Csak nézem a sötét éget
Csak gondolkodom...
Mitől félek?
Nem tudom,
Talán valaki megostoroz
Akárhányszor nyelvem botol
És nem tudják már mi a nyelvem.
Én vagyok már a botor,
Pedig nem is igazán az én okom,
Hogy ilyen vagyok...
Pedig mégis az én hibám már,
Hogy az ember ilyenné váll.
Senkitse ismerek
De az emberek nagyrésze
Magát hiszi istennek..
Pedig kisebbek mint egy csésze
Emócionálisan.
Azt hiszi a következő rímem
Orálisan fogja kielégíteni
Vagy arra fog végződni,
Mert hát úgy rímmelne,
Abban lenne logika.
Tévedsz, ha azt hiszed
Kikövetkezhetted mi zajlik
A fejemben.
Helyedben
Ne akard kisilabizálni
Lépéseim értelmét,
Csak próbáld megérteni,
Hogy ha nem is tudom én,
Hogy mit teszek néha..
Rájövök, és kisírom lelkem rajta.
Itélj el.
Gyerünk, ez a selejt úgysem
Szól be neked,
Mert nem tud.
Ez vigasztaljon.
VOUS LISEZ
Deathpreß[i]ó - Avagy kevésbé vidám verseim
PoésieAhogy a profilom leírása is sugallja nem mindig vagyok a helyzet magaslatán hangulatvilágilag ezáltal vannak mélypontjaim. Normális ember - jobb esetben - elvonulna egy sarokba sírni vagy barátainak siránkozni, hogy mennyire rossz az élet éppen most...