Happened

1. fejezet ~ Hola

Catherine Clark

14. Szeptember; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

Reggel ébresztőm csörgésére kelek; 6:30am, hamarosan indulnom kell Madridba. Még mindig alig tudom felfogni, hogy ez tényleg megtörténik velünk, szinte hihetetlennek tűnik számomra, hogy apa valaha is szétszakítsa a megmaradt családunkat- már pedig megtette-.

Kisétálok a konyhába és a kávéfőzőn lévő gombok megnyomásával készítek magamnak kávét. Ameddig forróitalom készül, kezeimmel a sötét konyhabútorra könyökölök, meredten bámulva azt. Piros, strasszos műkörmömmel dobolni kezdek a lakkozott felületen és gondolataimba mélyedek. Mi lesz, ha akármi történik? Apát felhívom majd és segít? Azt se tudom, mit kell majd kezdenem magammal meg ezzel a munkával, sosem dolgoztam. Beszélek négy nyelven és talán ez, csak amire számíthatok, majd. Angol az anyanyelvünk, így általában ezen a nyelven kommunikálunk. Arab nyelvet itt, Dubaiban használjuk legtöbbször. Francia és spanyol tudásunkat ritkán kell csak használni, de most már mindennapossá fog válni számom a spanyol nyelvkörnyezet. Szaggatott sípolás jelzi, hogy a mellettem lévő gép befejezte italom gyártását, mire kezembe veszem és elindulok vele. Az étkezőasztalhoz ülök, körbenézek a lakásban, amit most egy jó ideig nem látok majd. Hihetetlen, hogy ez is eljött. Felsóhajtok lemondóan és elkezdtem inni energialöketem.

- Durva, mi?- Szólal meg húgom, fel sem tűnt, hogy ő is itt van.

- Elképesztően.- Rázom meg fejemet.

Húgom aprót bólint ezzel jelezve egyetértését.

- Lányok, lent vár az autó!- Toppan be apa, még mindig rezzenéstelen arccal.

Szó nélkül állunk fel az asztaltól és indulunk el.

A kocsiban végig nem szólok hozzájuk, az egész külvilágot kizárva nézek ki az ablakon. Mikor, odaérünk, csendben szállok ki és azonnal a kettő hatalmas "Fly Emirates" feliratú magángéphez megyek. Szinte egymás mellett állnak, de az egyik Milánóba a másik, pedig Madrid felé tart majd. Mielőtt bemennék, megölelem apát, akinek talán csak most tűnik fel mit is tett. Arca megfeszül mikor szólásra nyitja a száját. Ő is ideges.

- Sajnálom lányok, hogy így alakult. Lakás és egy-egy autó vár rátok ott, a reptérre pedig ígérték, hogy küldenek értetek valakit. Pearl- mutat a jobb oldalán lévő repülőre- Catherine- majd a balján lévőre irányítja tekintetét. -Vigyázzatok magatokra!- Fordít nekünk hátat és hagy ott minket, csak úgy, mint tegnap reggel. Érzések nélkül.

- Szeretlek- mondom halkan Pepnek miközben megölelem- sosem foglak elengedni! Apát is átbasszuk, ha kell.

Egy könnycsepp fut végig arcán, mire az enyémek is megindulnak. Egy gyors utolsó puszit adok arcára, letörlöm könnyeit, majd a sajátjaim is. Hatalmas levegőt veszek és indulok a madridi különjáratomhoz, míg ő is a sajátja felé veszi az irányt.

14. Szeptember; Madrid, Spanyolország

- Miss Clark!- Kezd ébresztgetni egy stewartdess.- Megérkeztünk.- Mosolyog rám kedvesen.

Fülhallgatóm egyik felét kiveszem fülemből, majd bólintok egy aprót. Fehér táskámat vállamra helyezem, magassarkúm felveszem és utamra indulok. Közben telefonomra pillantok, amin 03:16pm áll. Lépcsőfokról, lépcsőfokra közelebb vagyok az új életem megkezdéséhez. Amint leérek egy stewarttal találom szembe magam, aki szélesen vigyorog rám, kissé már túlzásba is esik. Arrébb állok egy lépésre és körbenézek a repülőtéren.

- Tessék, itt vannak, a bőröndjei- nyomja kezembe tömérdek csomagomat, majd visszamegy a fedélzetre.

Megforgatom a szemem és gondolatban már a férfi kinyírásán gondolkozom, aki itt hagyott négy bőrönddel. Végig nézek drága gurulótáskáimon és hatalmas nehézkedések árán eljutok velük a legközelebbi kávéhoz a reptéren belül.