Remény nélkül (Camren) //BEFEJEZETT//

Próbán-part 1.

2016. júnuis 27.

Reggel már korán ébredtem, mert nagyon izgatott voltam Lauren szülinapja miatt. Már az este elterveztem mindent tökéletesen, ma már csak végre kellett hajtani. Megbeszéltem a csajokkal és Lauren szüleivel, hogy este Laurenéknál tartunk egy meglepetésbulit. Úgy gondoltam talán ezzel a bulival újra visszaszerezhetem.

 Régen voltunk kettesben, a hülye média miatt,mert ha már egymásra néztünk mindenki azzal jött, hogy együtt vagyunk. Na igen, együtt voltunk, csakhogy túlságosan féltettük egymást,hogy ezt felvállaljuk. Aztán egyre romlott minden a sok titkolózás miatt.. Mikor összejött Braddel azt hittem nem élem túl és már többet nem lehet az enyém,csakhogy nem szerette Bradet. Miután szakítottak körülbelül december végén jöttünk össze, de aztán megint minden megváltozott. Lauren februárban azt kérte,hogy próbáljak távolodni tőle és hogy többet ne beszéljünk,max ha nagyon muszáj. Szóval igen, szakított velem és nem tudtam meg pontosan miért, de beletörődtem, hogy talán jobb ez így mindkettőnknek. Bevallom..nagyon hiányzik és még mindig nagyon szerelmes vagyok belé, a lelkébe, és minden apró vonásába,még mindig elkápráztat. Szóval szerettem volna, hogy ez legyen az eddigi legjobb szülinapja.

 Lassan elindultam próbára, hisz a banda ígyis-úgyis az első. Mikor megérkeztem Lauren köszöntött széles vigyorral. Kicsit sem volt feltűnő.

-Szia Camz! Na milyen nap van ma?

-Öhm,szia! Hát azt hiszem hétfő. -válaszoltam kicsit zavarodottan. Erre a vigyorgó lány eléggé lekomolyodott.

 -Ja, kösz, kicsit elvagyok. Akkor hétfő. -mondta, és kaptam egy félmosolyt.

        Bementem a próba terembe és köszöntöttem a többieket, majd szünet közben még megbeszéltem egy-két dolgot Dinah-val, akinek hamar feltűnt Lauren hangulatingadozása.

 -Camila, tudom, hogy meglepetés buli, ami titkos, de azért felköszönthetted volna. -mondta lenézően Dinah.

-Oké, oké, tudom. De mégis nagyobb meglepetés lenne, ha azt hinné, hogy elfelejtettem.

-Hah, ne már Mila, még mindig szereted?

 -Nem, dehogy is. -vágtam rá- De azért barátok vagyunk és szeretnék egy jó estét neki.

-Tudod ki fogja ezt elhinni. -röhögött fel. Nekem elmondhatod, hisz tudod, itt leszek mindig. - mosolygott a nagy,barna szemeivel végigmérve.

 -Na jó, igen.. még mindig szeretem, reménytelenül, de amióta azt mondta, hogy szakítsuk meg a közvetlen kapcsolatot már elveszett minden reményem, száz százalék,hogy már nem szeret.              Dinah tátott szájjal nézett én meg küzködtem a könnyeimmel.

 -Hé, nyugi Mila, honnan veszed,hogy már nem szeret? -nézett szemembe aggodalmasan.
-Miért, honnan veszed, hogy még szeret? -kérdeztem reménytelenül.

-Hé, csajok! Ne izéljetek már annyit,rátok várunk! -Vágott közbe Ally,de még kiabálva is aranyos volt a kiscsaj.

Hamar letöröltem a könnyeim és mentünk vissza próbálni. Befele Dinah elsütött egy szar viccet, amitől visszajött az életkedvem. Megint szünet volt és gondoltam kimegyek a mosdóba. Benyitottam és Lauren a tükör előtt szippogva próbálta helyrehozni lefolyt sminkjét.

-Lauren, mi a baj? -szólítottam meg csendesen. 

-Semmi, csak láttam egy szomorú videót. -nevetett fel zavartan,a szemét törölgetve.

-Ahamm.. hát ha bármi baj van szólj. -tettem kezem a vállára. Hülyének néz..

 -Camz... -nézett rám a gyönyörű zöld szemeivel, amik most kicsit vérmesek voltak.

-Igen?

-Majd beszélhetünk? -kérdezte halkan.

-Vicces,hogy te mondtad,hogy nem kellene beszélnünk. -háborodtam fel kicsit és levettem válláról a kezem.

-Én csak...sajnálom. -nézte cipője orrát.

 Láttam rajta,hogy valami nagyon nem stimmel. Talán még mindig szeret? És ezért olyan szomorú. Miattam? Biztos nem.. tudom, hogy már nem szeret..

-Mindegy... ez már a múlté.

Vissza mentem a terembe, mert ha egy percet is tovább maradtam volna kettesben Laurennel valószínűleg sírva fakadtam volna. Megbeszéltem a csajokkal, hogy még csak fél órát maradok, majd megyek Lauren apjával bevásárolni a bulira. Lauren visszajött, majd elmentem.