Emma:
Csak egyenletes csipogást hallottam.
Folyton csak csipogott valami, kezdett már nagyon idegesíteni. Mi ez a hang? Honnan jön? És miért érzem magam úgy mintha lebegnék?!?! Hol vagyok?
Ki akartam nyitni a szememet, és megmozdulni, de nem tudtam. Az Ő hangját hallottam. Beszél hozzám, olyan a hangja mintha sírna. Beszélnem kell vele, meg kell tudnom mi bántja, hogy miért sír. Ki kell jutnom ebből az állapotból, de nem tudok már küzdeni ellene, ismét elnyel a sötétség.
Adam:
Amint beértem a kórházba megcsörrent a telefonom. Elena hívott, a volt feleségem. Nem tudom mit akarhat, majd visszahívom, most sokkal fontosabb dolgom van, meg kell tudnom mi van Emmával, az én Emmámmal.
A nővérpultnál útbaigazítottak és elmondták, hogy Emmának súlyos agyrázkódása van és eszméletlen, nem ébredt fel mióta behozták. A babák jól vannak szerencsére. Amikor megláttam őt a kórházi ágyon fekve infúzióval a kezében és különböző gépekre kötve a könnyeim elő akartak törni, de erőt vettem magamon és visszatartottam őket. Az orvos megengedte, hogy bemenjek hozzá.
Az ágy szélén ültem és könnyes szemmel néztem az én kincsemet. Olyan volt mintha aludna, volt néhány sérülése de ezt leszámítva pont olyan gyönyörű volt mint mindig.
A hasára tettem a kezemet és a két csöppségre gondoltam akik ott bent laknak, és akik miattam majdnem meghaltak Emmával együtt.
-Annyira sajnálom szerelmem, miattam van ez az egész. -most már nem törődtem azzal, hogy visszatartsam a könnyeimet, szabadjára engedtem őket hagy folyjanak le az arcomon. -Ha nem akadok ki akkor nem rohansz el és nem történik ez a szörnyűség, istenem bár hallanád amit mondok.
Megint csörgött a telefonom, ismét Elena volt az.
-Igen? Mond gyorsan nem érek rá.- szóltam bele kissé ingerülten.
-New Yorkban vagyok, beszélnünk kell.
-Nem érdekel, nem érek rá, üzleti úton vagyok. - hazudtam neki mert most nem akartam elmozdulni Emma mellől.
-Ne hazudj nekem még most is. -szinte kiabált a telefonban.
-Nem hazudok, te őrült vagy.
-De igen nagyon jól tudom hogy hazudsz.
-Honnan veszed hogy hazudok? Hagyj végre békén, köztünk vége. Szia!- ezzel letettem a telefont.
Ekkor kinyílt a kórterem ajtaja és Elena lépett be rajta.
-Elég pofátlan dolog hogy meg sem várod hogy válaszoljak, csak lerakod a telefont nem gondolod drágám?
