Happened

24. fejezet ~ Ismeretlen ismerős

Pearl Clark

01. Október; Milánó, Olaszország

A hét eleji jelentés után papírjaimat magamhoz ölelve siettem végig a folyosón. Gondolataimba merülve értem az irodámhoz, ahol nem várt akadályba ütköztem.

- Ó, ciao! - pislogtam meglepetten az ajtómban állóra. - Rám vársz?

- Igen - bólintott a focista, majd illedelmesen megvárta, míg kinyitom a bejáratot és maga elé engedett.

- Gond van? - pakoltam le a mappáimat és ültem le a fotelembe. Tekintetemet felvezettem a fiatal focista arcáig majd érdeklődve vártam a válaszát.

- Segíts nekem! - nyögte ki mielőtt elhallgatott volna és arcán a vörös összes árnyalatát megcsodálhattam.

- Oké, de miben?

- Te annyira....neked mindig... - sütötte le a szemeit szégyenlősen.

Értetlenkedve néztem rá. Halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy mit akarhat tőlem.

- Gigi - szólítottam meg anyáskodva a fiatal kapust. - Nyögd ki bátran, hogy mit szeretnél.

Pár percig szótlanul nézett velem farkasszemet, majd tekintetét a szőnyegre szegezte és egy mély levegő után kinyögte életem legbizarrabb mondatát.

- Taníts meg hogyan kell örömet okozni egy nőnek! - bukott ki belőle, mire a szemeim elkerekedtek, majd elnevettem magam.

- Hát persze! - töröltem ki a könnyeket a szememből. - Jó vicc volt, de nem nyalom be! Most már előjöhettek fiúk! - kiáltottam fel, mert azt hittem, hogy a csapat szórakozik velem, de mikor megláttam a srác elkínzott arcát döbbenten meredtem rá.- Ezt te sem gondoltad komolyan? - tört ki belőlem.

- Miért? - suttogta maga elé.

- Hogy miért? - kérdeztem elhűlve vissza. - Talán mert fiatalkorú vagy, a csapathoz tartozol és nem utolsó sorban anyád agyon is ütne, ha megtenném - soroltam az ellenvetéseimet, de ahogy ránéztem Gianluigira a gyomrom összeszorult. - Mi a fene ütött beléd?

- Nem "arra" gondoltam - hebegte ha lehet, még jobban elvörösödve. - Mármint, nem a szex részre - nyelt nagyot.

- Hanem? - emelkedett meg a hangom és a szemöldököm egyszerre.

- Ó basszus - rogyott le a velem szemben lévő székre. - Én csak tudni szeretném, hogy mi az ami ahhoz kell, hogy megtudjam őket hódítani.

- Úgy érted amitől az ágyadba ugranak - gyúlt fény a fejemben.

- Ja, valahogy úgy - vigyorodott el végre.

- És miből gondolod, hogy én vagyok ehhez a megfelelő tanár?

- Ne izélj már - támadt fel főnixként a fiú magabiztossága. - Mindenki tudja, hogy még a meleg haverodat is sikerült megkísértened.

- Ezt honnan? - tátottam el a számat meglepetésemben. - Mindegy, inkább nem akarom tudni - jöttem most én zavarba. Vincenttel azt hittük, hogy sikerült a görbe éjszakánkat titokban tartani, de úgy látszik ez csak hiú ábránd volt.

- Akkor segítesz? - pislogott rám Gigi mintha sejtené, hogy nem tudok ellenállni a gyönyörű szemeinek.

- Mit szeretnél? - sóhajtottam fel végül megadóan és hátradőltem a székemben.

- Olyan szeretnék lenni, mint te csak férfiban - lelkesedett fel a kapus palánta.

- Hát persze - húztam el a számat. - Megkérdezhetem, hogy miért?