Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kinga:
Végre haza engedtek a kórházból. Mivel nem volt szobatársa, napközben, kezdtem bedilizni. Nagyon szar az, amikor már saját magad sem válaszol a kérdésedre. Ennyire utálnám saját magam? Lehet. Már csak három napom van itt. Balázzsal egyszerűen össze kell jönnünk. Mellette, meg le kell lepleznem a nagyszüleimet. Vajon elég lesz, erre három kerek nap? Majd kiderül. Balázs ma értem jön, és elmegyünk sétálni a parkba. Már lassan meg se tudom számolni, hányszor találkoztunk ott. Háromszor? Vagy négyszer? Lényegtelen, mert most együtt megyünk oda. Természetesen, amint haza értem, a nagyiék mindent kiszedtek belőlem. Kivel voltam. Mit csinálta, és hogy hol voltam. Csak ezek az információk megszerzése után kérdezték meg, csak úgy mellékesen, hogy jól vagyok-e. Au. Ez fájt. Ennyire érdekli őket, hogy jól vagyok? Nehéz elhinni, de jobban érzem magam, ha nem foglalkozok vele. Mindig eszembe jut az a srác, aki az ágyamnál ült. Noel. Furcsa, hogy egyáltalán nem emlékszem rá. Viszont álmodtam. Az álmomban, hangosan szólt a zene, és ott valakivel veszekedtem. természetesen én nyertem az álmomban is, de hát na. Mikor nem én nyerek? Aztán, amikor megint elaludtam, utána az jött, hogy Hunor az ajtónkban áll, félig átázva, és egy másik srác is mellette áll, de valahogy nem láttam jól az arcát. Éreztem a boldogságot, ami felmelegíti a testem, amikor csak meglátom azt az arc nélkülit. És, hát elég sokszor néztem, az elmosódott fejet. Vajon ki lehet az? Egyáltalán, melyik nap lehetett ez? Lehet, hogy a balesetem napja. Nem vagyok benne biztos, de valahol, meg van benne ráció, hogy márpedig, az az a nap. Miért álmodom újra az egészet? A következő álmomban, esik az eső, és én valamiért, kint állok az esőben, és kiabálok valakihez. Hallom a hangomat, és látom, hogy valaki háttal áll nekem. Most vagy tényleg dilis vagyok, vagy ahoz az idegenhez beszélek. "Neked meg mi a bajod már megint? Amióta megismertelek fura vagy. Vagy mindig ilyen fura voltál?". Monoton hangon visszhangzik a fejemben ez a pár mondat. Miért mondanék, én bárkinek is ilyet? Még végig sem tudtam vezetni, az esze cserét, mert az álom ment tovább. Olyan volt, mint amikor a TV-ben nézed a filmet. Reklámok között megy végig, de közben mégsem tudod megállítani. Végig kell nézned azt a szakaszt, hogy újra reklám legyen. Csak a TV-nél egyszerűbb, mert ott, ha nem tetszik a film, akkor csak elkapcsolsz másik csatornára. Szerintem, ha nagyon akartam volna, én is másról álmodtam volna. Viszont, engem érdekelt, hogy ki volt az az arc nélküli. A detektíves film végén, is mindig kiderül, hogy valójában ki is volt a gyilkos. Éreztem az álom közben, és még utána is egy kicsit, hogy nekem az arc nélküli a "gyilkosom". Hirtelen az idegen megfordult, és láttam elmosódott arcát. Nem válaszolt semmit. vajon mi lesz a következő lépése? Le üt valamivel? Vagy levágja a fejem, egy baltával? Remélem az egyik, mert eléggé unalmas, így, hogy nem történik semmi sem. Kell bele egy kis akció. Megindult felém. Most. MOST! Vedd elő a pisztolyt. Vajon meg merné tenni? Sajna nem szegezett pisztolyt a fejemhez. Helyette, viszont meg csókolt. Alvás közben, is végig futott a bizsergés a gerincemen, miközben a csókot álmodtam. hatással volt rám az álom. Amikor elváltunk, és ránéztem, már kevésbé volt elmosódva az arca, viszont még mindig nem tudtam felismerni. Tovább kell álmodnom. Ezek szerint, minél jobban a végére érek, annál többet látok az arcából. Egyre jobban hiszem azt, hogy ez a balesetem napja. De akkor miért álmodom újra? Valamit, nem vettem észre? Vagy elfelejtettem valamit. Vagy valakit. Elsötétült minden. ezek szerint "reklám" van. Ehh. Pedig folytattam volna. Eddig, azt hittem, hogy ezeknek az álmoknak semmi értelme. Legszívesebben felhívnám Grétát, és mindent elmesélnék neki, de mindig rájövök, hogy össze vesztünk. Soha nem fogunk kibékülni. Tudom. Még, ha bocsánatot, is kér azért amiért úgy viselkedett, én fogok nemet mondani neki. Engem ne gyanúsítgasson senki bizonyíték nélkül. Ráadásul inkább hitt, a saját agyának az őrült szüleményére, mint a leges legjobb barátjára. Ez azért, akár honnan nézzük, megrázza az embert. Kopogtak az ajtón.
