A zaklatóm ~H.S.~

7. Féltékeny vers

"Kell neked mindent tönkretenni?
Én próbállak megkedvelni,
De ha mindenen rontani tudsz,
Azzal messzebb, távolabbra jutsz!" 

-Végre, meg vagy!- lép be az ajtón Kendall.

-Miért, hol kerestél eddig?- beljebb kúsztam, hogy mellém tudjon ülni, melyet mihelyst meg is tett.

-Ahol eddig dalokat írtál! Vagy már leváltottad?- közben belenézett a könyvembe.

-Igen, most ez a törzshelyem! De szoktam még a régieket is használni!- régi helyeim például a konyhában a pult, ott ahol a sarokban összefut a két lap. Fura hely, de megnyugtató! Meg a kert legeldugottabb része. Van egy sarok, ahova fák vannak beültetve. Én oda szoktam menni egy pokróccal és az íráshoz szükséges dolgaimmal.

-Harryről szól?

-Tessék?- értetlenül nézek feléje.

-A vers, Harryről szól?- mutat a könyvembe véset új sorokra.

-Nem!- rám néz egy olyan 'ezt nem mondod komolyan' fejjel.- De!

-Milyen mindent ront el?- karjával átkarolja a vállam, ezzel ösztönözve arra, hogy fejem mellkasára hajtsam.

-Hát.. Konkrét példát most nem tudok mondani, de a mai nap elég példa! Azt hittem, hogy csak ketten eszünk! Vagy legalább utánam jössz mikor kimentem a konyhából!- mellkasába motyogtam és nem nagyon érdekelt, hogy ez után minek fog tekinteni.

-Szóval féltékeny vagy!- a fülem megakadt az 'f' betűvel kezdődő szón.

-Én nem vagyok féltékeny!- csattantam fel.- Nem Harry jár veled és nem is mászott rád! Nincs semmi okom a féltékenységre!- törökülésbe ültem és szembe fordultam Kendallel.

-Tudod egy ember nem csak akkor lehet féltékeny, ha arra mozdul rá egy személy, aki neki pont tetszik. Akkor is ha az az ember több időt szentel másra, mint rá!- megvontam a vállam.- Rosszul eset mikor Harryvel maradtam és nem mentem veled?- bólintottam egyet.

-Igen! De az nem féltékenység!- Kendall csak elmosolyodott.

-De, az! Féltékeny vagy Harryre, mert rá több időt fordítottam- megint megvontam a vállam.

-És ha igen?

-Nincs semmi akkor!- elmosolyodott és ezzel engem is mosolygásra késztetett. Ölébe másztam és combjára ültem. Megcsókoltam, majd homlokom az övének döntöttem.

~~~~

-Holnap mit csinálsz?- érdeklődött az ajtóból Kendall, aki éppen menni készül, de mindig feltett eddig egy kérdést.

-Nem tudom!- mosolyogtam rá.

-És van kedved holnap találkozni?- bólintok egyet.- Szuper! És holnaputá...- befogtam a száját és kilöktem az ajtón.

-Holnap is van nap! Hagyj arra is kérdést! Jó éjt!- gyors puszit nyomtam szájára és becsuktam az ajtót. Őt mindig ilyen nehéz hazaküldeni? Nem az első ilyen eset volt, hogy ki kellett lökni az ajtón. A konyhába indultam, mikor az ajtót hallottam kinyílni. Idegesen fordultam hátra, de örömmel láttam, hogy az ajtóban Ray áll.

-Szia Hugi!- ölel meg és mosolyog rám. Viszonzom ölelését és ketten lépünk be a konyhába.- Mi volt ma?- megvonom a vállam.

-Kivettek a suliból, újra összejöttem az exemmel. Harry pedig hozta a formáját!- Ray érdeklődve kapta rám a tekintetét.

-Akármit is tett, bocsánat!

-Ne sajnáld! Csak nekem volt rossz, mindenki másnak jó!- töltöttem magamnak egy bögre teát, majd a szobám felé vettem az irányt.

-Vi, nincs kedved este filmezni?- visszafordulok és bólintok egyet.

-Mikor?

-Fél óra múlva!- megint bólintok egyet.

-Találkozunk fél óra múlva a moziteremben!- Ray értetlenül néz rám.

-Van mozitermed?- bólintok egyet.

-Akkor itt találkozunk aztán megmutatom, hogy hol van!- megfordulok és a szobám felé igyekszem.

-Hova futsz?- mit sem törődve Harry kérdésével, beléptem a szobámba és bezártam magam után az ajtót.

>Harry szemszöge<

-Hova futsz?- kérdeztem Vitől, de mit sem törődve velem bement a szobájába.- Valami rosszat tettem?- kérdeztem Raytől, miközben beléptem a konyhában.

-Csak a szokásos! Nem bír!- vonta meg a vállát.

-Előbb vagy utóbb fog!- mondtam magam elé. El fogom érni, hogy bírjon! Vagy így, vagy úgy!

-Haver, sok sikert hozzá!- biccentettem egyet és a kert felé indultam.- Ja, és fél óra múlva legyél itt!- mutatott arra a helyre ahol most áll.

-Miért? Mit csinálunk?- csak elmosolyodott.

-Majd meglátod!- kacsintott egyet és kilépett a konyhából. Ha titokzatoskodik az nem jelent jót...

Lassan kisétáltam a kertbe és leültem a szokott padra. Gondolataim Kendallre és Violettára terelődtek. Ha jól vettem ki együtt vannak. Vagy mégis mit keresne itt? De egyáltalán honnan ismeri? És mit dolgozik ilyen fiatalon? Hisz még csak suliba jár! Tizedikbe. Mi szüksége rá? Na és ki volt az a Jason fickó? Titokzatos lány, ez biztos! Pont mint Ray! Biztos apai ágon örökölte mind a kettő.

-Hé, Harry jössz akkor vagy nem?- Raymond állt az ajtóban, már otthoni öltözetben.

-Jövök! Csak elbambultam!- vagy inkább elgondolkodtam a nővéreden. De ezt nem mondhatom neki, mert leszedi a fejem és azt elveri egy kalapáccsal. 

******************************************************************

Istenem! Én vagyok a világ legrosszabb embere.... Annyi időm sincs mostanság, hogy a 'közzététel' gombra kattintsak... Borzalmasan röstellem, hogy ilyen sokáig nem volt rész!
Az első idők ilyenek lesznek a suli és csak egy rész van már csak kész... Igyekszem írni.. Puszi:

🙊Fanny❤