Be Together (Cameron Dallas)

Szerencse vagy az átok?! ✨

-Én szerintem most megyek! -indultam  el az ellenkező irányba, mikor már kint voltam az erdőből haza siettem de ami ezután várt   azt sose gondoltam volna

Beléptem a házba, levetkőztem és a konyhába indultam mikor egy kiáltást hallottam , hátra néztem de nem láttam ott senkit. Aztán végül észre vettem a kiáltás forrását

-Elena? - és igen megint az a nagy mosoly

-Tudod milyen nap van, ugye? - ugrott elém

-Ma jön a Mikulás? -Kérdeztem és reménykedtem hogy nem a buliról van szó.

-Nem, hülye! A buliról ami a gyilkosság miatt ki maradt! -Ne, akkor most lesz még egy gyilkosság na sziasztok. - Na, 7-re legyél nálam!

-Minek? -kérdeztem fáradtan

-Édes lányom te el fogsz velem jönni arra a bulira mert még a ruhádat is meg vettem és nem veszik vissza, mert el hagytam a blokkot szóval 7-kor nálam van még, -nézet az órájára. -2 órád addig is szia! -És már ment is.

-De én nem akarok menni!-suttogtam magamba az ajtó előtt. Már majdnem bele döltem arccal az ágynak mikor csöngetnek! Basszus! Hagyjatok már

-Lia mondtam hogy most -kezdtem el mondani úgy hogy meg se néztem ki áll az ajtóba, de mikor  megláttam majdnem szörnyet haltam.

-Te meg mit keresel itt? -Kérdeztem csöppet sem kedvesen a vendégemtől aki nem más volt mint Cameron.

-Most mit parádézol? Más lány örülne neki ha megjelennék nála! -Mondta egy perverz vigyorral.

-ebben milyen igazad van! Kár hogy én nem vagyok más lány mert én, én vagyok! És nem a ribancaid akiket kedvedre kurogac! - rá akartam vágni az ajtót de ő oda rakta a lábát.

-Beszélnünk kell! -Mondta komolyan

-Ahj gyere be! -Mondtam és ki tártam az ajtót hogy be tudjon jönni, de a szerencsétlen egyértelműen megbotlott és egyenesen rám esett, dühösen néztem rá és már majdnem lekiabáltam a fejét

-Bocsi, most mit kapod fel a vizet más lány örülne  ha ennyire közel lenne hozzám. -Mondat és minden egyes mondatnál közelebb jött. Jaj ne. Ebből semmi jó nem fog ki sülni.

-Ha erről szeretnél beszélni el is mehetsz. -És már másztam is ki alóla hogy ajtót nyissak és kitessékeljem, de ő máshogy gondolta, magához rántott és befogta a szám.

-Maradj csöndben! -Szólt rám halkan

-Cameron itt vagy? Tudom hogy itt vagy Cameron -ezt a hangot hallottam már valahol de hol? Á meg van ő volt az aki a busznál állt. Artúr vagy ki a franc!

-Gyere.-suttogta Cameron és a szobám felé kezdett húzni, de honnan tudja hogy hol a szobám?

-Megérzés. -Kacsintott én meg lefagytam ezt most arra mondta, arra kérdésre hogy honnan tudja hogy hol a szobám. Ez olvas a gondolatomba. Najó ez hülyeség volt, vagy még se? Buzi vagy Cameron!!!

-Cameron elárulnád mit is csinálunk ?csak mert órák óta csöndben ülünk -Kérdeztem meg még egyszer mert miért ne? Próba szerencse egyszer csal válaszol - akkor csak azt mond meg hogy hány óra van! - próbálkoztam tovább

-8:30, örülsz? -Mennyi???

-Én rohanok -mondtam és már futottam volna a fürdő felé ha nem húz vissza. Ez most szokás?

-Hova mész? -Kérdezte és az ölébe rántott, ez hülye (?)

-Semmi, közöd hozzá!-próbáltam felállni, de nem igazán hagyta.

-Jó buliba megyek, Elenával!Oké? Cska engedj már el -Kiáltottam

-Nem mehetsz el! -Mondta és mégjobban szorított

-Már miért ne mennék? Ki vagy te nekem? Hogy te csak így parancsolgass? -Kérdeztem és erre közeledni kezdett és.......

Tudom -Tudom mehetek a picsába hogy itt fejeztem. De legalább itt az új rész és holnap hozom a következőt vagy is attól függ hogy mennyi házit kapok!