Szent Johanna Gimi [SZÜNETEL]

*5.fejezet*

Szeptember 9. Kedd

Reggel gyorsan elkészültem, majd siettem a suliba. Az épület előtt már mindenki ott volt, és éppen röhögtek valamin,röhögtek valamin, amikor odaléptem hozzájuk. Aztán mind rám néztek, majd Timi és Lala a nyakamba ugrottak. A srácok pedig röhögve nézték, hogy majdnen hátraesünk a nagy lendülettől.
De csak majdnem mindenik. Ugyanis Ádám amint meglátott elindult befelé a terembe. Ne értsetek félre nem azt akartam, hogy ő is a nyakamon csünggjön, de mondjuk egy "sziát" mindhatott volna.

-Ádámnak, meg mi baja?-kérdeztem.

-Hát... Mióta nem voltál suliban, Ádám rájött, hogy nem köpted be az igazgatónál, azóta ilyen. -magyarázta Balázs.

-Értem.-bólintottam, majd mind felkaptuk a fejünket, amikor meghallottuk a csengőt, így gyorsan berohantunk a suliba.
Első óra fizika volt Gondos tanárnővel. Mintha mondta volna apa, hogy a memóriája nagyon gyenge és ,hogy ők folyton ezt kihasználva szivatták a tanárnőt.Milyen jófej osztálytárasik lehettek. Aztán  véletlenül felnevettem, amikor arra gondoltam, amiket apa mesélt. Ja, és ekkor már tartott az óra. Nagyon kínos volt. Mindenki engem nézett, még a tanárnő is. Kicsit lejjeb csúsztam a széken, és óra végéig lapítottam. Szünetben lementem a büfébe. Egy túrórudival és egy kólával mentem vissza a terembe. Lala aki velem jött egy kakaóscsigával a kezében jött utánam. Leültem a helyemre, majd nekiálltam olvasni. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy becsengettek.
Az órák gyorsan  elteltek. A szekrényemnél pakoltam, amikor megláttam Laurát, és úgy látszott nagyon siet valahova.

-Lala hova sietsz?-kérdeztem.

-Ma lesz a színjátszókör bemutató napja.-hadarta.

-Jaj tényleg. Teljesen kiment a fejemből. Várj meg én is megyek.-mondtam, najd Lala után rohantam.
A színjátszósok a tornateremben gyülekeztek. Meg persze azok is, akiket érdekelt ez az óra. Az egész teremben voltunk vagy huszan, amikor a könyvtárosnő lépett be a tesiterembe.
Összeségében jól telt ez az egy óra. Lala még megnézte az énekkart, én viszont elindultam hazafelé. Vagyis indultam volna. Mert, hogy hirtelen megláttam Ádámot, aki most sietett ki az ajtón. Meglepődtem ezen. Mit keres még itt ilyenkor? Gondolkodás nélkül utána rohantam.

-Ádám. Várj már meg.-kiáltottam utána. Láttam hogy megáll, ezért én is lassítottam.

-Elmondanád nekem, hogy miért viselkedtél ma velem így? -kérdeztem idegesen.

-Hogy?- kérdezte szemtelenül.

-Amikor reggel megérkeztem köszöntem. Te nem köszöntél vissza, hanem bementél az osztályba. Egész nap hozzám se szólsz. Mi ütött beléd?-kérdeztem ingerülten. -De tudod mit? Nem is értem, hogy miért próbállak megbékíteni. Tudod rá jöttem valamire az előbb.

-Na mire?-kérdezte.

-Arra, hogy egy önzö ember vagy aki csak a saját érdekével törődik,hogy ő ne kerüljön bajba és ezért másokat rugdos arrébb.-mondtam ingerülten, de rögtön meg is bántam amit mondtam, de már nem tehettem ellene semmit.

-Rendben. Ez minden? Mert akkor mennék is. Ja és ha így látsz engem akkor a közeljövőben kerüljük egymás társaságát. -mondta Ádám idegesen, majd megfordult. De mielőtt vleg elment volna, még hátrafordult.

-Bia. Még valami. Ha én az vagyok, akinek te mondtál engem, akkor miért vallotam volna be mindent az igazgatónak?-kérdezte, majd végleg elment.
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem gondoltam komolyan a dolgokat, de így utólag belátom, hogy én voltam a legnagyobb idióta, mert egy nagyon jó barátomat vesztettem el. Végül én is haza indultam. Beléptem az ajtón ahol anya fogadott egy öleléssel, ami nagyon jól esett ebben a pillanatban.

-Szia kicsim, hog telt a napod?-kérdezte.

-Összevesztem Ádámmal és úgy tűnik, hogy soha nem fog nekem megbocsátani.-mondtam szomorúan.

-Emlékszem apáddal is vesztünk össze a gimiben, de úgy hogy én már a depresszió harárán álltam. Aztán a barátaim segítettek, hogy túl lépjek rajta. Nagyon bántott, hogy össze vesztünk, de egy bizonyos nap egy véletlen folytán megtudta, hogy mit érzek iránta. Tehát szerintem nem kell ennyire összetörni. Majd minden rendben lesz meglásd.-mondta majd adott egy puszit a homlokomra és  elindult a konyhába, én pedig a szobám felé vettem az irányt.Megcsináltam a leckéimet, és tanultam. Utána felnéztem a netre. Facebookon láttam, hogy Lala elérhető ezért rá írtam.
-Szia mizu?
-Szia semmi. Mi a baj? -na erre jól rátapintott.
-Semmi csak össze vesztünk Ádámmal és most már látni sem akar 😢😭
- Bakker. Nem mondod komolyan? De figyelj ez ne gépen beszéljük meg. Majd hollnap a suliban. Jó?
-Rendi😊
-Jól van. Akkor én mentem aludni. Szióó.
-Szia. Joccakát 😉
Lehajtottam a laptopomat,majd  átöltöztem pizsibe, majd szó szerint bedőltem az ágyba.