Story Of My Life

Season 3. Chapter 3.(90.) Különkiadás, avagy~Happy Birthday Liam Payne~

Halihó! Amint látjátok itt vagyok az újabb résszel! Mint a címből kiderül, ez a rész ilyen különkiadás lett, de így is a storyhoz tartozik, csak nem ezt terveztem ebben a részben, de most ez lett! Ugyanis ma lett 23 éves Liam Payne! Ez alkalomból hozok egy részt az ő szemszögéből. 

Sajnálom, hogy nem lett valami nagyon izgalmas, de azért remélem tetszni fog! Jó olvasást! 

"A mellkasomnak csapódott"

.::Liam Payne::.

Melody elvesztése nekem olyan volt, mintha meghalt volna az egyik felem. Pedig tudtam, hogy mindig is itt lesz velem, csak éppenséggel nem az enyém lesz. Niall- nak nagy szerencséje van vele, remélem, nem szúrja el többször, és megbecsüli, amije van. Megbecsüli, hogy ez a csodás lány viszont szereti őt. Nekem pedig nem kellene még mindig ezen rágózni. Bele kell törődnöm, hogy nem engem szeret, de ez nem megy olyan könnyen, mint szeretném. Ahhoz túl sokat jelentett nekem. Vele úgy éreztem, megtaláltam a másik felem. Tudjátok, van az a mondás: Az embereknek csak egy igazi szerelmük lehet! Én már megtaláltam, de neki más vette el a szívét, ebbe pedig bele kell törődnöm. Tovább kell, lépjek, nem sajnáltathatom magam örökké. Az elkövetkezendő napokban el is kezdem e terv megvalósítását, csak aznap még nem is sejtettem.

Az egész egy szokványos pénteki napon vette kezdetét. Az a nap, pedig megváltoztatta az egész életem. Az ébredésem pillanatában valahogy megéreztem, hogy a mai nap valahogy nem lesz a megszokott, de nem tudtam, mi fog megváltozni. Hiszen a reggel ugyanúgy indult, mint szokott. Az égen komor felhők gyülekeztek, mikor felhúztam a redőnyt. Na, ma sem lesz valami szép napunk! Egy Kelvin Clein alsót viselve csoszogtam le a házam földszintjére, azonban rosszul érintett, hogy nem várt rám senki. De kire is számíthattam. A konyhába érve a hűtőszekrény felé igyekeztem, ugyanis egy nagyot kordult a gyomrom. Valami ennivalóféle után kezdtem kutatni, de csalódottan vettem tudomásul, hogy semmi nincs itthon. Ezt egy jelnek vettem, így elindultam vissza az emelet felé, ahol magamra vettem egy sötétkék farmert, egy fekete pólóval egyetemben. Mivel bevásárolni most nem volt kedvem, így gyalog indultam el valahová reggelizni, szokás szerint egyedül...

London forgalmas utcáján jártam egy darabig elmerülve a gondolataimba. Eléggé nagy volt a tömeg, de szerencsémre senki nem szúrt ki a kapucnis felsőmnek hála. A legtöbb ember nagyon sietett, gondolom a munkába, de voltak olyanok is, akik a kutyájukat sétáltatták. Talán nem kellett volna az egyik főutcán sétálgatnom, de a kedvenc helyem felé erre vezetett az utam. Nem mentem gyorsan, hiszen nem siettem sehová, így ráérősre vettem a figurát. Egyszer éreztem, hogy valami erőből a mellkasomnak csapódik, vagyis az a valami éppenséggel valaki volt. Lenéztem a földre, ahol egy lány csücsült, aki nagyon is ismerős volt valahonnan, de nem tudtam honnan. A lány rám emelte gyönyörű őzikebarna szemeit, amelybe azonnal beleszerettem, bár nem tudom hogyan csináltam. Nem néztem meg alaposabban, mert egyből felé nyújtottam a kezem, amit el is fogadott.

- Énrettenetesen sajnálom!- szólaltam meg végre. Miért ismerős nekem ez a lány,pedig életembe nem beszéltem még vele. Egyben nagyon hasonlít talán... ezaz!Tudom ki ő!