A zaklatóm ~H.S.~

9. Reménysugarat adtam neki...

Lassan visszaballagtam a szobába. Meglepetésemre Harry és Ray is ott volt. Míg Harry az ágyamon ült, addig Ray az ajtóban állt. 

-Jó éjt Vi!- ölelt meg Ray.

-Mész aludni?- bólintott egyet.

-Holnap dolgozom!- furcsán néztem rá.

-De hisz' holnap vasárnap!- értetlenkedtem.

-Igen, de nekem dolgoznom kell! Nem fogom hagyni, hogy eltarts!

-Ne butáskodj, nekem nem esik nehezemre!

-Nem baj! De ha akarod, ha nem, be fogok szállni a költségekbe!- megforgattam a szemem.

-Nem tudod mire vállalkoztál!- megveregettem a vállát és elterültem Harry mellett.

-Jó éjt!- intettem neki egyet és a göndör felé fordultam.

-Mit csináljunk?- kérdezte.- Film?- bólintottam egyet és ölembe helyeztem a gépem.

-Mit?- elvette tőlem a gépet, majd random, csukott szemmel beütött egy betűt. A gép képernyőjét kivetítette a tv-jére, elindította a filmet, majd kényelmesen elfeküdtünk az ágyon.

Alig telt el tíz perc Harry mocorogni kezdett és egyre közelebb jött.

-Nyugodj le!- motyogtam.

-De nem férek el!- mocorgott még mindig.

-Egy kicsit kisebb az ágyam, mint egy franciaágy! Ne mondj hülyeséget! Légyszí próbálj meg elférni!

-Ha hozzám bújsz elnyugszom!- megforgattam a szemem és feléje fordultam. Fejem mellkasára helyeztem és egyik karommal átkaroltam. Nem esett nehezemre ez az egész, sőt... Jól esett, hogy karjaival átöleli derekam! De ezt soha az életben nem fogja megtudni és nem én mondtam ezt! Violetta neked barátod van és ki nem állhatod Harry Stylest!

>Harry szemszöge<

Olyan jó a derekát átölelni! Hallgatni, ahogy csendesen szuszog mellkasomon. Bár ajkait is megcsókolhatnám... Rossz belegondolni, hogy utál. Bár a mai viselkedését elnézve, nem úgy tűnt. Amikor beleborzongott az érintésembe. Jó lenne, ha csak én érinthetném. És ahogy végig mért mikor kijöttem a medencéből. Vagy most, hogy egy szó nélkül hozzám bújt. Nem tenne ép ésszel ilyet! Főleg, ha igaz az, hogy Kendallel kavar.

~~~~

Gondolataimat az álom zavarta meg. Álmomat pedig az, hogy valaki köhécselt az ajtóból. Violetta mit sem törődve a köhécselő ember szuszogott tovább rajtam. Mutatóujjam a számra helyeztem, jelezvén Raynek, hogy ha meg is szólal, halkan tegye.

-Este itt mi történt?- néz rám furán.

-Filmet néztünk! Több nem!- Ray megint csak furcsán nézett rám, majd vállat rántott és intett egyet. Hallottam ahogy becsapódik a bejárati ajtó. Violetta fejét rám emelte és ártatlan arccal kémlelt.

-Jó reggelt!- simítottam végig oldalán, mire rárakta kezét enyémre.

-Harry, ez így nem jó- értetlenül néztem rá.- Mindegy nem lényeg!- kikászálódni készült az ágyból, de csuklóját elkaptam és visszarántottam mellém.

-Mi nem jó? Ha nem mondod el, nem tudok segíteni rajtad..- küldtem feléje egy csábos mosolyt, mely csak grimaszt eredményezett arcára.

-Légy szíves menj ki a szobámból! Szeretnék foglalkozni a dolgaimmal!- bólintottam egyet és elengedtem a karját. Semmi kedvem nem volt felkelni Violetta mellől. Tegnap este olyan jó volt vele, most mi történt?

>Violetta szemszöge<

Egy óriási nagy hibát követtem el mikor hagytam közeledni Harryt. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy megsértettem és nincs afelől sem kétségem, hogy reménysugarat adtam neki... De nem akartam. Én csak egy nyugodt életet szeretnék idegesítő emberek és borzalmas zene nélkül.

Úgy egy órát sétálgattam fel s alá a szobámban, majd lementem egy bögre kávéért. Ritkán kávézom, de ha szükségem van rá akkor eszelősen és sürgősen kell. Leültem a bögrémmel a konyhaasztalhoz és magam elé vettem a laptopom. Előbb a híreket néztem meg, de a szokásos volt. Majd a leveleimet, ahol egy igen érdekes olvasatlan 'boríték' fogadott.

"Kedves Ms. Bolett!

Értesítem Önt, hogy a holnap délután 15 órára fáradjon be egy megbeszélésre Mr. McFlur-höz, üzleti megbeszélésre. Megjelenését előre is köszönönjük.

Üdvözlettel: Ciara Setla, Jason McFlur asszisztense"

A levél elolvasása után bámultam, mint borjú az új kapura. Jason engem sosem értesít levélben, mindig felhív. És mióta van asszisztense? Nem hallottam róla soha az életemben.

-Minden rendben?- jött be a konyhába Harry.

-Igen, természetesen!- bólintott egyet és csendben töltött egy bögre kávét, majd kiment a kertbe.

~~~~ Másnap három óra előtt pár perccel ~~~~

Idegesen topogok a liftben, ami felvisz Jasonhöz. Tegnap minden órában hívtam minimum kétszer, de nem vette fel. Két dolog történhetet. Vagy tényleg megbántottam tegnap előtt, de csak egy kicsit szóltam vissza, nem is voltam durva. Igaz, vagy igaz? A másik pedig az, hogy nem tudom.

Miközben közeledtem az ajtóhoz az idegességem egyre csak fokozódott. Óvatosan nyomtam le a kilincset és néztem be az ajtón.

-Bejöhetek?- kérdeztem, mire Jas rám kapta a fejét. Szokásos helyén, a gépe előtt ült és intézte a cég ügyeit.

-Természetesen! Bár ahogy látom maguknál luxus a kopogás...- felvont szemöldökkel néztem rá. Ez nem volt valami kedves és magázott. Engem még akkor sem magázott mikor először találkoztunk.

-Mi ügyben kerestél?- leültem a vele szemben lévő egyik székre és onnan kémleltem tovább tevékenységét.

-Ms. Bolett kérem, a tisztelet- megint felvontam a szemöldököm.

-Jól vagy Jas? Netán' magas lázad van és nem emlékszel ki vagyok, csak a nevemet tudod valahonnan?- megrázta a fejét.

-Szeretném ha a munkaügyi viszonyt folytatnánk, semmi többet! Remélem megérti!

-De..- próbáltam egy kis szóhoz jutni, de nem hagyott.

-Nincs semmi, de! Ennyivel szeretném lezárni a témát! Viszont, mai miatt ide hívattam az az lenne, hogy most éles bevetésen kellene megmutatnia tehetségét......

******************************************************************

Halihó babák! Mizujs? Elkezdődött a második hét! De a pozitív oldala, hogy már lement kilenc nap az iskolaévből. Remélem mindenkinek tetszett ez a rész és szívesen látom a véleményeket kommentben!
Kitartást, mindjárt itt a hétvége! Puszi:

🙊Fanny❤