Happened

8. fejezet ~ Utórezgések

Pearl Clark

16. Szeptember; Milánó, Olaszország

Az ébresztőm zajongása után kómásan botorkáltam ki a szobámból a nappaliba, hogy egy jó erős kávéval működésre bírjam a szervezetemet. Útközben magamra kaptam egy, a földön talált inget és belebújtam. Ahogy lehajoltam az anyagért, fejembe éles fájdalom hasított, ezért feltúrtam a konyhaszekrény összes fiókját, hogy találjak valami fájdalomcsillapítót.

- Hogy az a... - csattant fel a meglepetéstől élesen a hangom.- Hülye - csaptam magam homlokon, mert időközben rájöttem, hogy rossz helyen keresgéltem. Besiettem a fürdőbe és az egyik szekrénykémben megtaláltam a keresett Advilt. Gyorsan bevettem kettőt, hogy minél előbb a felejtés homályába vesszen a fájdalmam. Ahogy kiléptem a helységből, beleütköztem egy izmos mellkasba, aminek a gazdája, ha nem ragadja meg a vállaimat, fenékre ülök.

- Bocsi - mondta az élő falam.

- Vince? - emeltem fel a tekintetemet a férfi arcára, hogy megbizonyosodjak róla, nem tévedek a kilétéről.

- Szolgálatodra - vigyorgott rám bőszen az előttem álló.

- Te mégis mit keresel itt? - tettem fel az első értelmes kérdést, ami eszembe jutott.

- Te hívtál meg - közölte nyugodt hangon. - Nem emlékszel?

Szemeimet lehunytam, kezemmel a homlokomat masszíroztam, így próbáltam összerakosgatni a tegnapi este darabjait, de csak egy bizonyos pontig ment, azután teljes filmszakadás.

- Nem - vallottam be néhány pillanat múlva. - Kicsit sok volt az üdvözlő pia - vontam meg a vállamat egy apró mosoly kíséretében. - Sok hülyeséget csináltam? - kérdeztem, de közben tudtam, hogy egy csepp megbánás sem lesz bennem az este történtek miatt.

- Annyira nem - vigyorodott el Vinc. - Bár az biztos, hogy minden pasit az őrületbe kergettél a szexi táncoddal.

- Táncoltam is? - sóhajtottam fel. - Na jó, menjünk ki a konyhába, igyunk egy kávét és meséld el, hogy mi történt tegnap - húztam magam után a barátomat, de egy hirtelen gondolat miatt lefékeztem amitől neki ütközött a hátamnak. - Vince, ugye mi nem? Vagyis... Miért is vagy te itt? Mármint érted? Te meleg vagy, én meg nő - makogtam össze-vissza és közben erőteljesen hadonásztam a kezeimmel.

- Nyugi Pep - fogta le nevetve a végtagjaimat. - Ne aggódj, nem rontottál meg - kacsintott rám.

- Uh, az jó - fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt. - Ne érts félre, te nagyon jó pasi vagy, de...

- Oké, értelek - simított végig az arcomon a férfi miközben egyre közelebb hajolt hozzám. Tágra nyílt, rémült szemekkel figyeltem a mozdulatait, ahogy ajkaink között egyre csökken a távolság.

- Vincent... - nyöszörögtem halkan, hogy felhívjam a figyelmét a köztünk lévő párhuzamra vagyis, hogy mind a ketten pasikat viszünk az ágyunkba.

- Bevetted - röhögött fel, fejét felemelve.

- Köcsög! - csaptam teljes erőmből a mellkasára. - Ezt most miért kellett?

- Mert vicces volt - vigyorgott még mindig teli szájjal.

- Kapd be! - fordultam el tőle és a konyhába siettem, ahol már készen várt a folyékony, gőzölgő ébresztőm. Kitöltöttem a poharamba, beízesítettem majd leültem és lehunyt szemekkel belekortyoltam. Jóleső érzés futott végig a testemen amitől kényelmesen elhelyezkedtem a székemben.

- Nekem is jut? - hallottam meg Vincent hangját.

- Szolgáld ki magad - morogtam.

- Haragszol? - dugta borostás arcát a nyakamhoz.