Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

17.rész

Lukekkal csak szaladtunk, nem érdekelte, hogy aki meglátott minket, vagy "hú"zott,  vagy elővette a szép kis telefonját és lefotózott minket. Ahogy per pillanat engem se érdekelt. Csak azt akartam, hogy együtt töltsük az időt. Mert egy tuti:  teljesen belezúgtam Lukeba. Menthetetlenül beleszerettem.
- Nem zsibbadt el már a karod? - kérdeztem egy idő után, mert Luke még mindig az ölében cipelt és úgy csinált, mintha bármelyik percben eltűnnék, ha a földre ér lábam.
- Férfi vagyok, cica. - kacsintott rám. - Remélem ezzel mindent elmagyaráztam.
Megilletődöttséget mímelve néztem rá.
- Ó, bocsi. Ebbe bele sem gondoltam. - gúnyolódtam vele kicsit. Ekkor megállt.
- Törpém, ledobjalak? - kérdezte, mire nevetve a nyaka köré tekertem kezeimet.
- Meg ne merd! - szóltam neki jókedvűen. Olyan határtalanul Boldog voltam. De komolyan.
Megnyugtatott a jelenléte. Boldoggá tett a mosolyával. Boldoggá tett az ölelésével.
És végig a szívem a torkomban dobogott, ahányszor csak kijelentette, hogy a barátnője vagyok.

Egyszer csak Luke végre lerakott, majd megszólalt.
- Elviszlek valahova kajálni. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké. - rántottam vállat. Ekkor gyorsan megragadta a derekam és ajka lassan hozzáért enyémhez. Majd elmélyítette a csókot, amit én őrülten viszonoztam.
Aztán hirtelen egy vakuvillanást véltem felfedezni. Mindketten arra fordultunk elválva egymástól.
- Bocsi, hogy zavarok, csak kell a munkahelyemre kép, ami elég ütős. - vont vállat hanyagul. - és elég ütős, hogy a híres Luke Water többé nem szabad. - ásított.
Elég unottnak tűnt, minta ezt a feladatot unta volna.
- Nyugodtan. - legyintettem.
- Bár most elgondolva lehet, hogy nem is akkora hír. Egy sztár elkap egy lányt, vele van minimum néhány órát, aztán talán max.. néhány hónap múlva közli vele, hogy elég volt, megunta. - vakargatta meg enyhén borostás arcát.
- Ez sokkal komolyabb. Ő nem egyszerű unaloműző. Ezt jegyezd meg nyugodtan. - szólt Luke ijesztően halkan, mire a fiú legyintett.
- Nekem aztán mindegy. Csak jó legyen a cikkbe. Megtudhatnám becses nevedet? - nézett felém egyszerűen.
- Lucy Parker. - mondtam gyorsan, mire a srác szeme elkerekedett.
- Lucy... - suttogta furcsa tekintettel.
- Igen? - néztem az idegen fiúra, aki egyébként szőke volt,  és vékony. A magasságba mérve közepes magasságú, majdnem egy magas  velem. Bámulva nézett rajtam végig, a kérdésemet meg nem válaszolva.
- Te vagy... te vagy Luke barátnője?
Hitetlenkedve nézett rám, mire kérdőn néztem rá.
- Ismerjük egymást? - kérdeztem meglepetten, mire megszólalt.
- Ki gondolta volna, hogy a három évvel ezelőtti vágyaid beteljesednek. - rázta a fejét hitetlenkedve.
- Bocs, de még mindig nem esik le semmi. - húztam el a szám.
- Kilencedikben osztálytársak voltunk, és tisztán emlékszem, amikor beszóltak neked. Azt mondták, hogy szar a BS, a frontember pedig szépen mondva ferde hajlamú. Te meg azt mondtad, hogy úgyis ő lesz a férjed. - ekkor elpirultam, nem néztem Luke szemébe, mivel éreztem, ahogyan mindjárt kitörik belőle a nevetés. De ciki! - aztán megverted őket, és azt mondogattad, hogy ő bizony a lányokat szereti. Aztán elmentem másik suliba tizedikre családi okok végett, és suli mellet ennek dolgozok. - mutatott végig magán. Ekkor leesett.
- Elliot? Te vagy az? - kérdeztem meglepetten.
- Én volnék. - rántotta meg vállát.
- Picit... - kerestem a szavakat. - lefogytál.
Elégedett arcot vágott.
- Három év alatt leadtam vagy hatvan kilót.
- Azta. Gratulálok, haver. - rázta meg Luke Elliot kezét.
- Akkor úgy tűnik, mindketten teljesíteni tudtuk az álmunkat. Bár én unom ezt a munkát, kéne a pénz. - sóhajtott unottan.
- A képet leadhatod, biztos jó lesz. - mosolyogtam rá.
- Remélem még fogunk találkozni! Szeretnék még ilyen sztorikat hallani róla. - szólt Luke és rám mutatott.
- Én is! Majd mesélek, ha emlékszem.  Sziasztok! - intett, majd elment.
- Te tényleg történeteket  akarsz hallani rólam egy olyan fiútól, akit egy évig ismertem? - néztem a távolodó fiú alakja után.
- Pontosan. - puszilt bele a hajamba. - sok mindent nem tudok rólad még, de majd mindent megtudok szerre.
- Tudod, ha nem járnánk, most a pszichopata beszédedtől kiakadtam volna. - néztem a szemébe.
- Már a faházban meg akartalak csókolni, de túl korainak gondoltam.  Féltem, hogy elijesztelek azzal. Úgyhogy ja. Már egy ideje teccel! -terelte el a témát, és viccelte el a mondat végét.