Legenda És Szerelem

36.fejezet

Nem is tudom hol kezdjem. Ez a sok ember a lovardában és ráadásul nekem kell választanom. Remélem helyesen döntök. Na de akkor kezdjük az elején. Miután visszaértem a lovardába még volt kb másfél órám. Gondoltam akkor már lemozgatom Varázst is. Szegényt mostanában kicsit elhanyagoltam de most se Kristóf se Dave csak ő meg én. Egy csomózott kötőféket raktam rá egy vezetőszárral és egy nyakmadzaggal. Egy alapos pucolás után kimentünk a pályára. Szokásosan nyereg nélkül. Mostanában nem nagyon használtam. Bemelegítésnek ügettem vele kicsit és csináltam kézváltásokat. Megjelent Bella a kapuba Austinnal. Feltűnően sokat vannak együtt de én ennek csak örülök. Odamentem hozzájuk.
-Sziasztok! Tudnátok segíteni nekem egy kicsit? -néztem rájuk boci szemekkel.
-Akadályokat kéne pakolni igaz? -nevetett fel Bella.
-Ismersz. -nevettem el magam én is.
Rakott fel Bella 4 akadályt. Nem magasokat mert nem akartam kockáztatni a lábát így hogy nincs rajta védő. Plusz rajtam se volt kobak. Egy kevés vágta után elkezdtünk ugratni. Mindig más pályát igyekeztem kilovagolni a 4 akadályból. Kicsit idegesítő volt hogy egyre csak gyűltek az emberek a pálya körül de részben meg rám vártak. Még mentem egy utolsó pályát aztán elkezdtem leléptetni Varázst.
-Katie gyere! -kiabált be apa a pályára. Odamentem Belláékhoz.
-Le szeretnéd léptetni? -kérdeztem Bellától.
-Fel is ülhetek? -kérdezett vissza.
-Hát nyilván úgy gondoltam. -mosolyodtam el.
-Köszönöm Katie. -ölelt meg miután szálltam le. Látszott rajta hogy örül annak hogy így megbízom benne hogy Varázsra engedjem.
-Úgy kb. 10 perc múlva ha végeztél csak vidd be a boxába meg adj neki valami finomságot. -adtam ki az utasításokat miközben megsimogattam a lovam nyakát. Elindultam az istállóba apa után.
-Na hogy lesz? -kérdeztem és közben kifele mutattam.
-Egyesével hívjuk be őket és a konyhába lesz a beszélgetés. -válaszolta apa.
-Rendben. -feleltem.
8 embert hallgattunk végig. Ebből 3 lány volt a többi fiú. Őszintén megmondom már csak az kéne hogy idejöjjön egy tök idegen lány aki ráadásul jól is néz ki és akkor már Dave se lenne velem. De most a lovak érdekét kell néznem. Hallottam egy hangot a fejembe. Azt suttogta hogy a 4.-et válasszam. Mintha Ryan lett volna. De így látatlanba nem ismertem fel a hangját csak nagyon hasonlított.
-Apa ki volt a 4. akit behívtunk? -kérdeztem meg egyből apát.
-Jordan-nek hívják. Miért? -nézett rám gyanúsan.
-Ő legyen. Add neki a munkát. Jó érzéke van a lovakhoz. -válaszoltam.
-Rendben neki fogjuk adni de meg kell hallgatnunk még azt a maradék 3 embert. Így igazságos. Aztán a végén még lehet meggondolod magad.
-Kétlem. -fordítottam el a fejem.
Amikor behívtam a következőt akkor úgy csináltam mintha megbotlanék. Persze hogy az volt a cél hogy Jordan kapjon el. Amikor elkapott akkor a kezébe nyomtam egy cetlit. Az volt rajta hogy még ne menjen el mert szeretnék vele beszélni.
Miután végeztünk mindenki lelépett Jordant kivéve.
-Szia Katie vagyok. -indítottam tiszta lappal. Nem nagyon tetszett ez az állásinterjú féleség ezért úgy gondoltam jobb a tiszta lap.
-Szia én pedig Jordan. Szóval miről is akartál beszélni? -húzta mosolyra a száját.
