Happened

9. fejezet ~ Totális elmezavar

Catherine Clark

16. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Furcsán érnek Sergio szavai, mintha utalna valamire, pedig semmire sem tudna. Jobb szemöldököm felhúzva nézek rá, mire csak legyint egyet. Lenézően kezdem el méregetni a védőt, mikor egy közén érkező srác nyújtja nekem kezét.

- Szia, Isco vagyok-mosolyog rám kedves.

Mondata meglep, mivel eddig minden itteni azt hitte, hogy tudom kicsoda. Egyből szimpatikus lesz számomra a szinte velem egykorú fiú.

- Kate Clark- mutatkozom be egyből becenevemen.

Pár szót váltunk még egymással és a többiekkel, majd az edzés kezdésére hivatkozva hagynak magamra, kivéve Garethet.

- Töltőmet visszaadnád?- Kérdezi röhögve.

- Miért lenne nálam?- Váltok lekezelő hangnembe, mire fent akadnak a szemei.

- Mennyit ittál tegnap este?

- Nem tudom, miért?- Nagyon remélem, hogy nem csináltam semmi hülyeséget Balelel.

- Semmi- rázza meg fejét vigyorogva- tartsd meg a töltőm.- Kocog el mellettem nevetve.

- Gareth!- Megyek utána kiabálva.

A tizedik kiáltásom után már megelégelem azt, hogy mindenki engem néz a csapatból és az walesi csak fejcsóválva mulat rajtam. Benítez hiába próbálja rendezni játékosait azok nem hallgatnak rá, csak szórakoznak rajtam és a 11-es műsorán. Fújtatok egyet megelégelve a szereplést és határozottan, törtető léptekkel megyek feléjük. Kívülről egy pszichiátriáról szökött őrültnek tűnhetek. Feléjük közeledve sokkal inkább tűnnek megilletődöttnek, mint jókedvűnek. Mellem alatt összefonom kezeimet, oldalra döntöm fejemet és jellegzetes beállásommal méregetem őket egytől egyig. Az idegbeteg Cristianon kívül szinte mindegyik várja, hogy üvölteni kezdjek, pedig nem szándékozom ezt tenni, szimplán megakarom tudni, mire is utaltak.

- Úgy tűnik rád jobban hallgatnak, mint rám- sóhajt fel mögöttem Rafa.

- Én csak nem szeretem, a kétértelmű dolgokat- szórok villámokat szememmel a spanyol védő és a walesi középpályás felé.

- Srácok, könyörgöm már! Kezdjetek el futni!- Próbálkozik újra.

Mindenki legnagyobb meglepetésére a portugál hallgat először az edzőjére a többiek pedig példát véve róla kezdik róni a köröket. Úgy érzem rám itt már nincs szükség, szóval irodámba veszem az irányt. Belépve egyből kopogni kezd a kék padlón cipőm sarka. Real színekbe bújtatott irodámban azonnal a kávéfőzőhöz lépek és használatba veszem. A sötét faasztalhoz leülve egyből egy hatalmas Real Madrid logóval nézek szembe, mire megforgatom szemeim és az asztalba kezdem el verni fejemet, miért kell nekem itt lennem? Nyöszörgök megállás nélkül.

18. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Edzés vége felé, unottan lépek ki irodámból és ülök le az egyik kispadra, onnan nézem, ahogyan a srácok éppen egymás ellen meccseznek. Tekintetem hirtelen összeakad Sergioéval, aki kikacsint rám én pedig nevetni kezdek. Egyedül ő tudja, hogy este én is megyek velük, Gareth úgy gondolta, hogy én leszek a fiúk számára a „meglepetés". Kan bulit terveztek eredetileg, de hát, mégsem az lesz. Az unalmas napokba legalább ez fényt hoz majd. A fejemet szétunom itt, teljesen. Semmi érdekes sem történik. Ha elmegyek vásárolni, még az sem tud úgy feldobni, mint általában. Peppel minden nap beszélek és néha a srácokkal csinálunk valamit, közösen. Olykor, már annyira unatkozom, hogy elkezdek túlórázni is. Szinte már minden játékosról van egy külön mappám, benne, hogy mikor milyen sérülést szenvedtek és utána hogyan is épültek fel teljesen. Egyedül Danilo saroksérülése számított izgalmasabb dolognak a napokban és annak kezelése. Pár nap pihenő vár még a hátvédre, aztán elkezdhetem vele a gyógytorna első, könnyebb fokozatait, egészen ameddig nem lesz újra teljesen egészséges. Gondolataimból egy felém repülő labda és a hozzá járuló kiáltások zökkentenek ki. Mikor már szinte érzem a kerek tárgyat a fejemnek ütközni, egy hatalmas hátat pillantok meg magam előtt. A portugál menti meg a fejemet, mikor mellel leveszi a labdát.