Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kinga:
"-Nem fogok köntörfalazni, mert teljesen feleslegesnek vélem............ Noel. Emlékszem rád. - mondtam, mire döbbenet ült ki az arcára megint."
Ott ültem Noelék kanapéján, és a válaszára, vagy a reakciójára vártam. Eddig csak értetlenség tükröződött az arcáról. Remélem meg fogja érteni, hogy mindent azért tettem, hogy emlékezzek rá. Semmi másért. Hamarosan haza kell mennem. Már csak 3 napom van arra, hogy kibéküljünk. Nem tudnék úgy elmenni innen, hogy haragban vagyunk. Vagyis, hát nem az, hogy haragban vagyunk. Csak szeretném, ha tudná, hogy emlékszem mindenre.
-Noel. Itt vagy még? - kérdeztem, és próbáltam közben poénosra venni. Egyikünk sem nevetett rajta. Mindig is tudtam, hogy király beszólásaim vannak. Na de, hogy ennyire? Ez gáz.
-Szóóóval......Tényleg emlékszel rám? Nem, csak azért mondod, mert a kórházban megsajnáltál? - mélykék szemei szomorúságot tükröztek.
-Nem. Noel. Én tényleg emlékszem rád. Mindenre emlékszem. Tudod. Amióta felkeltem álmodok. A szombati napot álmodtam végig. Reggeltől, egészen a balesetig. - mondtam, és közelebb ülve hozzá, megfogtam a kezét. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Nem gondoltam volna, hogy valaha is emlékezni fogsz rám. azt hittem, hogy teljesen vége ennek az egésznek. - mondta, és mintha feszengett volna.
-Valami baj van? - kérdeztem, mert komolyan idegesnek tűnt. Izzadságcseppek folytak végig az arcán, és szerintem a keze is remegett.
-NOOOOEEELL! Mikor jössz már vissza hozzám babyyy. - az emeletről jött a nyávogós hang, majd egy bő pólóban, és otthoni rövid gatyában, megjelent egy szőke csaj. Csinos volt. És valószínűleg Noel következő csaja. Elöntött a szomorúság. Hogy tehette ezt velem? Én mindent megteszek azért, hogy emlékezzek rá, erre meg levált.
-Már nem kell idegeskedned. Egyszer úgyis kiderült volna. - mondtam, és megpaskoltam Noel vállát. Fájt. Nagyon.
-Kinga. Ez nem az, aminek látszik. - Noel próbált megállítani, de nem érte el a kezemet.
-"Kinga. Ez nem az, aminek látszik." - utánoztam Noelt, az ő hangján. Lassan sóhajtott egyet. - Akkor mi? Csak úgy véletlenül, egy alul öltözött csaj, azt kérdezi tőled, hogy mikor mész vissza baby. Szerintem ez pont az, aminek létszik. Még a vak is látja. Míg én, azon vagyok, hogy emlékezzek rád, te összeszedsz valaki mást. Most már úgy is mindegy. Elmondtam volna, hogy Balázst kellett megcsókolnom azért, mert emlékezni akartam rád. Teljesen. Úgy, ahogy azelőtt. Jobb lett volna, ha hagyom. - mondtam, és erős maradtam. Túlságosan fájt ahoz, hogy sírjak. Ez sok volt most. Csalódottság, harag, lesajnálás, utálat. Minden amit lehet, felhalmoztam magamban.
