JiKook ~ This is love.~ /1. évad/

5. rész "Yoongi-hyung"

Mikor reggel felébredtem, Jungkook már nem volt mellettem, és mivel így semmi értelmét nem láttam a szobában maradni, a konyha felé vettem az irányt, hogy reggelizzek valamit. Hála az égnek, most van három szabad napunk. Őszintén szólva, már igazán ránk fért. Szívesen csinálunk mindent a rajongókért, de az utóbbi hetekben ez már nekünk is sok volt.

V és J-Hope a konyha előtti előszobában ültek a kanapén, egymás mellett, egy szál alsóban. Leültem melléjük, mert úgy láttam, itt a megfelelő alkalom a bocsánatkérésre, ugyanis mindketten meglepően nyugodtnak tűntek. V rám mosolygott, majd megszólalt:

- Beszéltem Kookieval.

Gyomrom összeszorult. Ennyit az étvágyamról, gondoltam.

- És mégis m... miről?

V Hoseokra pillantott, mintha csak engedélyt akarna kérni a távozásra, majd mikor ő beleegyezésképpen bólintott, Taehyung megfogta a karom és a szobánkba vezetett.

- Nem mondott semmi konkrétat, csak annyit, hogy szerelmet vallottál neki. Miért nem mondtad el? Ez mindent megmagyaráz!

Kábultan néztem rá. Nem tudtam feleszmélni a tudatból, hogy a legjobb barátom szemrebbenés nélkül újságolja, hogyan tudta meg, hogy vonzódom a bandatársunkhoz.

Sóhajtott.

– Figyelj... Sajnálom, hogy tegnap csak úgy elfutottam, de tényleg azt hittem, hogy lecserélsz Jungkookra valami pizsi parti keretében...

Ez az én legjobb barátom. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy a több, mint öt év alatt sikerült megőriznie minden gyerekes tulajdonságát, de közben mégsem teljesen hülye. A gyerekekkel is jól bánik. Ránézek, és az első dolog, ami eszembe jut, az az, hogy egyszer biztosan nagyszerű apa lesz.

- Hahó! Épp bocsánatot kérek, figyelsz egyáltalán?

Nem válaszoltam, csak megöleltem. De ez más ölelés volt. Nem olyan érzés volt, mint Jungkookkal az ágyamban. Persze éreztem a szeretetét, és azt, hogy sokat jelentek neki, és természetesen ő is nekem, de nem olyan szempontból, mint jungkook. V a legjobb barátom. Megfogadtam, hogy ez életem végéig így is marad.

- Szóval nincs harag. – mosolygott.

Egyre csak az járt a fejemben, hogy ő, és J-Hope miért néztek ki úgy, mintha a kanapén aludtak volna. Épp rá akartam kérdezni, de ő megelőzött egy másfajta kérdéssel.

- És amúgy... Te, és Jungkook... Szóval, most hogy így bevallottál neki egyet, s mást, és tekintve hogy nálad aludt... Ti... Szóval... Egy ágyban...

- Mit akarsz ezzel mondani? – értetlenkedtem.

- ... Csináltátok... Azt?

- Úristen, Kim Taehyung, hol jár az eszed?!

- Jó, bocsi, ezt akkor nemnek veszem – felnevetett.

Igazából, egyáltalán nem bántam, hogy rákérdezett. Mármint, persze, nem mindennapos, hogy ilyenekről beszélünk, de akkor is. Ezzel a kérdéssel eszembe juttatta az este történteket. Jungkook meglepődött tekintetét. Ahogy kezével a hátamat tartotta. Ahogy az ölében ültem. Ahogy megcsókolt, ajkaink először finoman, lágyan, majd egyre durvábban egymásba merültek. Akkor, ott, az ágyon, egymáson fekve, pár pillanatig tényleg elhittem, hogy meg fog történni. Bíztam benne, hogy megtörténik. De nem állt készen rá, ezt még én is láttam rajta, én pedig nem fogom ráerőltetni, bármilyen nehéz is türtőztetni magam.

