Be Together (Cameron Dallas)

Fájdalom!

Hát persze Esztiék, ott álltak a méreg drága autóik mellett és szúrós tekintettel néztek rám, köztük Cameron Dallas is.

-Minden rendben? -Kérdezte Lia

-Én inkább szeretnék most haza menni, fáradt vagyok -mondtam majd búcsút vettem a többiektől utoljára Hayestől

-Nem kell egyedül megküzdened mindennel.-suttogta a fülembe aztán ő is elengeddett

Amint haza értem köszöntem a nagyinak és már rohantam is fel a fürdő szobába és el végeztem az esti dolgaim aztán meg be dobtam magam az ágyba és már aludtam is.
Álmomban Cameron látogatott meg :

Egy gyönyörű erdőbe voltam, télen volt virágokkal, tele volt élettel és egy mesébe illően szép faházzal. Kíváncsian indultam meg az említett ház felé, de mi előtt beléptem volna hirtelen Cameron jelent meg, az ölébe kapott, beszaladt velem a házba, az ágyra dobott, felém feküdt és csak  ennyit sutogott :-Vigyázz!

-Kicsim ideje fel kelni! -Jött be a nagyi

-Rendben! -Mondtam és elindultam a szekrényem felé ki vettem belőle egy fekete térdnél szakadt nadrágot és egy nirvanás fekete pólót és a derekamra kötöttem egy inget s már rohantam is a fürdőbe elvégezni a dolgaim. Miután ezzel végeztem megcsinált a sminkem és már rohantam is a suliba. Az úton csak az járt a fejembe hogy ma muszáj lesz beszélnem Cameronnal a dolgokról hisz a buli óta nem beszéltünk nem jött oda hozzám se ő se Eszti se Jack se senki csak Liáék maradtak de ennek vége most Cameron vagy Eszti elmondja hogy mi volt az  a valami este. Azt tudom hogy nem ember! S már bent is voltam úgy voltam vele hogy  majd ebéd szünetnél el kapom,de most inkább rohanok angolra.

Ebédszünet, hát igen a bátorságom egyből el illant mikor megláttam Cameront a bandával és azzal a kis ribanc Obrival. Obri Cameront ölébe ült és valamin nagyon nevettek. Végül nagy nézzen de bátorságot vettem és oda mentem Cameronhoz meg álltam az asztal mellett és már majdnem megszólaltam mikor az ebédlő ajtaján nagyapa esett be

-Eliz! - értetlenül rohantam oda hozzá, alig lélegzett, kétségbe esetten kezdtem kiabálni és mentősért könyörögni - Will ne csináld ezt velem ! - könyörögtem sírva, a fejét az ölembe helyeztem és próbáltam magamat nyugtatni de mikor a kezemet a nyakához tettem valami meleget éreztem. Hirtelen rántottam el  kezemet a nyakától és amit láttam attól rosszul lettem. Sírni kezdtem, üvölteni mig egyszer csak valaki felrántott a földről és az udvarra kezdett vinni. Mikor kiértünk és le tett, össze estem  őrült módon kezdtem sírni, kiakadtam, túl sok embert vesztettem már el életem, és ez most nagyon nagyon fájt, csak pár hónapja haltak meg a szüleim

-Halljam az igazat Cameron - szóltam halkan szipogva

-Miről beszélsz El?! - térdelt mellém miközben az arcomat kezdte simogatni

-Tudni akarom miért mondtad azt hogy vigyázzak? Mi történt azon a bulin? Miért halt meg nagyapa?mi volt az a valami? - hirtelen eszméltem fel, lehet ő is más, lelöktem magamról a kezét és hátra fele kezdtem mászni

-El kérlek, ne félj tőlem én sose bántanálak téged. - próbált közelebb jönni, de ahogy látta mennyire félek feladta. - Biztos tudni szeretnéd?

-Igen! -suttogtam magam elé meredve

-Hát legyen! -dőlt neki a fának - 9 éves voltam mikor..

Remélem tetszett ez a rész tudom sokat késtem vele de most már aktív vagyok és egyre több rész lesz ezen a héten