Ez vagyok én

14.Rész

Szabi haját simogatva engem is elnyomott az álom.Arra ébrettem hogy valaki a karomat simogatja. Szabi arcán hatalmas diadalittas mosoly terült el, elérte hogy elaludjak. Hogyan is? Egyszerűen mellettem volt, és ennyi. Meglepő hogy erre is képes ez a srác

-Kicsim menjünk enni?- kérdezte egész halkan
-Nem tudom- mondtam elég fáradtan
-Hogy aludtál? - bújt hozzám közelebb.
-Nem tudom- válaszoltam lazán.
-Hány óra van? - kérdezte tőlem, miközben a telefonommal szemezett
-Nem tudom - feleltem ismét lazán, de utána egyszerűen csak elnevettem magam

-Majdnem dél van. Mit csináljunk ma? - kérdezte tőlem a telefonomat nyomkodva.
Szólásra nyitottam a számat, de ő gyorsan megcsókolt.
-Tudom....Nem tudod - mondta kisfiús mosollyal az arcán.
-De. Ezt tudom. Maradjunk ma egész nap ágyban. Olyan mélyen eltudnék itt aludni- és lehelyeztem a fejemet a párnára.

Mikor vele voltam a gondolataim csak körülötte forogtak, nem érdekelt hogy milyen nap van és hol vagyok. Ő volt számomra a minden, a Nap a Hold és a Csillagok.

Szerencsére kora estig, az ágyban fetrengtünk. Kb 16:30 fele indultunk útnak.
-Kicsi, ugye tudod hogy holnap iskola?- kérdezte tőlem Szabi, mikor a kezemet a kezébe helyezte. Ez olyan pillanat volt, mint amikor az apuka a kislánytól érdeklődik, hogy készen van-e a házija

-Kösz hogy emlékeztetsz rá. Mintha nem lenne elég bajom nélküle.
-Viki, már csak 3 hét és vége. - mondta lelkesen, majd közben az arcomat figyelte
-Elég az, sőt még sok is.- feleltem durcizva Szabinak

Szabi hirten megállt, és magával szembe húzott.
-Ne durcizzál már,gyere ide - majd szorosan magához húzott.

17:30 fele értünk haza, ahol meglepetésünkre mindenki otthon volt Alex kivételével, de senkinek sem okozott meglepetést hogy mi kéz a kézben jelentünk meg. Sőt inkább elismerő tekinteteket kaptunk, és " Én megmondtam hogy ezek együtt lesznek" fejjel végezték tovább a dolgukat.

Szabi maradt vacsorára, de utána mennie kellett haza, mert másnap reggel megy melózni. Igen.... Ilyen a felnőtt élet.
Szabi távozása után a szobámba indultam felhívni Noémit és elújságolni a dolgokat. De telefonja csak kicsöngött. Azt gondoltam biztos alszik már

Inkább leugrottam Bencussal játszottam pár kört,szegény napok óta csak arra várt hogy velem játszhasson. Játékunkat Alex érkezése zavarta meg. De még milyen érkezése.....

A jelenet a következő volt. : Bencével ültünk a kanapén kezünkben a konzollal, nagyban kiabáltuk  hogy "Szalai ha ezt a helyzetet is kihanyod megbaszlak" szokásos játékos buzdító, rögtönzött szövegünket. Mire zajokat hallottunk, nyílt a kapu. Vagy a szüleink jöttek haza  a romantikus mozis estéről vagy a tesónk akivel egy szülinapi bulin voltam előző nap. Hallattuk, hogy valami érintkezik az ajtóval, és furcsa számunkra idegen szavakat kántáló személy próbálja kinyitni az ajtót. Azt tudni kell, hogy mi sosem zárjuk be az ajtót ha valaki itthon van. Simán bejöhetett volna Alex úgy hogy lenyomja szerencsétlen kilincset, de neki ez nem volt jó. Bezárta az első ajtót, és hátra sétált a hátsóhoz. Persze ezt a műveletet látnunk kellett. Szóval hatalamas lendülettel ,versenyt futva igyekeztünk, hogy az előadasból a lehető legtöbbet láthassunk.

Alex a homlokát az üvegajtóra nyomta, majd a kilincset lassan, magabiztosan lenyomta. Mintha próbálná bebizonyítani hogy nem segg részeg. De a kinézete mást sugalt.
-Bencus, menj hozz egy pohár vizet, és 2 gyógyszert a kék dobozból- utasítottam a legkisebbik Lovasy családtagot, aki szónélkül útnak indult.

Alexot régen láttam ilyen formában, amikor szakított vele a régi barátnője, akinek a nevét tilos volt kimondani a házban.
Segítettem bejutni neki, és a szobája fele vezettem
-Hádész... Nézd meg hogy Alex ágya üres-e -szóltam a kutyámnak aki velünk szenben indult le a lépcsőn. Jó kutyamódjára elindult a szoba felé

Egy cél lebegett csak előttem, anyáék csak meg ne lássak Alexot.
-Viki. Én-én nagyon sa-sa-sajnálom- dadogta Alex.
-Mit sajnálsz? Hogy bebasztál mint atom? Hogy tegnap leléptém mint egy barom?
-Nem. Vagyis de-de. Viszont a csaj, akivel le-leléptem túl fiatal.- mondta de közben beértünk a szobába, és levetődött az ágyára és aludt is.
Bence elhelyezte a vizet, és a gyógyszert az ágy melletti komódra, és jöttünk is ki onnan.

