Happened

34. fejezet ~ "Szürke" mindennapok

Sergio Ramos

Október 07; Madrid, Spanyolország

Tegnap reggel óta levakarhatatlan vigyor költözött az arcomra.

Túl voltam egy kemény három és fél órás edzésen mégsem éreztem magam fáradtnak. Lassan, megfontoltan sétáltam az öltözőbe a többiek után. Gondolataim Bella körül forogtak, hogy milyen lehetne, ha élőben csinálnánk azt, amit tegnap volt szerencsém az éteren keresztül megtapasztalni. Eszméletlen hatással volt rám a hangja, na meg a fénykép amit küldött. Az élvezetemet pedig csak fokozta, hogy közben Catherine arca lebegett előttem. A korai telefonszex után úgy éreztem, meg tudnám váltani az egész világot és ennek a hatása még most is tartott.

- Már akartam kérdezni, hogy mi ez a bájvigyor a képeden Sese? - huppant le mellém Karim. - Olyan arcot vágsz, mint aki most nyalta ki a mézes bödönt - lökött meg a vállával röhögve.

- Majdnem - kacsintottam rá. Mivel sok esélyt nem láttam rá, hogy valaha is találkozom Bellával, így elővettem a telefonomat és kikerestem belőle a képet, amit tegnap reggel kaptam. - Szerinted? - dugtam a francia orra alá, aki elismerően füttyentett, felhívva ránk a figyelmet.

- Gyönyörű kis cickók - nyalta meg a száját. - Gondolom a hozzávaló csaj is jól néz ki...

- Fogalmam sincs - vontam meg a vállamat.

- Hogy-hogy? - nézett rám megütközve.

- Soha életemben nem találkoztam vele. Ha jól gondolom, Olaszországban él. Csak telefonon keresztül beszéltünk eddig - vallottam be.

- És akkor ez? - nézett vissza a képre, ami nem csak az ő, de a közelben tartózkodó összes csapattársam figyelmét felkeltette. Marcelo kitépve Karim kezéből a telefont, mutogatni kezdte mindenkinek.

- Tegnap reggel küldte, miközben... - haraptam be a számat ahogy bevillantak a képek előttem és újra hallottam a lány kéjes sikolyait.

- Telefonszexeltetek? - hüledeztek most már a többiek is, akik körénk gyűltek.

- Én igen, de ő közben igazából is - kotyogtam el valami idióta indíttatásból.

Látva a döbbent arcukat, nagy vonalakban elmeséltem a tegnap reggel történteket.

- Öcsém, hogy én miért nem tudok kifogni egy ilyen csajt? - zsörtölődött Benzema, de közben hatalmas vigyor telepedett a napról napra szőrösebb képére. - Mázlista vagy öregem, piszok mázlista - csapott nyakon, amit én nevetve fogadtam.

Én is így éreztem. Mostanában valahogy elkezdett minden klappolni az életemben és ennek nagyon örültem. Már csak egy normális nőre volna szükségem, aki mellé érdemes hazatérni és aki mellett úgy ébredhetek fel, mint tegnap.

Mire elkészültem, már csak a portugál és én maradtunk az öltözőben.

Tekintetemmel végig pásztáztam a csatár vonásait, amik az utóbbi napokban egyre borúsabbak lettek. Tudtam, hogy Kate miatt mélyültek el a ráncok a homlokán és nőttek meg a táskák a szeme alatt. Ha megkínozzák se vallotta volna be, hogy hiányzott neki a lány. Persze, hogy hiányzott, hiszen szerelmes volt belé, de elcseszte és a rengeteg cicababa aki körülötte legyeskedett, sem tudta vele elfelejteni a lányt.

A lelkiismeretem nem engedte, hogy szó nélkül lépjek le, bár én is haragudtam még rá amiért elüldözte Katet.

- Megiszunk egy üdítőt valahol? - álltam meg fölötte, míg ő a cipőfűzőjével bíbelődött.