Hogy eltereljem a gondolataimat, úgy éreztem, rá kéne kérdeznem, hogy tényleg a kanapén aludtak-e.

- És... Ti J-Hope-hyunggal...

- Ja, hát... - vágott a szavamba - Mi igen. – Elmosolyodott.

- Mi? Mármint azt akartam kérdezni, hogy miért aludtatok a kanapén... De... Várjunk... Akkor ez azt jelenti, hogy...

Teljesen össze voltam zavarodva. Bár ez az érzés mostanában együtt jár a mindennapokkal. Ő hatalmas mosollyal az arcán válaszolt.

- Igen. Együtt vagyunk. Sajnálom, hogy nem mondtam el, csak nem akartam, hogy aggódj, mert, legyünk őszinték, aggódtál volna, és nem akartam, hogy lebeszélj erről az egészről.

Mondta mindezt nyugodt, mély hangján, mégis aki ránéz, meg tudja mondani, hogy majd' kiugrik a bőréből örömében.

Tehát én itt siránkozok, hogy milyen rossz nekem, mert belezúgtam a bandatársamba, míg ez a kettő meg tudta oldani egyedül, és ki tudja, mióta nem alvással töltik az este nagy részét.

Tele voltam kérdésekkel, de nem akartam bombázni a tipikus „Mióta?", „Hogy történt?", „Hol történt?„ dolgokkal.

- Ne nézz már így. – nevetett. - Kérdezz, amit akarsz.

Nem kérdeztem.

- Jó, akkor mondom. Én sem tudom pontosan, hogy történt. Emlékszel arra az estére, amikor hárman filmes estét tartottunk a szobánkban? Amikor kimentél popcornért, Hoseok átült mellém, és megfogta a kezem. Először nem értettem, furcsának találtam, de ettől függetlenül élveztem. Aztán másnap már mondhatni, egy pár voltunk.

Elmosolyodtam. Olyan büszkén beszél róla, mintha egyáltalán fel sem tűnne nekik, hogy azonos nemből származnak. Mondjuk, ezt én is el tudnám fogadni. Ha Jungkookról van szó, elviselném az emberek lenéző tekintetét is, miközben mi kézen fogva, boldogan sétálunk az utcákon. És megint elkalandoztam...

- Ilyen leszel egészen addig, amíg nem tudhatod magadénak Kookiet, igaz? – Vigyorgott.

- Ennyire feltűnő? – Kínosan a tarkómat vakargattam.

- Igazából... Igen. Valakivel a hyungok közül meg kéne beszélned. Tudod, itt vagyok én is bármikor, de ők mégiscsak jobban értenek a dolgokhoz.

Igaza volt. Ő a legjobb barátom, de most nem a támogatására van szükségem, hanem az őszinte véleménynyilvánításra, egy kívülálló – nos, annyira nem kívülálló – személy szemszögéből.

- Oké, nem kell válaszolnod, tudom, mire gondolsz. Én Yoongi-hyungot ajánlom. Én is tőle kértem tanácsot ezzel kapcsolatban, és, mint látod, elég jó hasznát vettem.

Nem húztam az időt, egy halk „köszönöm" után elindultam megkeresni Suga-hyungot. Furcsának találtam, hogy út közben nem futottam össze Jungkookkal.

Hol lehet?

Sugát a konyhában találtam. Egyedül volt, ez pont jól jött. Leültem mellé, és próbáltam olyan arcot vágni, ami elmondja, hogy tanácsért szeretnék hozzá fordulni.

- Mit szeretnél? – Sóhajtott.

Megzavartam a reggeli emésztésében, és tudom, hogy nagyon nem szereti, ha ilyenkor zavarjuk – semmikor sem szereti, ha zavarjuk -, de nem éreztem magam olyan helyzetben, ahol van lehetőség a várakozásra, tehát egyszerűen csak kiböktem, amiért itt vagyok, és vártam a reakciót:

- Szerelmes vagyok Jeon Jeonggukba.