Mert a szeretet józanít

A szüleim sosem törődtek velem. Tizenkét éves korom óta, amikor az öcsém megszületett, már azt sem kérdezték meg, hogy mikor jövök haza este. Mindenkit a családomból annyira lefoglaltak más dolgok, hogy általában én csak úgy mellékesen szerepeltem az életükben.

Tizenöt éves koromban belöktek egy jó hírű gimnáziumba, de igazából azt is én néztem ki magamnak, az akkori legjobb barátnőm szüleinek a segítségével, akiknél amúgy a napjaim nagy részét töltöttem. Ők igyekeztek rám legalább annyi figyelmet fordítani, hogy legyen tiszta fehérnemű a táskámban, amikor lelépek az aktuális pasimhoz. Nagyon hálás lehetek nekik azért, hogy még akkor is figyeltek rám, mikor Luca, a barátnőm nem került be abba az iskolába, ahova én, így útjaink kettéváltak. Ez valószínűleg neki mindenképpen jobb volt. Végre olyan emberekkel barátkozhatott, akik hozzá valók. A mi kapcsolatunk ugyanis elég igazságtalan volt rá nézve. Nem volt elég, hogy állandóan tűrnie kellett a balhéimat, a bulizós alkoholizálós életemet, amiben mindig benne volt legalább egy fiú és nagy mennyiségű drog, de még okosabb is voltam nála. Ezen mindenki ki volt akadva a környezetünkben. Én tulajdonképpen kitűnő átlaggal abszolváltam az általános iskolát, míg neki mindig volt egy-egy négyese. Ha ő 98%-ra írta meg a dolgozatot, akkor nekem az biztosan hibátlan lett. Minden évben kétszer annyi könyvet sikerült elolvasnom, mint neki és még a biológiaversenyen is két hellyel előrébb végeztem nála. Egyedül sportban tudott jobban teljesíteni, mint én, de a kosáredző szerint az is csak azért volt, mert én nem voltam hajlandó meccsekre járni, hiszen azok mindig hétvégén voltak, amikor nekem más dolgom volt. A tanárainkat ezek a dolgok nagyon megbotránkoztatták, és nem hitték el, hogy erre a teljesítményre mind magamtól vagyok képes, pedig nem nagyon lett volna kitől segítséget kérnem. Mégis rengetegszer hallottam az engem körülvevő felnőttektől, hogy nem érdemlem meg Luca figyelmét. A barátnőm ennek ellenére mindig magától értetődőnek vette, hogy mellettem van és a barátságunk egészen addig kitartott, amíg ki nem derült, hogy én bekerültem a közösen kinézett álomgimnáziumba, ő pedig alaposan lemaradt. Hiába mondtam neki, hogy beszéljenek az igazgatóval, vagy kezdjünk valamit, hátha még meg lehet ezt változtatni, de ő csak azt hajtogatta, hogy inkább nem is akar velem egy iskolába járni, mert belőlem úgyis csak egy kurva lesz. Ebben szerencsére nem lett igaza, de sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy végül minden jól alakuljon az életemben.

Tizenöt évesen, mikor bekerültem a gimnáziumba, az ottani tanárok számára azonnal kiderült, hogy nagyon tehetséges lány vagyok, és egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy engem ez egy cseppet sem érdekel. Mindent megtettek, hogy amit csak lehet, kihozzanak belőlem, én pedig könnyedén vettem az akadályokat. Az egész iskola állva tapsolt, amikor már tízedikes koromban OKTV győztes voltam magyarból és angolból. Nekem csak szimplán furcsa volt ez a nagy csillogás, nem szoktam hozzá, hogy szeressenek és elfogadjanak. Itt viszont minden tanár ölelgetett, kedves volt velem, és a gyerekek sem gondoltak rólam különösebben rosszat, pedig egy kicsit sem változtattam addigi életmódomon, sőt. Minden hétvégén buliba jártam, cigiztem, drogoztam, ittam és egyfolytában volt valakim. A pasijaim minősége változó volt, hol tetovált, kopasz srácok ölében ültem, hol viszont az iskola legjobbjaival szórakoztam. Voltak focisták, kosarasok, de kitűnő tanuló könyvmolyok is. Az iskolatársaim közül is rengetegen szerettek, senki nem vetett meg azért, amilyen életet éltem, és mindenki tisztelt az eredményeim miatt. A tanáraimat érdekelte a véleményem és a korosztályomból mindenki tőlem kért tanácsot. Két évig még diákelnöknek is megválasztottak és minden évben legalább öt végzős fiú kért fel keringőzni a szalagavatóra. Ezeket azonban egészen tizenegyedikes koromig elutasítottam.

Tizennyolc éves voltam, és októberben éppen a téli szünet előtti nagy karácsonyi bulit szerveztük a diákönkormányzattal, úgyhogy csak azzal voltam elfoglalva, hogy keresztülvigyem az akaratomat és végre divatstílusok legyen a téma, mert az amúgy is sötét szememhez és hajamhoz nem volna nehéz egy extrás gót sminket és ruhát párosítani különösen, mivel ez amúgy is hasonlított a hétköznapi stílusomhoz. Tudtam, hogy ezzel a jelmezzel azok is megismernének, akik esetleg még nem tudják, kicsoda Alkai Boglárka.