Visszaültünk a kanapéra, és folytattuk a játékot, amit Alex miatt abbahagytunk
-Ezt nem tudhatják meg anyáék, úgy engedett el téged ha Alex végig veled van. Erre ezt csinálta?- hitetlenkedett Bence, hozzáteszem teljesen jogosan

-Hagyjuk. Szarjuk le, ez az ő baj. Bár k kíváncsi vagyok kinél volt tegnap este. -Én is, és ki tudja mit művelt a csajjal.
- Igen Bence, ki kell derítenünk.

Kikapcsoltunk a játékot, és az ölünkbe vettük a laptopot és a telefonomat.
Első lépésünk a facebook átvizsgálássa volt. Ha történt valami durva, akkor ezt onnan megtudhatjuk, mert mindenki oda írkálja ki, ami idegesít, de most nagyon jól jön.

Em közben ismerősnek jelölt, és még pár ember a tegnapi buliból. Hirtelen felvillant egy chatablak. Nem más volt mint Noi.

"Ne haragudj, valamit el kell mondanom"- ez a pár szó igen felzaklatott, ezért gyorsan billentyűt ragadtam, és gépeltem is a választ

"Úristen... Történt valami? Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz."

"Persze tudom, majd holnap a suliba. Nagyon hiányzol, és történjen bármi én szeretni foglak te hülye❤Jó8"

"Noémi a szívbajt hozod rám. Én is szeretlek❤Jó éjt "

Bence már fáradt volt, ezért az ágyába zavartam és én is elindultam az ágyamba. De sehogy se jött álom a szememre már majdnem éjfél volt, Hádész békésen szuszogott mellettem, én meg kaptam a telefont és írtam egy SMS-t Szabinak

"Úgy érzem nélküled, már aludni sem fogok tudni... 😞"

Az üzenetemre nem érkezett válasz, gondoltam csak alszik már nem zavarom. Lazán az oldalamra fordultam és a nyakamig felhúztam a takarót. Már csak 2 perc volt éjfélig, és a kívánságomon gondolkoztam.
Azt fogom kívánni, hogy Szabi itt legyen. Már csak egy perc.

Valaki hirtelen mellém feküdt, és a nyakamba puszilt. Arra fordítottam a fejemet, és láttam hogy Szabi az. Gyorsan hozzábújtam és a nyakába pusziltam.

-Szerelmem, ha nem akarsz nem kell nélkülem aludnod, hidd el - majd a derekamat magához ölelte. És ajka mohón az enyémet kereste
-Hogy jutottál be? - kérdeztem meglepetten, lehet hogy már alszom, és csak álmodom.
-Elhozattam magamat kocsival, és az ajtótok mindig nyitva áll.
-Neked nyitva is fog állni- mosolyogtam rá, és közelebb kerültem hozzá.
-Várjál- állt fel, és lehúzta a nadrágját, majd lefejtette magáról a felsőjét is.
-Nem akartam a koszos ruhámmal az ágyadba feküdni- adott némi magyarázatot, majd az órárá mutatott- Kívánj valamit, éjfél van.

Néztem csak a digitális számokat, és nem tudtam mit is tegyek. Mindenem megvolt ott abban a pillantban, amit szerettem volna életben.
-Nem tudok mit kívánni- előzőtt meg Szabi. Majd leült mellém, és szorosan magához szorított.

-Bárcsak ne érne ez véget egyszer- motyogtam lehunyt szemmel.
-Nem fog szerelmem. De most aludjunk, holnap suliba mész.

Le se ért a fejem a párnára már elnyomott az álom.

Egy ismerős padon ülök, velem szenben egy ismerős srác.
Fején fekete kapucni, fekete haja látszik csak ki. Majd hirtelen a felém emeli ragyogó kék szemét, amit mintha láttam volna valahol. Félnem kéne,megijedni, és elmenekülni.
Ki tudja mit akar velem csinálni ez az alak?
De az ismerős szempártól ledermedtem, mintha láttam volna valahol. Mintha segítséget kérne. Mintha nem lenne vele mindem rendben.
Segítenem kell neki, ki kell derítenem mi történik körülöttem.
Majd az alak felém emeli a kezét és akkor látom csak, a keze tele van vágásokkal.
"-Viki én..."-szólalt meg az alak, de hangja elcsuklott, és egy kósza könnycsepp folyt le a szeméből.

Viki én nem akarlak felébreszteni, de iskola- keltegetett fel Szabi. A hang nem ugyanaz volt amit láttam, és a szeme sem úgy ragyogót