Miraculous Katicabogár: Jelmezcsere

Kalamajka

- Marinette, ébredj! -Tikki puha, apró "kezeivel" bökdösött.
- El fogsz késni az iskolából!

- Na de Tikki! Ma nincs is suli! -ásítottam, majd visszalaudtam.

Két óra leforgása múlva egy nagyon erős hangú kiáltáltás hatolt a hallóterembe. Anyu volt az. És nem örült.
- Mégis mit csinálsz, Marinette Dupain-Cheng?! -vont felelősségre. - Rég az iskolában kellene lenned!

- De hisz' ma szombat van! -mondtam nyűgösen.

- Igen, de a keddi napot le kell dolgoznotok! Emlékszel?

Lassan bekúszott az emlék a fejembe...

Egy napsütötte délelőtt volt. Marinette futva tette meg a távot a házuk és az iskola között. Mikor azonban beért, a helyiség kongott az ürességtől. Az aulában lévő óra nyolcat ütött. Becsengettek. Felszaladt a terembe, ám vele egy időben mindenki futott... kifelé.

Alya megfogta a kezét, miközben lihegve így szólt:
- Ehgy.. úhj.. gh.. onosztevő!

Marinette nem késlekedett. Elszakadt legjobb  barátnőjétől, majd a mosdóba szaladt. Időközben azonban lezuhant a táskája, de ő futott tovább. Mikor észrevette hiányát, visszaszaladt érte, majd a mosdóban elkiáltotta magát:
- Cselekednünk kell. Pöttyöket fel! -ám amikor ezt kimondta, úgy hallotta, mintha így szólt volna: Karmokat ki!
Ráadásul Tikki helyett egy fekete lényt pillantott meg... Ekkor kezdett kétségbe esni. Az átváltozás után félve magára nézett. Sejtése beigazolódott: Macska jelmeze volt rajta!
- Úristen! Tikki! Mi történt?

- Milyen Tikki? Én Plagg vagyok! De hékás... miért van ilyen lányos hangod?

- Te meg miről beszélsz? Èn Katicabogár vagyok! Vagyis... most már Macskalány...

- Katicabogár? Mit keresek nálad? Ugye csak hülyéskeeedsz?

- Sajnos nem...

Plaggal tisztáztuk a helyzetet. Ő sem tudja, mi a fene folyik itt, ráadásul rajtam csak Katica-fülbevaló volt, nem pedig gyűrű...

Gyorsan elmondta, mit hogyan kell használnom. Elég furán éreztem magam, de nem hátrálhatok vissza.
Párizs, jövök már!

Kirontottam az ajtón. A parkig meg sem álltam, ott is csak azért, mert Macska... vagyis tulajdonképpen Katica várt Rám - fiú kiadásban.

- Mi. Ez. A. Gönc?? -kérdezte felháborodva. - Ráadásul... nagyon szorít...

Egymásra néztünk. Bármennyire is kínos és furcsa helyzet volt, elröhögtük magunkat.

- Ez hogy történhetett? -kérdeztem. Hiszen rajtam még mindig a fülbevalóm van, rajtad pedig a gyűrű...

- Így igaz. Na de.. Most mi tévők legyünk? Csak nem mehetünk ki így Párizs szeme elé! -mondta felháborodva. Szó ami szó... tényleg elég viccesen nézett ki Katicabogár-kiadásban.

Végül nem volt mit tenni, Párizs várt ránk. Elindultunk hát a háztetőkön át.

Szökellve tettük meg az utat, mígnem megláttuk a gonosztevőt. Lila, testhez simuló ruhában volt, és fekete kalapban.

- Akkor is én énekelek a legszebben! Katicaaa.. Macskaa.. Hol vagytook? -csiripelte.

- Itt ni! -szólalt meg először a társam. Már épp készültünk volna letámadni, amikor nem várt dolog történt: megfordult, s mikor észrevett bennünket... hasra esett, és úgy nevetett. Szinte megfulladt, és nem tudta abbahagyni.

Macskával döbbenten néztünk egymásra. Szép lassan mindenki körénk gyűlt, és kikerekedett szemekkel nézett ránk. Hát igen. Nem mindennapi látvány, hogy a város két szuperhőse egymás ruháiban vannak.

Nem volt időm azonban sokáig ezen tűnődni, az ellenség ugyanis feltápászkodott, megtörölte a szemét, maj gúnyosan nézett vissza ránk.

- Lám-lám. Csak nem Párizs két szuperbolondjával állok szemben? -jóízűen felnevetett, majd elkezdett énekelni. A levegőben parázsló hangjegyek jelentek meg, amik egyenesen felénk tartottak. Az oldalamhoz nyúltam, a jojómért, de meglepetésemre egy bot volt a helyén. Hát persze! Hogy is felejthettem el?

Gyorsan "fegyvert" cseréltünk Cicussal, majd elhárítottuk az egyre durvább kis hangjegyeket. A feladat eléggé nehéznek bizonyult, de ketten megbirkóztunk vele.

A végén a lány nyakláncát, ami egy kis violinkulcsból állt összetörtem, és a pillangót elkapva megszűnt a varázs.

- Hol vagyok? -kérdezte sápadtan a lány. Macskával egymásra mosolyogtunk.

                                      ***

- Na jó, és most mi legyen? -néztünk egymásra tanácstalanul.

- Én talán segíthetek - szólalt meg hirtelen mögöttünk egy hang. Óvatosan hátrapillantottam. Egy idős ember volt az... Emlékeztem, hogy láttam már valahol. Talán pont azon a napon, amikor a fülbevalók eljutottak hozzám.

- Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam -kezdte. - Fu mester vagyok, én adtam Nektek a talizmánokat.

Eltátottam a szám, és Macska is eléggé döbbenten nézett.

- Gyertek velem, és mindent megoldunk.

Elindultunk hát, miközben a Mester elmesélte, mi volt ez a kavarodás:

- Halálfej beleköpött a levesünkbe, és jól megkavart mindent. Magam sem tudom, hogyan csinálta, de az erőitek felcserélődtek. Gondolom azt hitte, ezzel sikerül kellően összezavarnia Titeket, és végre a markába kerültök - de Ti sikeresen álltátok a sarat -mosolygott.

Amikor megérkeztünk az öreg házába, egyből rátért a dologra. Erősen koncentrálva elmormolt valamit, majd felnyitotta egy kis doboz tetejét, és újból megismételte. Ezután nem figyeltem, mi történik, csak szorosan lehunytam a szemem.

Hirtelen egy pukkanánst hallottam, és a jelmez lekerült rólunk. Amikor kinyitottam a szemem, Adrien állt velem szemben. Hogy micsodaaa? Adrien lenne... F-Fekete Macska?

- Marinette? -kérdezte félénken, mire aprót biccentettem.

Hirtelen odalépett hozzám, majd száját az enyémre tapasztotta. Nagyott dobbant a szívem, és viszonoztam a csókot. Hallottam a háttérben Tikki és Plagg ujjongását, és abban a pillanatban csak egyetlen dologra tudtam gondolni: nem létezik nálam boldogabb ember a világon.

Halihó Mindenkiii! <3
Mára egy Miraculous különkiadással készültem Nektek a 20 követő örömére. ^^ Bár eléggé rövidke lett, ettől függetlenül remélem, tetszett Nektek.
Ha igen, légyszi nyomjatok egy csillagot, és írjátok meg, hogy szeretnétek -e még ilyet.

Pusszancs,
Miranda