Megérinthetlek?

8. rész

-Itt a kaja!- kiáltott felénk James, mi pedig felpattantunk a helyünkről, és már rohantunk is feléjük. Egész addig a fa alatt ültünk és beszélgettünk. Kellemes társaság volt, akikkel tényleg jól érezte magát az ember. Amikor oda értünk a fa asztalhoz, ami az  udvar közepén volt afféle pihenő helyként szolgálva, már mindenki a három hatalmas doboz köré gyülekezett. -Milyet kérsz?- kérdezte tőlem Heidi. Lábujjhegyre álltam, hogy jobban lássak, majd vissza ereszkedve válaszoltam. -Szerintem maradok a sima sonkásnál. Az ananásztól egy pizzán kiráz a hideg.-   Heidi egyetértőn bólogatott. -Miért? Szerintem nincs finomabb egy ananászos pizzánál!- fordult felénk Andrea. Hát jó. Ha neki ízlik az ananász... Oda ballagtam James mellé, aki a sonkás pizzát osztotta, és felvettem egy szalvétát az asztalról. Miközben vártam a soromra, észrevettem, hogy valaki figyel. Felnéztem, hogy körül kémleljek, de nem kellett sokáig keresgélnem.  Csak pár lépésnyire volt tőlem, kezében egy ananászos pizza szelet, arcán szórakozott kifejezés. Amikor összenéztünk, elmosolyodott. Összehúzott szemmel méregettem, majd úgy döntöttem, ha már lúd, legyen kövér, így hát visszamosolyogtam. Mattet ez szemmel láthatóan meglepte, mert most ő ráncolta a szemöldökét. Elég viccesen nézett így ki. És idegesítően aranyosan. És ami még jobban idegesített, hogy azzal foglalkoztam, hogy ő mennyire idegesítően aranyos. -Tessék.- nyújtott felém James egy szelet pizzát egy mosoly kíséretében. Megköszöntem, majd úgy döntöttem, leülök egy közeli padra, mivel most az összes üres volt. Leültem tehát, és csendben majszolgattam. -Bejön a tanár bácsi mi?- kérdezte hirtelen Patrick, aki csak úgy a semmiből jelent meg mellettem. Felnéztem rá, és megtöröltem az arcom. -Mi? Nem. Már hol jönne be?-                                                                                                                                                                            -Látom hogy néztél rá az előbb.- mondta olyan hangon, mintha egy kisgyereknek próbálná elmagyarázni, hogy látta, amikor valami rosszat csinált. -Csak mosolyogtunk. Ha nem vetted volna észre, ma mindenki csak mosolyog.- védekeztem. -Igen, de nem ÚGY.-ráztam a fejét. -Hogy?- haraptam nemtörődöm stílusban a pizzámba. Pedig érdekelt. Nagyon is érdekelt. -Hát ez olyan 'ohh úgy megdugnálak hogy megvakulnál' nézés volt.- Majdnem félrenyeltem. -Menj a francba Patrick.- közöltem vele. -Patrick, mit is hallottam?- szólalt meg ekkor egy hang mögülünk, én pedig azt hittem, hogy ha most nem süllyedek el szégyenemben, már sosem fogok. Matt a pad támlájára tette a kezét, pár centire a vállamtól, és szigorú tekintettel nézett Patrickre. Ő meg csak állt ott, vöröslő fülekkel, és lesütött szemmel. -Ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz, nem lesz jó vége.- figyelmeztette őt. Patrick bólintott, majd menekülőre fogta. -Minden oké?- fordult felém Matt. -Aha.- bólintottam. Matt megkerülte a padot és leült mellém. -A tini fiúkkal nehéz. Ilyenkor nagyon perverzek tudnak lenni.-közölte.  -És nagyon idegesítőek is.- válaszoltam. Matt megértőn bólintott. Már nem volt nála pizza, ehelyett egy üveg ásványvíz lötyögött a kezében. Amikor látta hogy nézem, felém nyújtotta. -Igazából neked hoztam.-tette hozzá, amikor nem akartam elfogadni. Letette a padra közénk, majd könyökével a térdére támaszkodott. -Érdekes találkozás ez, nem?- kérdezte egy kis csend után. Épp pizza volt a számban, így megkésve válaszoltam. -De, de az.