-Ki az? - kérdeztem.
-A seggfej jött, aki el akar rabolni téged egész délutánra. Ne várasd meg, mert még a végén, este sem leszel itthon, úgy bedühödik. - Barni hangját hallottam az ajtó túloldaláról.
-De kis aranyos itt valaki. - mondtam, miközben kiléptem a szobából, és elsuhantam mellette.
-Meg mondta az orvos, hogy nem futhatsz. - hallottam Marci hangját a másik szobából.
-Nem igazán érdekel.
-Engem meg igen Kisasszony, úgyhogy jobb lesz, ha nem futkosol. - hallottam meg Balázs hangját, majd bele ütköztem valamibe. Inkább valakibe. Balázs kezei, a derekamra fonódtak, nehogy elessek még a végén. Elpirultam, mire ő csak vigyorgott. Miért kell állandóan beégetnem magam?
-Szia. És köszi, hogy elkaptál. - mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára. most ő pirult el, de próbálta takarni azzal, hogy elfordítja a fejét. - Láttam, hogy elpirultál. Ezek szerint, zavarba hozlak? - kérdeztem, és nevetve a vállába bokszoltam. Ki gondolta volna.
-Dehogy is. Csak nagyon meleg van nálatok. Ennyi az egész. - mondta, és megint ott ült az arcán, az a kisgyerek vigyora.
-Honnan tudod, hogy milyen idő van odabent, amikor végig kint voltál? - kérdeztem. Lehervadt az arcáról a mosoly. Most meg vagy.
-Nekem, nagyon jó érzékem van a meleg dolgokhoz. - mondta, és újra elkezdett vigyorogni.
-Szóval, akkor simán megállapítod valakiről, hogy buzi? - biztos, hogy nem erre számított, mert még csak most esett le neki, hogy mit is mondott az előbb.
-Nem úgy értettem. Mármint.....a......arra gondoltam.....hogy. Mindegy. Értsd ahogy akarod. - mondta, és legyintett egyet. Megfogta a kezem, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom. Fura. Nem azért, mert Balázs megfogta a kezem, hanem valami másért. Furcsa érzés volt. Olyan, amit már éreztem egyszer. Pont ugyan ezt, de nem most. Nem indított meg bennem semmit, hogy Balázs megfogta a kezem. Valami baj van velem? Egész eddig, erre vártam, és most nem örülök neki. Én nem vagyok százas, az biztos. A kórházban meghülyültem. Ez fix.
-Úgy is lesz. - mondtam mosolyogva. Közben oda értünk a parkba, és leültünk egy eldugottabb részre. Ide nem járnak annyian. Mindenki leakad az elején, mert ott vannak a játékok. Meg persze ott sűrűbben vannak a padok. a mi padunk, pont egy fűzfa alatt volt. Elkezdtünk beszélgetni. Úgy mindenről. Rengeteg téma szóba jött. Aztán hirtelen hallottam valami kattanást. Biztos, most támadták meg a fejemet a hangok. Úristen. Segítsen valaki. Nem akarok dilis lenni. Hallok valamit. Hangokat. Te jó ég. Ezek csak gyerekek. Mi van? Gyerekek futkosnak a fejemben???? Vizet éreztem magamon. Körbe néztem, és rájöttem, hogy csak az öntöző volt. Még szerencse, hogy ma jó idő van, így nem kell félnem, hogy megfázok.
-El szeretnél menni? - kérdezte hirtelen Balázs. - Mármint, ha zavar a víz, akkor átülhetünk máshova. Ne, hogy megfázz itt nekem. - mintha hallottam volna, már ezt a mondatot. De, mégis, hol? És, ki mondta nekem?
-Nem kell. Maradjunk. Eléggé kellemes. - mondtam, és mélyen belenéztem Balázs mogyoróbarna szemeibe. Mindenki látta? Vagy csak káprázott a szemem? A barna szempár, hirtelen kékre váltott, majd vissza barnára. Balázs közeledett. Minél közelebb jött hozzám, annál jobban változott az arca. Tényleg meg hülyültem. Most már nem csak egy pillanatra, hanem hosszabb ideig, is kék volt a szeme. Láttam már ezt a szempárt. De hol? Hirtelen felindulásból cselekedtem. Nem gondolkodtam. Csak az járt az eszembe, hogyha megvan, talán emlékezni fogok Noelre. Most már biztos, hogy köze volt ahoz a naphoz. Emlékeznem kell rá. Érzem, hogy nem szabad elfelejtenem. Őt nem. Balázs. Ő más tészta. Majd lesz valami. Viszont, a saját elmém épsége érdekében, meg kell tennem. Nem akarok még egyszer álmodni azzal a nappal. Így is nagyon közel kerültem a balesethez. Remélem Balázs, nem fog haragudni rám ezért.
