Happened

33. fejezet ~ Tiszta víz a pohárban

Catherine Clark

Október 06; Egyesült Arab Emírségek

- Jól hallottam, hogy terhes vagy?- Emelkedik meg Pep hangja három oktávval.

- Igen, azt mondtam- bólintok és próbálok nyugodt maradni, ha már húgom sokkot kapott.- Cristianotol- egészítem ki.

Pep arca furcsa grimaszba rándul, mikor meghallja a csatár nevét. Azt hiszem, most már valóban mindennél jobban utálja, már ha ez lehetséges. Totálisan meggyűlölte a férfit mióta szakítottunk, de ő ilyen, a véglegek megtestesítője.

- Biztos vagy benne, hogy ő az?- Aprót bólintok.

Telefonomra pillantok, hamarosan ott kell lennem az orvosnál. Szeretnék biztosra menni, ezért elmegyek a régi, jól bevált nőgyógyászomhoz is.

- Lenne még valami- erőltetem meg magamat, mire aggódóan emeli rám tekintetét- eljössz velem Dr. Abhadhoz?

- Igen- csillannak fel kék szemei.- Mikor?

- Most- nevetem el magamat, mire azonnal felugrik és jelzi, hogy ő indulásra kész, még mielőtt itt hagynám.

Csak megingatom fejemet jelezve, hogy ez így nem fog menni- Pep pizsamában van, délután kettőkor. Értetlenül pislog rám, majd végignéz magán és leesik neki, hogy mi is a probléma az öltözékével. Szerencsére sosem tart neki addig az öltözködés, mint nekem így gyorsan összeszedi magát, majd egy halvány sminket vázol arcára. Haját szokás szerint kibontva hagyja, csupán csak ujjaival futja át párszor. Körülbelül nyolc perccel később, teljes harci díszben áll már előttem.

- Így már megfelelek?- Emeli fel kezeit várakozóan, csak nevetve biccentek egyet és átkarolom testvéremet.

(...)

Miután Dr. Abhad elvégez minden vizsgálatot- ezúttal néhány szokatlant is-, leül a már jól ismert kerek asztalához és a kinyomtatott papírjait kezdi vizslatni.

- Nos, Catherine kisasszony, maga valójában terhes- emeli rám tekintetét.

Ezúttal már nem képedek el, hanem elmotyogok egy "értem"-et. Velem ellentétben ikertestvérem csak maga elé bámul és szóhoz sem képes jutni, ő meglepődött.

- Szedett fogamzásgátlót, miért nem használt?- Szólal meg hirtelen Pearl.

Meglepetten kapom felé a fejemet, nekem ezt eszembe sem jutott megkérdezni, pedig igaza van- szedtem a gyógyszert.

- Szedte Catherine?- Vár megerősítésre az orvos, amit meg is adok neki- nos ebben az esetben több lehetőséges van, de egy kivételével mindet kizárhatjuk a vizsgálatok alapján.- Könyököl fel az asztallapra, míg én kíváncsian pislogok rá.- Mióta ismerem magukat mindketten ugyanazt a gyógyszert szedik saját kérésre, valószínűleg a fogazásgátlóra már immunisá vált a szervezete, ezért tudott teherbe esni.

Döbbenten pislogok magam elé, azt hittem én ma már nem fogok meglepődni, de mégis sikerült újat hallanom. Igazság szerint, sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen apróság ekkora mérföldkőhöz vezethet az én életemben, de most mégis eljutottam ide is.

- Hát, azt hiszem végeztünk is- zárja le a témát- esetleg még valami kérdés?

- Nekem nincs- nézek rá.

- Nekem lenne egy kérésem- kezdi el rágni a száját húgom.

- Hallgatom- nézi már a húgomat, aki halványan elmosolyodik.

- Írna fel számomra egy fogamzásgátlót?- Meglep kérése, de logikusnak találom, ő sem szeretne gyereket még- talán majd a későbbiekben.

- Természetesen- adja a kezében egyből az új orvosság receptjét- és kérem kérjenek időpontot kint mindketten. Még valami?

