Namjoon céltudatosan és ritmusos tempóba rendezett emberes lépteivel sietett előre. Tudta,hogy mi történik. Tudta,hogy ha nem tesz valamit örökké elveszíti őt. Elveszíti az életét. Szörnyű barát volt... oh még milyen szörnyű, és szörnyű társ. Tudta,hogy miközben ő ezen gondolkodik, a személy akiért életét adná a saját életével játszik.
*Pár órával ezelőtt*
Namjoon nagy mosollyal köszönt el édesanyjától majd gondosan bezárta mögötte a nagy bükkfaajtót.
Szerette amikor találkoztak. Nagyon ritkán látja őt. Nagyrészt a rengeteg munka miatt amit egy kpop banda leadereként el kell végeznie. Nagyot sohajtott. Boldog volt.. tényleg boldog.
Fellépdelt a hosszú csigalépcsőn be a szobájába.
Leterült a nagy fehér és puha ágyára majd agyalni kezdett.
Végiggondolt mindent. És rájött ,hogy valójában mennyire magányos. A fiúk akikkel csak munkakapcsolatot ápolt nem tekintettek rá barátjukként.
Talán..talán Jin. Seok Jin. Seok Jin gyönyörű. Seok Jin mindig ott van neki.
Ábrándozott el és arra a gyönyörű szempárra gondolt.
A széles hátára.
Arra,hogy mennyire férfias .. de közben mégis... Olyan mint egy törékeny lány.
Kedve támadt felhívni Seok Jint.
Hallani akarta a hangját.
Elővette telefonját majd rányomott a kis ikonra ahonnan Seok Jin arca vigyorgott vissza rá.
A telefon kicsengett.
Talán túl sokáig.
Majd megszólalt egy hang.
-Szia..- lehelte valaki a telefonba.
-Szia Jin.- mondta és várakozott.
-Namjoon...-Ekkor meghallotta hogy szipog.- Ide tudnál jönni? Nem valami fényes .. a helyzet.
-JIN? HOL VAGY JIN?- Kérdezte Namjoon
-Itt... Itt vagyok... Itt vagyok.. anyáék házában.-zokogta
-JIN ISTENEM MIT CSINÁLSZ OTT MÁR MEGINT?-Kiáltotta
-Csak kérlek gyere ide. Kérlek legyél....legyél egy kicsit.. itt velem..-nyöszörögte
-Megyek Jin.-mondta majd elindult barátjához.
*
Namjoon berontott az ajtón.
-JIN!-kiáltott
Halk neszezést hallott meg a fürdőszobából. Rohanni kezdett.
Benyitott az ajtón.
SeokJin halál sápadtan feküdt a földön egy szál alsónadrágban. Sovány volt.. tökéletesen látszottak bordája körvonalai. A szemei karikásak.
Haja kócos.
De Namjoon tekintete a földön csordogáló hatalmas vértengeren akadt meg. Jin kezében penge.
Namjoon sírni kezdett.
Erős jellem volt, megtörhetetlen... De barátja komoly bajban volt.
-Jin! Jin! Jin Jin Jin Jin Jin... Mit csináltál? Mit csináltál már megint te idióta?- zokogott. Alig látott a könnyeitől.
Átvágott a vértengeren majd letérdelt barátja elé.
-Namjoonie...-Nyögte majd felemelte véres ujjait és végigsimitott barátja arcán, vörös csíkokat hagyva maga után.
-Mit csináljak Jin? Mit csináljak? Mit csináljak mit csináljak....- kérdezte miközben zokogva Seok Jin arcát fogta.
-Csókolj meg Namjoonie... Kérlek... Csak egyszer..-Mondta majd bágyadt szemeit Namjoon ajkaira vezette.
Ő nem is gondolkodott.
Erősen Jin ajkait kezdte tépni.
Félt...mindketten féltek.
A csókjuk rövid volt de annál szenvedélyesebb.
A sós könnyeket csókjukban is érezni lehetett.
-Hívnom kell ... A mentőket Jin...- mondta Namjoon
-NE..- kapott Namjoon karja után.
-De Jin... Megsérültél.. baszki hívnom kell a mentőket.-
-Namjoonie... Nem véletlenül van így... Mindketten tudjuk.. Nem akarok tovább itt lenni Namjoonie... Kérlek had legyek boldog... Boldog .. -nyögte.
Namjoon leült barátja mellé. Hozzábújt és úgy zokogott.
-Itt vagyok Jin... Itt vagyok veled... Itt vagyok...-Mondta miközben barátja hátát simogatta.
A sebből szivárgott a vér... Az egész fürdőszobát beterítette.
És benne ült két barát... Vagy talán szerelmes.
Namjoon azt akarta, hogy teljesüljön Seok Jin kívánsága.
Nem hívta a mentőket.
Jin pedig nem adott több csókot.
Namjoon sírt.
A szíve összetört.
És Namjoon szívét soha többé nem tudták összeragasztani.