-                                               -Hogy van a cicád?- kérdezősködött. -Jól, már minden oké vele. Nagyon megijedtem, amikor eltűnt. Apa nyitva hagyta a kaput mikor elment, és Cilu kiszökött.- meséltem, pedig nem volt szándékomban. Csak úgy jött. -Ó, hát akkor nagy szerencse hogy meg lett. Nagyon szép cica, lehet nem mindenki adta volna vissza. Nekem is volt cicám, őt ellopták.- mondta. Szegény. Nem tudom, mit kezdtem volna, ha Cilut nem találom meg. -Nagyon sajnálom.- néztem a szemébe, beszélgetésünk során most elősször. A szeme vidám volt, az egész arca ragyogott. És amikor elmosolyodott, észrevettem, ahogy kis bemélyedések keletkeznek az arca két felén. -Ömm..- mutatott rá a pulcsimra. Felvont szemöldökkel néztem oda, ahová mutatott, és rájöttem, hogy miközben bámészkodtam, sikerült magam szépen leennem. -Ohh...mindenem ketchupos lett.- ráncigáltam a felsőm, ami tényleg brutálisan ketchupos volt. -Semmi gond, hagyd csak. Gyere, segítek kiszedni.- állt fel. Követtem őt. Vissza mentünk a suliba, be a vécébe. -Állj ide.- állított oda a mosdó elé, majd tépett le egy kis kéztörlő papírt, és bevizezte őket. Megfogta a pulcsim szegélyét, és óvatosan dörzsölni kezdte a foltot. Ami nem hogy kiment, hanem még jobban elkenődött. -Ó, bocsi,- nézett rám, amikor a hatalmas foltból óriási lett. Kínomban elnevettem magam, majd megráztam a fejem. -Nem baj, próbáljuk kicsit beszappanozni.- nyúltam a folyékony szappan után, majd nyomtam egy jó adagot a felsőmre. -Ez nem volt jó ötlet,-állapította meg, amikor habos kezét felém mutatta. -Te miért nem etted le magad?- kérdeztem hirtelen. -Hogy mi?- nézett rám elkerekedő szemekkel. -Én vagyok a hibás, amiért én nem ettem le magam, te meg igen?- kérdezte homlok ráncolva. -Mi? Jaj, dehogy. Csak nem tudom. Túl tökéletes vagy.- amint ez kicsúszott a számon, már meg is bántam. Éreztem, ahogy elpirulok, ő pedig elengedte a felsőm. Nem mertem rám nézni, ezért a csap felé nyúltam és bevizeztem a kezem. -Talán ha kimossuk a szappant jobb lesz.- tereltem a témát. -Aha, lehet.- mondta. De még mindig nem lett jobb. A felsőm eleje teljesen vizes volt, én pedig teljesen tanácstalan. -Megfogsz így fázni.- mondta, miközben a felsőm vizslatta. -Hoztam magammal egy rövidujjút, arra az esetre, ha leeszem magam,- itt rám kacsintott,-de nincs rá szükségem. Oda adom.-     -Erre igazán semmi szükség,- ráztam meg a fejem, és indultam volna ki, mire megfogta a karom és vissza húzott. -De igen. Van rá szükség. Gyere.- a hangja most parancsoló volt. Követtem hát az egyik kabinethez, ahol a cuccai voltak. Néztem, ahogy kotorni kezd az egyik táskában, majd előhúz egy sötétkék felsőt. -Tessék.- rá néztem, majd a felsőre. Vette az adást, és megfordult. Lassan levetettem és kicseréltem a felsőt. -Kész.- szóltam. Matt megfordult, ismeretlen kifejezés suhant végig az arcán ahogy végig mért. -Kicsit nagy talán.- mondtam, miközben lenéztem magamra. -Szerintem pont jól áll.- vonta meg a vállát. A forróságot a nyakamtól a fülemig éreztem. Matt közelebb lépett, majd kivette a kezemből a vizes felsőmet. -Ennek gondját viselem addig.- kacsintott. Megfordultam, hogy kisétálok, de mire az ajtóhoz értem, megfordultam. -Ezt megpróbálom nem leenni.- jelentettem be. Matt vigyorra húzta a száját. -Ha te ennéd le, nem zavarna.- Egy kicsit talán túl gyorsan fordultam meg és mentem ki, de muszáj volt. Ahogy az udvar fele slattyogtam, nem bírtam megállni, így feljebb húztam a felsőt és bele szagoltam. Tetszett az illat.