Legenda És Szerelem

8.fejezet

Másnap reggel Kristóf ébresztett.

-Katie ébresztő készülnöd kell a versenyre.
-Még 5 percet.-mondtam nagyon álmosan. Erre Kristóf elkezdett noszogatni es megpuszilt.
-Menjél ki Oktánhoz már vár téged.
-Oké.

Gyorsan magamra kaptam egy lovasruhát, felvettem a csizmám és a lábszárvédőm és elindultam az istálló felé. Kristóf is ugyanezt csinálta.

-Hé Katie várj meg.-hirtelen megfogta a csuklóm ami úgy elkezdett fájni hogy egy pár másodpercre azt sem tudtam hol vagyok.-Katie jól vagy?
-Asszem csak a kezem nagyon fáj.
-Bocsi nem akartam.
-Semmi gond.

Amikor az istállóba értünk láttam hogy apa már eteti Oktánt.

-Jó reggelt!
-Szia apa!
-Jó reggelt Mr.Kingwood!
-Katie sok sikert kivánok a versenyhez tudom hogy ugyis te nyersz majd.-bíztatott apa.
-Pont erről akartam beszélni...nem versenyzek.
-Mi?
-Hogy mi?Katie hiszen olyan sokat készültél a versenyre nem adhatod fel most.-mondta kicsit magára gondolva apa.
-De egyszerűen fogni és mozgatni alig bírom a kezemet nem hogy még visszatartani Oktánt nem én nem bírom.
-A te döntésed.

-Kristóf kijössz vepem egy kicsit megkerem had hasznalhassuk a körkarámot futószáraztatjuk egy kicsit Oktánt?
-Persze gyere, mit segítsek?
-Felkell adni Oktánra a kötőfékét csak nagyon fáj a kezem segítesz?
-Persze neked bármit.
-Köszi.

Kimentünk a karámba. Kristóf segített felülni Oktánra. Csak úgy szörén mentem kantár és nyereg nélkül a lovon csak kötőfék és ínvédők voltak.

-Akarsz ügetni vagy nem?
-Hát próbáljuk meg.-mondtam kicsit bizonytalanúl. A lovak közelébe még nem voltam soha sem ennyire bizonytalan mint most és egyszerűen nehezen bíztam Oktánba de még ezt nem érezte meg. Szerencsére.

-Nagyon ügyes vagy Katie.-kiabálta be a karámba Will. Én erre elvesztettem az egyensúlyomat és ha Kristóf nincs lehet hogy en sem lennék.

-Te meg mit képzelsz hogy csak úgy bekiabálsz?-kérdezte Kristóf kicsit aggreszívan.
-Fiúk ne verekedjetek kérlek titeket.-jelentettem ki aggódóan.
-Jólvan de csak azért mert te kérted drágám.-kezdett el bókólgatni Kristóf. Én erre nem mondtam semmit csak megcsókóltam Kristófot. Már csak annyit láttam hogy Will savanyú képet vág és legbelűl pedig fujjog hogy járhatok egy olyan alakkal mint Kristóf.
Amikor abbahagytuk a csokolózást Kristóf így szólt.

-Nem kéne elmenned orvoshoz a kezed miatt?
-De lehet.
-Akkor kérjük meg apukádat hogy vigyen el.
-Rendben de előtte nézzük meg Oktánt.
-Oké

-Katie!-lépett ide hírtelen apa.
-Mi a gond apa?
-A zsűrik tudják hogy milyen tehetséges vagy ezért el fognak menni az akadémiára és az egyik edzés helyett megcsinálhatod a versenyt.
-Azta Katie gratulálok!-kiáltott fel Kristóf- Ilyet még nem csináltak a zsűrik.-és hírtelen átölelt.