Egyikünk sem szólal így egyből megkapja a választ kérdésére, Miután elköszönünk, fizetünk és megbeszéljük a recepcióssal a szükséges dolgokat. Ismételten a limuzin hátsó sorain ülünk. Egyikünk sem szólal meg mióta átléptünk a rendelő küszöbét. Úgy érzem nekem kellene megtörnöm a csendet, de fogalmam sincsen hogyan.

- Na és Vinc merre volt ma?- Rukkolok elő az első témával ami az eszembe jut.

- Valami béna papírokat kellett elintéznie- legyint egyet- leakarom vágatni a hajamat- vált gyorsan témát.

Megilletődve pislogok rá, mire felnevet- végre.

- Mi az? Nem átműttetni akarom magamat- forgatja meg szemeit színpadiasan.

Inkább ráhagyom a dolgot, úgyis megcsináltatja, ha szeretné vagy pedig ez is csak egy sima fellángolás amiből valljuk be, van pár neki.

- Nézd Pep- kezdek bele a bocsánatkérésbe- a költözéses mizéria miatt remélem nem haragszol. Nem szeretnék elköltözni otthonról, de téged sem akartalak megbántani.- Öntöm ki neki a szívemet, már néhány napja szerettem volna neki ezt elmondani.

- Szeretnélek magam mellett tudni, de tiszteletben tartom a véleményedet- mered maga elé, miközben tőle szokatlan komolysággal beszél.- Mindegy is ez most- rázza meg fejét- hogy érzed magadat?

- Jól vagyok, azt hiszem. Veled minden rendben?- Kérdezek vissza illemből.

- Persze- varázsol arcára egy ezer karátos hamis vigyort.

Inkább ráhagyom az egész színészesdit, majd elmondja ha komolyan van valami gondja, baja esetleg. Sokszor csinált és csinál ilyet.

- És milyen nevet szeretnél a kicsinek?- Simogatja meg még lapos pocakomat.

Elmosolyodom, Neymarral ez a téma mindig előkerül és ígéretet is tettem is neki ezzel kapcsolatban.

- Ha fiú Neymar lesz- mosolyodom el halványan- ha lány, akkor még nem tudom. Angol nevet szeretnék neki, ha már britek vagyunk- nevetem el magamat.

- Miért pont Neymar?- Pep ma csak logikus kérdéseket tesz fel, meglepő.

- Volt egy olyan ötlete hülyeségből, hogy nevezzem el róla a gyereket, aztán átgondoltam és végül is nem tartom rossz ötletnek. Nagyon megszerettem és fontos ember lett az életemben, te is tudod, hogy ilyen kevés van csak nálam.- Pillantok rá egy pillanatra- és tetszik maga a név is- nevetem el magamat ma már sokadjára.

Boldog vagyok.

- Volt valami köztetek?- Teszi fel a sokakat érdeklő kérdést ő is, mire csak nemlegesen rázom a fejemet.- Cristianot szereted és mióta ő van, senkit sem látsz?- Húzza fel jobb szemöldökét kérdőn és oldalra dönti a fejét.

Na most vagy beszámolok Jamesről, vagy örökre a szőnyeg alá söpröm a helyes kolumbiai csatárral töltött éjszakámat. Végül is, minek tagadnám le, pont a húgom előtt? Egyáltalán nem szégyenlem ezt a férfit sem.

- Lefeküdtem James Rodríguezzel, felejteni akartam. Össze is jött arra az egy éjszakára, de én őt szeretem és fogom is, talán örökké.- Utalok a hetesre.

- Nem támogatom, de nem is gátolom ezt. Csupán nevetségesnek tartom, hogy magadra hagyott egy gyerekkel, de te mégis oda meg vissza tőle még mindig.

- Nem tud a gyerekről- motyogom orrom alá, tényleg nem tud egy szót senki sem- senki sem tudja, csak Neymar, te és apa- adok hangot gondolataimnak.

- Értem- bólint egyet.- Akkor is gyűlölöm azt a férget.- Zárja le a Cristianoról való csevegésünket.

- Szeretlek Pep- jelentem ki hirtelen, ami meglepi.

- Én is téged- mosolyodik el és végigsimít bal kezemen.