Egy kedves barátnőm kérésére töltöm fel. Első nyilvános írásom, ám jöhet hideg meleg :3
Egy Malec (aki nem ismeri: Magnus+Alec) fanfiction, a Végzet Ereklyéi könyvsorzatból.
SPOILER: A szakítástól írom
A fejezetek feltöltése közti idő változó, így...
- Hogy érted, hogy súlyos lehet a helyzet? - dobolt idegesen a lábával Izzy. Miután megkapta a telefonhívást Magnustól, Clary-vel együtt odasiettek a férfi lakásába. A vörös lány Jace mellett ült a kanapén, míg az enyhén kapkodta a levegőt kezét mellkasára szorítva. Meggyőződése volt, hogy parabatai társa nagy bajban volt, ugyanis a fájdalom akkor elviselhetetlen volt. - Tudod te, mekkora fájdalmat éreztem? - nézett hugára bosszúsan a szőke. - Nem - tette csípőre a kezét - De akkor haladjunk! -tapsolt sietve - Meg kell keresni a bátyjám. Brooklyn utcáit járva keresték a fiatal árnyvadászt, ám mindhiába, sehol sem volt. - Magnus - lépett az említett mellé Clary - mi lenne, ha a kereső varázslattal próbálnánk megtalálni? - De ahhoz kell egy olyan tárgy, am... - Az irónja jó lesz? - nyomta a férfi kezébe a tárgyat Isabell. Ő bólintott, majd összeszorítva tenyerei közt a tárgyat mormolni kezdett. Arckifejezése hirtelen fájdalmas lett, majd megremegtek lábai, így megtámsszkodott a mellette lévő ház falán. -Baj van. Nagyon nagy - nézett a fiatalabbakra - Ha nem sietünk...- nagyot nyelt - meghalhat. Isabell fájdalmasan felnyögött, ahogy Jace arcikejezése is eltorzult. Öccsük után nem akarták bátyjukat is elveszíteni. - Akkor tempó - kezdett rohanni Clary. - Másik irány! - futott Magnus is, majd a többiek utána eredtek, s Clary is utánuk rohant. Mindeki teljes erejéből futott ahogy csak tudtak, ugyanis a hely, ahol Alec volt, a város központjában volt egy eldugott kis sikátorban, míg ők a város szélén voltak. ○○○ A város belsejében az árnyvadászok és a boszorkánymester számtalan kis utcán siettek át, volt, amikor zsákutcába is keveredtek, így még kerülni is kellett. A feszültséget tisztán lehetett érezni négyük között. Isabellt csak egy hajszál tartotta vissza, hogy a sós cseppek ne áztassák szép arcát, míg Jace egyszerűen ideges volt. Még nem tudtak semmit biztosra, ám reméykedtek, hogy Magnus szavai nem igazolódnak be, s hazavihetik testvérüket. - Valahol itt kell lennie - aggódott Magnus is, majd újra elkére az irónt, s megint mormolt. - Na? - toporgott Izzy - Gyorsabban! - Nem tudom ennél gyorsabban! - rivalt rá a lányra a boszorkánymester. Ekkor egy kisebb démon támadt nekik. Jace harcba szállt vele, s gyorsan ki is végezte, majd koszosan és kócosan áll a többiekhez. - Kis démon, de ha eltalál, a mérge lassan öl meg. - Itt! - kiáltott fel hirtelen Magnus, majd a következő utcába rohant, ott pedig befordult egy szűk sikátorba majdnem elcsúszva, ugyanis idő közben eleredt az eső. - Alec! - rohant el mellette Izzy, s a földön fekvő bátyjához rohant. Alec egy vértócsában feküdt, miközben mellkasán lévő sebből folyt a vér. Arca, s karjai is meg voltak sérülve, a mély karmolásokból is rendesen szivárgottt a vér.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Mindenki mellé sietett. Jace a kába fiúnak beszélt, hogy tartson ki, miközben irónjával próbálta gyógyítani ahogy a rúnát rajzolta, Izzy a fejét tartotta a fiúnak, s ő is csak beszélt és beszélt. Clary és Magnus mögéjük álltak, s csak nézték ahogy a két fiatal küzd az idősebbért. Alec ködös tekintettel nézte testvéreit, majd megpillantotta a boszorkánymestert. Az idősebb remegő lábakkal térdelt mellé és remegő kezekkel nyúlt a fiú sápadt arcához. - Meg fogsz gyógyulni - nézett a kék szemekbe. Ő lassan elmosolyodott, majd megrázta fejét.
