Psziho kezelésből szerelem (YAOI)

"Egy szép nap."

Zack szemszöge:

Bemegyek Damien-hez és mint mindig az ágyán ülve látom meg. Gyorsan mellé huppanok és átölelem a szomorúnak tűnő fiút. Látszólag megijedhetett, mivel szemeit lesütve gondolkozott mielőtt megjelentem volna. Lágy hangon köszöntem neki.
-Szia, valami baj van, drága? - Hogy mit mondtam? Uram atyám, mit mondtam?! Vártam a választ mint rab az ítéleten ,de csak nem jött. Halkan köszönt pici idő után, ami nekem egy évszázadnak tűnt. Észre sem vette, hogy mit mondtam. Felnéz rám pirosra dörzsölt szemeivel. Mi történhetett?
-Hé, mi történt? Látom, hogy valami baj van. Bántottak? A dokinál voltál? - Faggattam Damien-t.
-Hát.... valami olyasmi - Erőltetett magára egy őszintének tűnő félmosolyt. Olyan szép. Ha nem tudnám, hogy szomorú akkor elhinném ezt a mosolyt. Sóhajtok egy aprót, a válasz nemtetszését mutatva amit a karjaimba zárt fiú is észrevett. Bújt hozzám és én öleltem magamhoz, nyugtatásképp simogattam a hátát. Azon gondolkodtam, mily édes . Bele is pirultam eme gondolatba ahogy minden lélegzetemkor az ő illatát szívtambe.

Damien gondolata:
Vajon miért vagyok boldogabb ha Zack mellettem van? Miért érzem könnyebbnek az élet súját? Irónikus. A válamra nehezkedik, de mégis mintha levenné róla a súlyt

Zack szemszöge:

Valamit tennem kell ,hogy jobb kedvre derítsem... A levegőt egyre nyugodtabban szedte. Éreztem ahogy lassan álomba merül. Szegényke tuti nem aludt szinte semmit este az szent. Én pedig teljesen elmerültem a gondolataimban. Azon morfondíroztam mit tegyek ,hogy felviduljon. Ekkor a síri csendet és fiatal lány törte meg aki Juliet ként mutatkozott be. Barna hosszú tincsi egy kontyba voltak tűzve. Lassan bejött.
-Szia. Juliet vagyok és Damienhez jöttem vagyis egy kis apróságot akartam neki oda adni.- Nagyokat pislogtam a lányra és suttogva válaszoltam.
-Te igaz a barátja vagy? Segítenél ,hogy meglepjük? Felakarom vidítani.- Csillogó szemmel figyeltem a Julietet aki elmosolyodott.
-Igen! Nagyon szívesen. Mondjuk szerintem ,hozzád közelebb áll hisz az öledben alszik.- Valahogy ösztönösen hozzá dörgölőztem a szőkeséghez mint egy macska. Ezen jót kuncogott a lány.
-Szerinted is aranyos?- Kérdezte halkan ahogy elmerengett a látványunkban.
-Az nem kifejezés. Csodás fiú meg kell hagyni.- Ekkor ébredezni kezdett a Damien. Juliet kirohant.
-Zack... kivel beszéltél?- Nyűgösen ráncolta a homlokát és dörzsölgette a szemecskéit a kis álomszuszék. Egyem meg. Olyan mint egy kisgyerek.
-Senkivel. Olvastam.. hangosan ,tudod telefonon.-Tuti levágta ,hogy kamuzom ,de ez van.. Csak nem mondhatom el neki ,hogy meg akarom lepni.
Eltelt egy kis idő és valami szar indokkal meglógtam a kis cukiság mellől. Egyenesen Juliethez mentem akivel rengeteget tervezgettük az estét. Sátrat készítettünk az ágyamra lepedőből ,majd izzó sort függesztettünk fel. Jó hangulatos volt és ő emlékezetből lerajzolt minket össze ölelkezve meg csinált egy portrét Damienről. Ezzel akartuk meglepni.

Damien szemszöge:

Miután felébredtem egyből hazudott nekem Zack. Egy lány hangját hallottam.. meg el is tűnt mellőlem mikor adandó alkalma volt. Sóhajtottam és bele törődtem abba ,hogy nem vagyok neki a legfontosabb ember. Megláttam a napom fénypontját. A kis képregényt. Végig olvastam és mint kiderült a készítő találkozni akar velem. Miután letudtam a kezelésem és még mindig nem találtam Zacket el mentem a 19. szoba ami meg volt adva találka helynek a képregényben és minden szerte foszlott. Ott ültek nevetgéltek és valamin nagyban dolgoztak. Tuti össze fognak jönni vagy már lehet ez meg is történt. Én meg a két szék között a földre esem.. 16 évem során nem szerettem meg úgy senkit mint azt a két embert aki előttem enyeleg. Erre vagyok kárhoztatva mindenki elvesztésére. Hallom Zack szavait.
-Gyere Juliet a szobámba! Csináljuk akkor, nem akarom tovább húzni.- Ezt hallva berohantam a mosdóba és sírni kezdtem. Teljesen magamba zuhantam ,meg akartam halni ,de tudtam ,hogy az nem lenne semmire sem megoldás. Akinek 40 öngyilkossági kísérlete volt már az vagy rosszul csinál valamit vagy nem akar igazán meghalni, szerintem én a 2. eset vagyok.