Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Balázs:
~szombat~
Bent ülök, egy kávézóban, Karolinával, és nagyban beszélget, saját magával, mert amióta csak megjöttünk, én bólogatok, mint a kiskutya az autó hátsó ablakánál. Eddig nagyon jól csinálom. Még nem vette észre, hogy kicsit sem érdekel az, amit éppen mond. Most biztos azt gondoljátok, hogy miért jöttem el vele, ha nem is érdekel. Hát, őszintén, én sem tudom. Lehet, hogy még mindig Kingát akarom elfelejteni. Ő is nagyon gyorsan túl volt rajtam. Ezek után, meg biztos vagyok, hogy mindenkinek az jut az eszébe, hogy kereshettem volna valaki mást is. Erre viszont, tudom a választ. Végre valami. Nekem, mint már mondtam, nincs időm. Még az előtt, el kell mondanom, Kingának, hogy mi van a nagyszüleivel, mielőtt elmegy. Sosem köszönném meg magamnak, hogyha ezt elcseszném. Már megint elkalandoztam. Próbálok nem rá gondolni, de valahogy mindig sikerül. Majdnem mindenről ő jut az eszembe.
-És akkor, amikor a C&A-ban, minden ruhát megnéztem, annyira unatkoztam, hogy átmentem a H&M-be. Ott már egy kicsit nyugodtabb volt a hangulat. Viszont, az nálam is kiverte a biztosítékot, amikor megláttam, hogy le vannak árazva a tornacipők. El tudod, ezt képzelni? Ahelyett, hogy a téli cuccokat, tennék kiárusításra, leakciózzák a cipőket. Még most is képes vagyok felhúzni magam, hacsak rá gondolok. BlABLABLABLALBLAAAA . - hogy ez mennyit tud beszélni. Egyszer a cipőkről dumál, aztán hirtelen, a báli ruháknál vagyunk. Én képtelen vagyok követni. Kivágódott az ajtó, és három alak lépett be rajta. Csak akkor vettem észre, hogy kik ők, amikor jobban megnéztem őket. Kinga volt, azokkal a srácokkal, akikkel reggel ölelkezett. Igen, követtem őket. Egy kicsit beteg, tudom, de nem akartam, hogy valami jött-mentre cseréljen. Nem akarom, hogy lecseréljen. És, az a beszélgetés, amit összehoztunk? Nem igazán vártam belőle semmit, mert tudom, hogy senki vagyok számára. Néztem, ahogy leülnek egy asztalhoz, és Kinga eléggé idegesen hadonászik. Noel pedig, idegesen nézeget, hol rám, hol pedig Kingára. Ismerem Noelt, és Hunort is. Eggyel alattam vannak.
-Aztán, éppen az utcán sétáltam, és a kezem tele volt táskákkal, és egy barom nekem jött, és minden kiesett a kezemből. És még nem is segített felszedni. Ráadásul, pont előtte való nap esett az eső, és a fele, beleesett a pocsolyába. Balázs. Figyelsz, te egyáltalán, rám? - a kis szőkeség, a szemem előtt lengedte a kezét, én meg vissza estem a valóságba.
-Tessék? - valami fontosat mondott? Biztos, hogy nem.
-Nem, is hallottad, azt, amit az előbb mondtam, ugye? - és még ő van megsértődve? Itt aki ki lehet akadva, az csakis én vagyok, mert már vagy fél órája, ezt hallgatom.
-Dehogynem. - remélem beveszi.
-Akkor mit mondtam. - most, komolyan kérdőre von? Nem az anyám.
-Nem emlékszel arra, hogy mit mondtál? Jó szar lehet a memóriád. Leginkább, egy aranyhaléra hasonlít. Minden 10. másodpercet elfelejt. Ezért, nem hiányzik senkinek. Itt létünk ideje alatt, most mondtam el a leghosszabb monológomat. Vissza fordultam, és továbbra is Kingáéknak szenteltem a figyelmemet. Noel, hirtelen felállt, és kifutott. Nah, biztos, hogy Kinga rájött, hogy nem tud nélkülem élni, és elküldte. Aztán, Kinga is kifutott. Szerintem nem vették észre, hogy a kávézónak, jó nagy ablakai vannak, és mi pont, az ablak mellett ültünk, úgyhogy, tanúja lehettem annak, hogy, hogy csókolóznak.