-Tied a munka. Remélem nem gondoltad meg magad azóta. -mosolyodtam el én is.
-Eszem ágába se volt.
-Helyes akkor holnap reggel kezdhetsz is.
-Szívesen segítek ma is. Este az etetésben vagy amit mondasz főnök. -húzta széles mosolyra a száját.
-Végülis miért ne. Csak egyet kérek ne hívj főnöknek. -nevettem fel.
-Meglátjuk főnök. -mondta miközben elindultunk az istálló fele hogy megmutassak neki mindent és mindenkit.
-Direkt csinálod ugye? -kérdeztem durcásan.
-Csak vicceltem. -nevetett tovább. Jófej és vicces. Ez tetszik szerintem nem választottam rosszul. Pontosabban Ryan. Ahogy közeledtünk a nyergeshez hallottuk hogy van bent valaki. Nem tudtam ki lehet az mert se Rachellel se Davevel nem beszéltem meg hogy kijönnek. Amikor beléptünk Dave fogadott minket.
-Szia-sztok! -javította ki magát ahogy meglátta Jordant.
-Szia Dave! Ő itt Jordan. Mától ő fog segíteni nekem a lovak körül. És Jordan ő itt az osztálytársam Dave.
-Osztálytársad? -kérdezett vissza Dave flegmán.
-Miért nem az vagy? -kérdeztem értetlenül.
-De. De inkább hagyjuk. -viharzott ki dühösen a nyergesből.
-Okééé. Szóval ezek szerint volt köztetek valami csak épp nem beszéltetek róla azóta és most csak úgy vagytok. -vázolta az előbb látottakat.
-Igen ez a helyzet. De most komolyan mit várt hogy mit mondok? Nem beszéltünk róla meg semmi. Áh mindegy nem idegeskedek rajta. Gyere folytassuk az istálló körbejárását.
Mikor végeztünk és megetettük a lovakat hirtelen megjelent Oktán. Az istálló ajtaja előtt ügetett körbe-körbe.
-Hát ő meg kicsoda? -kérdezte leesett állal Jordan.
-Hát... Öööhm... Ő csak Oktán a lovam. Mindig megszökik a legelőről. -próbáltam rögtönözni.
-Én tudok segíteni rajta hogy ne szökjön meg. -ajánlotta fel a segítségét Jordan.
-Nem kell köszi már dolgozom az ügyön. -válaszoltam makogva. Elindultam Oktán felé hogy lenyugtassam. Ekkor felágaskodott én meg hátraestem.
-Jól vagy Katie? -segített fel Jordan. -Ez a ló vad. Szerintem ne menj a közelébe.
-Az én lovam tudom mit csinálok. -közelítettem meg megint Oktánt. Megsimogattam a fejét majd megöleltem. Mondani akar valamit. Valami baj van. Érzem.
-Nahát de ezt hogy? -kerekedtek ki a szemei.
-Már kb 2 éve foglalkozom vele. Csak az új embereket még nem szereti és nem is fogja őket.
-Megszelídítetted? -kérdezte megdöbbenve.
-Mondhatjuk. -válaszoltam miközben még mindig Oktán fejét simogattam. -Figyelj szerintem most jobb lenne ha mennél. Innentől megy egyedül is.
-Biztos? -kérdezte aggódva.
