a biztonsági zárat.
Ezekután egy hatalmas mosollyal az arcán lépdelt felém, én pedig úgy csináltam, mintha nem venném észre. Kényelmesen elhelyezkedett mögöttem, majd megfogta a derekam és az ölébe húzott. Egy apró puszit nyomott a tarkómra, állát a vállmara fektette és halkan elkezdett beszélni.
- Hidd el, itt és most megcsókolnálak, de egyszerűen nem tehetem. Nem visz rá a lélek, pedig annyira akarom! Akarlak, mert te más vagy, mint a többi lány. Nem tudom miért, de te különleges vagy számomra. Igazából, még én se tudom mi ez az egész bennem. - kaptam még egy puszit, csak most a vállamra. - Egyszer az enyém leszel Alíz.
Tudom, hogy hülyeségeket beszél, ezért nem is tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet.
Már rég beesteledett, amikor meguntam a kanapé és a telefonozó Ádám társaságát. Úgy döntöttem elmegyek szórakozni, kicsit kifújni a gőzt. És hogy megszabaduljak ettől az állattól. Felálltam az öléből (merz eddig az istenért se engedett volna el) és elkezdtem egy ruha után turkálni a bőröndömben. Persze, nem hoztam magammal, hiszen ki gondolta volna, hogy pihenés közben kedvem támad bulizni egyet. Így végül egy minta nélküli lenge ujjatlant, egy apró rövidnadrágot választottam fekete magassarkúval.
Hajamat kifésültem, jobban mondva, megtéptem. Tettem fel egy minimális sminket és elkezdtem a telefonomat keresni.
- Hová mész? - érdeklődött Ádám, végigmérve lenge öltözékemet.
- Oda, ahol te nem vagy. - kacsintottam rá.
- Olyan hely nincs. - nevetett harsányan, végignézett magán és kiment előttem az ajtón. Most komolyan jönni akar? - Gyere édesem, tudok egy jó szórakozóhelyet.
Ő nem csak akar jönni, hanem jönni is fog. Eldöntötte magának, és nekem ninvs beleszólásom.
Nagy szórakozóhely, igényes pulttal és kevésbé józan emberekkel teletömve. Igaza volt Ádámnak, ez tetszik. A bejárat után egyből hátrahagytam őt, és rendeltem magamnak egy vodkát tisztán. Ősidők óta nem ittam egy kortyot sem, ezért az alkohol fájó keserűséggel csúszott le a torkomon.
Ez az első felesem után volt. A hetediket már meg sem éreztem, úgy vedeltem, mintha csak vizet innék. Hirtelen megfogták a kezemet és elhúztak a pulttól.
- Van keved táncolni? - mondta angolul egy korombeli srác.
- Persze. - vágtam egy lehengerlő mosolyt.
Nem vagyok biztos benne, hogy jól nézett ki, de ebben az állapotban nem is nagyon érdekelt. Táncoltunk, flörtöltünk, és ittunk. Épp egy újabb kör vodkát rendelt, közben én a térdemre hajolva nevettem a nagy semmin.
Kinevettem magam, majd a poharamért nyúltam, inni akartam, de kiverték a kezemből. Tompaságom miatt, csak pár másodperccel a pohár törés után tudtam reagálni. Majd a fiúra néztem, akinek egy másik fogta erőszakosan az ingét.
- Mit képzelsz te állat? Fehér porokat öntögetsz szép lányok poharába? Rosszfiú vagy. - minden egyes mondat végén bevert egyet a srácnak.
Megpróbáltam őket szétszedni, nulla sikerrel. Csak egy lány voltam, aki rángatott egy pólót, közben pedig sikítozott.
Engem és a "megmentőmet" a felkarunknál fogva rángattak ki a szórakozóhelyről. Kint esetlenül dobáltam a karjaimat, és őt szidtam.
- Remélem örülsz te nagy hős! Kidobtak minket, miattad! - ujjammal a mellkasát bökdöstem, és próbáltam nem hasra esni. - Őszintén, mégis ki vagy te? Egy senki?
- Ádám vagyok, és most szépen hazaviszlek és lefekszünk aludni. - tagolta lassan Ádám.
- Tetszik a neved. Á-d-á-m. - kuncogtam idiótán a kocsiban. - De te se nézel ki rosszul. Bár ki tudja, ilyen állapotban milyen az ítélő képességem.
Egy hatalmas panel előtt álltunk meg, mire én kiszálltam Ádám a karjaiba kapott, és menyasszony pózban vitt a lakásba. Valahol az ajtó és az ágy között alábhagyott a pörgésem és elszunyókáltam a karjai között.