JiKook ~ This is love.~ /1. évad/

10. rész ~Nyárson sült bárány~

Beértünk a stúdióba, és sorba leültünk a kanapéra. Én lefoglaltam magamnak a Jungkook melletti helyet, amit ő egy mosollyal díjazott.

Miután sorban bemutatkoztunk, megkezdődött az interjú, Jin vezetésével.

- Megkérték a rajongóinkat, az ARMY-kat, hogy küldjenek nekünk kérdéseket, és akár hiszitek, akár nem, több, mint egy millió kérdés érkezett. Ezek közül kiválasztunk párat, és válaszolunk rá. – ismertette a feladatunkat a most műsorvezetőként szereplő legidősebb tagunk.

A kérdések viharként zúdultak ránk, és minden oldalról kamerák vették minden egyes mozdulatunkat. Megállapítottam, hogy ehhez lehetetlen hozzászokni.

- Jimin oppa, számíthatunk arra, hogy újra felfeded előttünk a hasad, tekintve, hogy ez már az album 2. része? – olvastam fel elváltoztatott, lányos hangon a kérdést, mire Jungkook felém kapta tekintetét.

- Talán az album 8. része körül már számíthattok rá. – nevetett fel Suga.

Jungkook vonásai ellazultak. Megkönnyebbültnek tűnt.

- Majd amikor nem számítasz rá. – tettem hozzá, és kacsintottam egyet a kamerába a hatás kedvéért.

Ennyit Jungkook nyugodt arcáról. Furcsa, de valamiért élveztem a helyzetet. Láttam rajt a féltékenységet, és ez valamiért tetszett. Kimutatta, hogy tényleg érez irántam valamit.

- Mit akartok elérni, 2016-ban? – most Yoongi-hyungon volt a sor.

- 2016-ban...

- Nyárson sült bárány! – kiabált be jungkook, mire mindenki nevetésben tört ki.

- Igazából... Sok díjat akarok nyerni, hiszen, ez minden énekes álma, nem? És ha ez meg van, talán veszek nyárson sült bárányt.

- Csináljuk együtt! – jungkook felállt, és odament Sugához, hogy lepacsizzon vele.

Suga folytatta: 

- Elég kicsi álmaink vannak, és csak próbálunk jó, és kemény munkát mutatni, csak mint eddig tettük.

Mindenki bólintással fejezte ki egyetértését. Tényleg mindent beleadunk abba, amit éppen csinálunk, és ez általában meghozza a gyümölcsét.

A következő kérdés az volt, hogy milyen nyelven tanultunk, tekintve, hogy világszerte ismernek minket. Erre J-Hope volt a megfelelő példa. Vagy hét nyelven bemutatkozott. Taehyung úgy nézett rá, mint még sosem láttam. Sütött róla a büszkeség, mire elmosolyodtam.

- Ha nem lenne BTS, mit csinálnátok?

V kezdte a válaszadást.

- Azt hiszem, én... szaxofonsztár lennék...

Hirtelen nevetésben törtünk ki.

- FIGYELJ A KIEJTÉSEDRE! – kiabált a röhögéstől akadozva Namjoon. – Válaszolj újra.

- Valami fúvós hangszeren játszanék.

Itt már Jin is elvesztette az önuralmát.

- Kíváncsi vagyok Sugára! – mondtam

- Én talán...

- Nem, Ő bárány nyárs! – szólt közbe Jungkook.

Én is alig kaptam levegőt a nevetéstől, és a kezem valahogy mindig Jungkook lábát találta meg, de nem tűnt úgy, mintha zavarná.

Az utolsó kérdés után elbúcsúztunk – azt hiszem, ez tovább tartott, mint bármelyik kérdésre adott válasz magyarázása -, megköszöntünk mindent a stábnak, átöltöztünk, és hazamentünk. Vagyis a többiek haza mentek. Én még fél úton kiszálltam, mondván, hogy van egy kis elintéznivalóm. Az autó elhajtott, én pedig bementem a sarkon lévő kebaboshoz és kértem egy bárány nyársat. Csak egyet vettem, ugyanis nem volt nálam sok pénz. Ezek után utam egyből a dormba vezetett. Reménykedtem, hogy a többiek nem veszik észre, mert akkor letámadnak hogy őket miért hagytam ki. Bementem a szobámba, és kikiabáltam:

- JUNGKOOKIE!