-Igen. -feleltem kicsit idegesen. Ezután elköszönt majd beült a kocsijába és elhajtott. Kezdett sötétedni de ha sietek pont mire besötétedik visszaérek. Oktán nyakába raktam egy nyakmadzagot és elindultunk a tisztásra. Amikor odaértünk láttam hogy két ló is fekszik. Az egyik egy kanca volt egy kiscsikóval a pocakjában. A másik meg a vezérmén. Egyből leugrottam Oktán hátáról és odaszaladtam. Egy óriási vágás volt a lábán. Mély volt a seb nagyon. Egyből elkezdtem gyógyítani. Éreztem hogy minél jobban koncentrálok annál gyorsabban gyógyul. Mintha valaki segített volna nekem. De mire végeztem éreztem hogy megint legyengültem. Nem annyira mint a múltkor de ez sem kellemes. Már csak egy kis heg látszódott a lábán. Mintha összevarrták volna. Amikor felállt a paci megkapaszkodtam a nyakába hogy segítsen felállni. Odakísért a vemhes kancához. Majd felnyerített és odadugta az orrát a kancáéhoz. Azt akarta hogy segítsek. Nagyon nyugtalan volt a kanca. Elkezdtem nyugtatni. Majd megint éreztem hogy olyan erős vagyok és úgy 10 perc múlva meg is született a csikó. Egy gyönyörű egészséges fekete csikó. A vezérmén hálája jeléül megint felsegített majd visszakísért Oktánhoz. Amikor felültem Oktánra akkor ő is és a mén is felemelték a jobb első lábukat és összeérintették a patájukat. Mintha kezet fogtak volna. Hazafele gondolkodtam hogy a mén magától nem szerezhette azokat a vágásokat. Azt valaki okozta. És félek hogy az a valaki ezek szerint rátalált a ménesre. Miután hazaértem beraktam Oktánt a boxába adtam neki tápot majd bementem a házba. Gyorsan letusoltam és bedőltem az ágyamba. Hamar el is aludtam.
Másnap korán reggel már itt volt Jordan. Megmutattam neki a reggeli rutinom a lovakkal kapcsolatba. Hogy van aki a boxba marad van aki kimegy. Meg hogy az egyik ló allergiás ezért neki gyógynövényeket és vitamint is kell bekeverni de csak reggel.
-Na és hogyan állsz a lovaglással? -törtem meg a csöndet.
-Tudok lovagolni sőt az előző lovardában edző is voltam. -válaszolta.
-Mi lenne ha itt végeztünk és megérkeznek a többiek akkor kilovagolnánk? -dobtam fel egy ötletet.
-Nekem okés. -vonta meg a vállát.
Elkezdtük kitakarítani a boxokat és az egész istállót. Kb másfél óra alatt végeztünk is vele. Megérkezett Dave és Rachel is. Kézen fogva. Miért nem lepődök meg? A tegnapi után így akart visszavágni. De nem érdekel. Ha neki ez jó akkor csinálja de azt remélem nem csak azért jött újra össze Rachellel hogy féltékennyé tegyen mert akkor nagyon megharagszom rá.
Megmutattam Jordannek hogy Lea tökéletes paci lenne a számára akin tud lovagolni. Elkezdték felszerelni a lovakat addig én lepucoltam Oktánt és raktam rá egy nyakmadzagot. Mostanában nem lovagolok rajta szerszámokkal. Sokkal erősebb így a kapcsolatunk. Egy másfél-két órás terepre mentünk. Direkt hátul mentem és egy kicsit lemaradtam hogy tudjam olvasni a családunk könyvét. Megoldást akartam keresni hogy ha valaki tényleg rájuk talált akkor gyorsan el kell vinnem őket valahova. Ekkor kiesett egy félbehajtott lap a könyvből. Leugrottam Oktánról hogy felvegyem. A többiek közbe mentek tovább. Egy térkép volt a lapon bejelölve különböző helyekkel. Úgy gondoltam hogy holnap elmegyek megnézni őket Oktánnal. Ma még sok a dolgom Múzsával és Varázzsal.
A terep után amikor hazaértünk megfürdettük a lovakat. Ezután bementünk ebédelni. Ebéd után bementem egy kicsit a szobámba olvasni a könyvet. Egyszer csak benyitott apa.
-Katie. Van egy meglepetésem. Sajnos csak este láthatod majd de remélem örülni fogsz. Tekintsd részben szülinapi ajándéknak. Tudom hogy csak egy hét múlva lesz. -nem tudta befejezni apa mert közbevágtam.
-Jólvan apa köszönöm szépen biztos tetszeni fog. -nyugtattam meg.
Kimentem lefutószárazni Múzsát utána meg felültem egy kicsit Varázsra. Mikor végeztem bevittem Varit a boxába. 6 óra körül lehetett amikor egy 2 állásos lószállító gurult be az udvarba.