Elválaszthatatlanok..

6. Megfázás, köszi..

Augusztus 15
Felébredtem és nagyon fájt a torkom. Kimentem a konyhába és köszöntem anyunak.
- Jó reggelt kincsem! Miért vagy ilyen nyúzott? - kérdezett anyu aggodalmasan.
- Fáj a torkom. - suttogtam anyunak.
- Jaj kincsem.
- Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
- Dehogy vagy!. - simogatta meg a vállam anyu.
Csináltunk citromos, mézes teát és kiültünk a teraszra cigizni. Ez se volt épp jó ötlet. Pizsiben a teraszon. Persze, hogy jöttek Ádám és barátai. Integettek és köszöntem. Anyu még csak nézett, semmit sem értve. Szuper... Bementem a szobámba és felöltöztem. Egy fekete cicanaci, egy fehér ing és egy kötött kardigán. Az idő és a nádha összefogtak ellenem. Hajnali 3óta esik az eső, ami bizony azt jelenti, hogy ma sem tudok deszkázni.. Remek.
- Kicsim! Hozzád jött egy aranyos lány. - jött be anyu a szobámba.
- Oké, 5 perc és megcsinálom a hajam. - mondtam meghökkenten.
Megcsináltam a hajam és egy halvány rózsaszín rúzzsal kifestettem a szám. Kifelé menet felvettem a szemüvegem, s rohantam a konyhába.
- Szia Fanni! - köszöntem a konyhában ücsörögő lánynak.
- Szia Emikém, mehetünk vásárolni?
- Hűha! Persze. - mondtam nevetve.
- Oké. Amúgy mit szorongatsz? - utalt a kezemben lévő gyújtóra és papírfecnire.
- Ja. Csak a gyújtóm és az Ádám pucsijában talált papírka. - mondtam kínosan nevetve.
- Hm? - kérdezett értetlenül.
- Ádámmal sétáltam tegnap és hideg volt, a pucsiját támadta. Az pedig nállam maradt. Ez a fecni amúgy a száma. - nevettem zavarodottan. Igen ez, ez fura. Egész nap nevetgélek.
- Ja, értem már. Ennek örülök.
- Na indulunk? - kérdeztem a fekete Adidas cipőmmel kínlódva.
- Ahan. - mosolygott Fanni.
Elindultunk a pláza felé. Busszal 15 perc alatt az arénához értünk. Körbejártuk az egészet és vettem magamnak 3 haspólót, egy cipőt és 2fekete farmert. Fanni összesen 11 felsőt és egy fekete miniszoknyát vett. Nagyon szeret vásárolni. Aztán beültünk a moziba és megnéztünk egy nagyon uncsi romantikus filmet. A címére sem emlékszem annyira szar volt..
- Kínai kaja? - kérdezte mosolyogva Fanni.
- Oké. - mondtam majd elindultunk kajàlni.
Mindketten szecsuánit ettünk, mikor leült mellénk egy szemüveges kislány.
- Szia Dóri! - köszönt a kislánynak Fanni.
- Sziasztok. Jól áll a szemüveg! - nézett rám a kislány.
- Sziamia. Köszönöm!
- Megyek sziasztok. - szaladt el a kislány.
Össze néztem Fannival és nevetni kezdtünk a semmin.
- Mi ilyen vicces? - pattant le mellém Ádám.
- Semmi! - mondtam nagy nehezen. Tulajdonképpen, nem hazudtam neki.
- Hát jó. Mizujs? - kérdezett minket Ádám.
- Semmi komoly. - vágta rá reflexből Fanni.
- Semmi, semmi. - mosolyogtam.
- És veled? - kérdezte Fanni.
- Nem sok. Nem akartok sétálni?
- Hát ennyi csomaggal? - kérdeztem vissza.
- Akár. - nevetett Ádám. Na köszi Ádi. Aranyos vagy..
- Na induljunk! Kezd sötétedni és nincs kedvem segg részeg emberekkel találkozni hazafele menet.. - mondtam.
- Egyetértek, nem akarom, hogy belénk kössenek. - mondta Fanni.
- Gond egy szál se. Elkísérlek! - mosolygott Ádám.
- Én is így gondoltam! - kacsintott Fanni. Na köszi Fanni. Erre volt most szükségem. Ádám csak egy mosollyal az arcán bámult Fannira. Na ennyi elég volt!.
- Akkor mehetünk vagy itt fogunk éjszakázni? - kérdeztem felháborodva.
- Menjünk! - mondta Fanni.
A plázából kilépve rágyújtottam és már alig vártam, hogy hazaérjek. Egész úton Fanni és Ádám beszélgetését hallgattam. Hurrá.. Ráadásul rettentő hideg volt.
- Na jó éjszakát! Sziasztok. - köszöntem és megöleltem Fannit. És aztán elindultam az ajtó felé, de Ádi elémlépett és átkarolt. Azt hittem elolvadok.. annyira imádom, ha megölel.. Miután elengedett besétáltam a lakásba. Köszöntem anyunak és megmutattam neki a ruhákat.
- Na én mentem aludni! Jó éjt! - köszöntem el anyutól és nyomtam egy puszit anyu arcàra.
- Szia kincsem. Szép álmokat!
Megfürödtem és felvettem a kedvenc pizsim, majd behuppantam az ágyamba. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak, de hirtelen eszembe jutottak a mai történések. Mi van Ádiék közt?. Vagy mi nincs? Ahj.. de miért zavar ez engem ennyire?. Nem értem magam. Ráadásul, egik pillanatban megfagytam a másikban meg nagyon melegem volt. Miért?. És amúgy mi volt ez a viselkedése a kedves és ártatlan Fannimnak?. Vagy csak túldramatizálom?. Istenem. A nagy gondolkodásban szépen elaludtam. Még én sem értem, hogyan vagy mikor?. De nem bánom...