Pár pillanat múlva már az ajtóban állt. Egyik kezemmel a hátam mögött fogtam a meglepetését, másikkal intettem neki, hogy jöjjön beljebb. Elém sétált, én pedig lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Annyira belemerültem, hogy majdnem leejtettem azt, ami miatt valójában idehívtam. Miután elváltunk, odanyújtottam neki a finomságot, mire ő felcsillanó szemmel megkérdezte:

- Ez most...?

- Neked vettem. – mondtam szégyenlősen.

Az arcom tiszta piros volt.

- Nem kellett volna... - ezt mondta, de biztos vagyok, hogy a fejében teljesen másképp gondolja.

- Szeretlek. – jelentettem ki

- Én is szeretlek. – megpuszilt.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki lehúzza rólam a takarót – elég meleg volt, ezért úgy döntöttem, hogy estére nem kell más, mint egy alsónadrág, de azért a takaró elfért rajtam- , és utána heves bocsánatkérésbe kezd.

Természetesen ez a valaki Jungkook volt. Mikor kinyitottam a szemem, az ő vörös, szégyenkezett arcát láttam. Mosolyogva magamhoz húztam egy ölelésre, mire ő tehetetlenül a mellkasomra zuhant. Fedetlen felsőtestünk összeért. Égett a bőröm és a lélegzetem is elakadt egy pillanatra. De nem maradtam sokáig levegő nélkül, hiszen mikor ő úgy döntött, hogy a csípőmre ülve kezdi csókolgatni a nyakamat és egyre lejjebb haladva a mellkasomat, nem bírtam nem sóhajtozni minden másodpercben. 

Ujjai remegve játszadoztak az alsóm szegélyével, de mielőtt bármit is csinált volna, kezemet kezére tettem.

- Biztos vagy benne?  - kételkedően néztem rá.

Bólintott. - Szeretlek Jimin, és bár még soha... nem csináltam semmi ilyesmit... Szeretném ha jól éreznéd magad... miattam.

Elmosolyodtam, mert már csak a szimpla jelenléte miatt is jól éreztem magam. Még nekem sem volt részem semmi ilyesmiben ezelőtt, de biztos voltam benne, hogy Jungkook kitűnően helyt fog állni. 

Még utoljára felültem hogy meg tudjam csókolni, és a fülébe súgtam egy "szeretlek"-et.

Nem tudtam hogy mennyi az idő, nem tudtam, hogy mi mennyire hallatszik át a többi szobába, de még csak azt sem tudtam, hogy szabadnapunk van-e, vagy hamarosan indulnunk kéne próbálni, de ezen dolgok egyike sem érdekelt. Abban a pillanatban nem. Csak az érdekelt hogy Jungkookkal vagyok az együtt létrehozott kis világunkban, ahol nem vagyunk idolok, nem léteznek az értünk sikoltozó rajongók milliói, és nem kell úgy mutatni magunkat, ahogy azt mások akarják. Akik akkor voltunk, az csupán két átlagos fiú, akik szeretik egymást, és nem érdekli őket, hogy mások mit gondolnak róluk.

Mikor már mindketten a levegőt kapkodva feküdtünk egymás karjaiba, kipirosodva, de mindkettőnk arcán hatalmas mosollyal, Jungkook megszólalt két sóhaj között:

- Milyen volt?

Ajkamba haraptam és elfordítottam a fejem, de ő a kezét arcomra rakva kényszerített hogy a szemébe nézzek.

- Hé, ne most kezd a szégyenlősséget. - felnevetett.

- Tökéletes volt. - válaszoltam végre.

- Én is ugyanezen a véleményen vagyok. - hajamba túrt és hosszasan megcsókolt. Mindketten belemosolyogtunk csókunkba.

- Jimin... Van valami amit meg kéne beszélnünk. - vonásai megfeszültek.

- Mi az Kookie? - rá mosolyogtam.

- El akarom mondani a hyungoknak és az Armyknak hogy együtt vagyunk. 

Sziasztok!
Az interjú részt a fenti videó inspirálta. Mellesleg ez a kedvenc interjúm a srácokkal. Itt mind olyan jól érzik magukat^-^ És bár Yoongi a biasom, de Jimin nevetése életet ad.*-* Ha már itt tartunk, nektek ki a kedvenc tagotok a Bangtan-ből?^^