Veled a végtelen...➡Befejezett⬅

13.rész

Mindig is tudtuk, hogy egyszer el fog jönni ez a pillanat, viszont az még csak az eszünkbe se jutott, hogy ilyen hamar búcsút kell intenünk egymásnak. Megszámolni sem tudtam volna, hogy Michael hányszor próbált maradásra bírni, de nem maradhattam, Luke mindennél fontosabb volt számomra, hiába is tagadtam volna tovább. Egy hónap haladékot adtunk magunknak, hogy elbúcsúzzunk a legjobb barátainktól, a kedvenc helyeinktől, a szeretteinktől, a régi életünktől, hiszen ezek a dolgok már nem hoztak számunkra megnyugvást.

- Hiányozni fogtok, ti szemetek! - karolt át minket Mike, szomorú mosolyt kanyarítva arcára, miközben próbáltam őt is és Ashtont is egyszerre magamhoz ölelni. Végtelenül szemétnek éreztem magam, amiért hazudtam nekik arról, hogy még fognak viszont látni, de nem mondhattam el nekik, hogy konkrétan a halálomba szaladok. Mindig is mellettem voltak, mindegy mi történet, és én mégis képes voltam hátra hagyni őket önző ember modjára, csakis magamra és a szerelem mámorító ízére gondolva, ami teljesen megőrjített minden egyes percben.

- Nyugi srácok, nem maradunk sokáig távol...- motyogta Luke, hamis vidámságot bújtatva hangjába, mire nagyot nyelve fordítottam felé az arcom. Tudtam, hogy csak Michael és Ashton érdekében hazudott. Nem törhettük össze a szívüket.
Percekig csak szótlanul álltunk a repülőtér épületének vajszínű járólapjain, míg körülöttünk mindenki csak nyüzsgött. Nem illettünk bele a képbe, és egy percig, a szívem mélyén azt kívántam, hogy ez az egész bárcsak ne történne meg valójában. 
- Mennetek kellene...- biccentett egy aprót Mike, amikor felszállást jeleztek a gépünkre. Bólintottam egy aprót, majd elé lépve, karjaimat átdobva a vállai felett magamhoz húztam, hogy elköszönjek tőle - Tudom, hogy csak 1 hónap lesz az egész, és nem kellene ekkora ügyet csinálnom belőle, de ugye tudod, hogy már most hiányzol?! - motyogta Michael, miközben a lehető legerősebben szorított magához. Szorosan lehunytam a szemhéjaimat, hogy a forró könycseppek, amik a szemeimet égették ne follyanak végig az arcomon, hiszen tudtam, hogy ő mindvégig hitt bennem, én pedig könyörtelenül meg fogom bántani. Nem érdemelte ezt, a legjobb barátom soha nem érdemelte ezt, mégis magam mögött kellett hagynom. 

- Vigyázz Ashtonra, és magadra is, Mike! - erőltettem magamra egy mosolyt, miközben elhúzódtam tőle, és Luke mellé léptem - Hiányozni fogtok... - pillantottam még utoljára rájuk, aztán összekulcsolva ujjaimat Luke ujjaival hátat fordítottam nekik, és megszaporázott léptekkel elindultam életem legfontosabb személyével az oldalamon a végső, és legutolsó utamra.

~♡~

Sziasztok mogyorók!❤
Ez lett volna az utolsó rész, már csak egy epilógus van hátra...
Megszeretném ragadni az alkamat, hogy elmondhassam, iszonyat hálás vagyok, amiért velem és a fiúkkal tartottatok. Imádlak titeteket!❤
Mindent köszönök☺komolyan...❤