Szerencsére hétfőn még kipihenhettük magunkat, mert apa a vasárnapi bulira hivatkozva átette a haza utat kedd reggelre. Ezért a hét első napján pihentünk és próbáltunk annyi időt együtt tölteni amennyit csak lehet. Lewis feltűnően csendes volt és néha kivonult az erkélyre, bár olyankor mindig mérgesen tért vissza. Nem kérdeztem rá, hogy mi a baj, mert tudtam úgyis elmondja, ha rám tartozik. Délután úgy döntöttem bepakolom a bőröndöm, amíg Lewis elvonult állítólag Jenson szobájába bár szerintem nem oda ment, de nem tettem szóvá. 1 óra alatt végeztem a bepakolással, de a párom még mindig nem érkezett meg így kimentem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni. A korlátnak támaszkodva tekintettem a nagyvilágba. Végig pörgettem magam előtt az elmúlt időszakot. Voltak szép és nem olyan szép pillanatok is. Nagyon zavar Anthony viselkedése és az még jobban zavar, hogy úgy tűnik semmit sem tudok azért tenni, hogy megváltozzon a véleménye. Nem tudom mivel babonázta meg annyira Nicole vagy mit mondhatott rólam neki. Pedig én a jövőmet csakis Lewis mellett tudom elképzelni, és ha el kellene hagynom abba belehalnék. A szombati telefonhívás is nagyon rosszul esett. Megígértem magamnak, hogy többé nem fogok sírni miatta, de egyszerűen fáj látni, hogy a saját fiát arra kényszeríti, hogy döntsön a család és szerelme között. Látszik Lewison is, hogy nagyon megviseli ez a helyzet. Felnéztem az égre, ahol a napnak már nyoma se volt helyette csillagok borították az eget. Megfordultam és bementem. Lewis az ágyon feküdt és erősen koncentrált valamire.
- Te mikor jöttél meg?- ültem le mellé.
- Már vagy 2 órája.
- Miért nem szóltál vagy jöttél ki hozzám?- lefeküdtem én is.
- Nem akartalak megzavarni olyan jól elvoltál- nézett rám.
- Értem. Mi a baj?
- Semmi miért?- felült.
- Egész nap kerültél és mindig eltűntél pár percre, alig szóltál hozzám soroljam még?- néztem rá mosolyogva.
- Csak el kellett intéznem valamit- simogatta meg az arcom.
- Elmondod?- fogtam meg a kezét és az ujjainkat összekulcsoltam.
- Nah jó, de nem fogsz neki örülni. Apával beszéltem- sóhajtott ebből éreztem, hogy nem fog semmi jó kisülni- a következő futamra eljön ő is, és ha minden igaz, akkor Nico is vele jön.
- Értem, akkor fel kell készülnöm idegileg és lelkileg úgy érzem.
- Megpróbálom úgy összeegyeztetni a dolgokat, hogy keveset kelljen, együtt lennetek megígérem- megpuszilta a homlokom.
- Köszönöm.
Nem örülök neki, hogy ők is jönnek vagyis Nicnek örülök, mert nagyon bírom a srácot. Anthonyt már annyira nem. Remélem megúszom balhé nélkül a hétvégét. Csak nem rendez jelenetet a kamerák jelenlétében. Nem sokat aludtam az éjjel állandóan forgolódtam és ezzel sikerült felkeltenem a páromat is.
- Nem tudsz aludni?- játszott a hajammal.
- Nem igazán bocsi, hogy felkeltettelek- bújtam hozzá.
- Semmi baj, én is gondolkoztam- húzott még közelebb magához egy csókra.
- Neked is a hétvége jár a fejedben?
- Inkább az, hogy hogyan fog viselkedni apa veled. Nem hagyom, hogy bántson. Együtt átvészeljük a hétvégét!- súgta a fülembe.
- Igen együtt- mosolyodtam el.
Az órára tekintettem, ami hajnali 4-et mutatott így úgy döntöttünk felkelünk és rendbe szedjük magunkat úgy is 7 órakor indulunk. Kisétáltunk az erkélyre és onnan figyeltük az ébredező Isztambult. Pár autó lézengett az utakon illetve bulizó fiatalok szállingóztak vissza a szállodákba. Lewis mögöttem állt és a fejét a vállamra támasztotta.
- Emlékszel arra a nyilatkozatomra, hogy nem akarok még gyereket?
- Igen- bólogattam.
- Ez nem igaz, vagyis csak részben igaz. Én akarok gyereket, de csak attól a nőtől, akit mindennél jobban szeretek. Az a nő nem Nicole volt, hanem te- megfordított, hogy a szemembe nézhessen.
- Ohh- csak ennyit tudtam kinyögni és lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
- Szeretlek- a mutatóujját az álam alá csúsztatta és megemelte a fejem, hogy megcsókolhasson.
- Én is szeretlek- közöltem miután elváltak az ajkaink.
- Gyere, menjünk be, mert megfázol- ölelt magához.
- Rendben.
A közös zuhany mellett döntöttünk, ami egy kicsit elhúzódott, de így is fél hétre készen álltunk. Most az egyszer mi érkeztünk meg legelőször a gyülekező helyre.
- Mi történt, hogy ilyen hamar ide értettek?- érdekelődött apa mosolyogva
- Nem igazán tudtunk aludni így inkább hamarabb lejöttünk és már meg is reggeliztünk- közöltem.
- Értem- zárta le a témát és le is adta a szobakulcsot.
A repülőn szinte mindenki aludt, de én egyszerűen nem tudtam, pedig nagyon is csábító volt Lewis ajánlata miszerint nyugodtam üljek az ölébe és akkor hozzábújva aludhatok. Végig a jövőhétvége járt a fejemben. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit megpróbálok nem erre koncentrálni így bekapcsoltam a laptopom és válaszoltam a levelekre. Épp a Jessica által küldött üzenetet olvastam, amikor megcsörrent az telefonom. Kézbe vettem a kis készüléket majd a kijelzőre pillantottam: ismeretlen szám.
- Hallo Lili Whitmarsh- szóltam bele, de közben még olvastam.
- Szia Lili Nic vagyok.
- Ohh szia- köszöntöm vidáman- Mi újság?
- Igazából láttam valamit, amiről jobb, ha tudsz- kicsit megijedtem.
- Akkor mond- feleltem bátortalanul.
- Nos, kölcsön kértem apu gépét, mert az enyém bemondta az unalmast és elfelejtett kilépni a levelezésekből. Nem akartam kutakodni, mert az távol áll tőlem, de mikor megláttam a címzettet rögtön el is olvastam mit írt neki apa. Ha, nem jöttél volna, rá még eddig akkor elmondom Nicolenak írt. Elmesélte neki, hogy a jövőhétvégén összefuthatnának a futamon és ne aggódjon, elintézi, hogy Lewis is ő együtt vacsorázzanak. Azt már inkább nem is említem, hogy szokás szerint bántó szavakkal illetett téged- zárta le a kis monológját.
- Értem- válaszoltam alig hallhatóan és egy könnycseppet letöröltem az arcomról.
- Ugye nem baj, hogy hívtalak?
- Dehogy baj, sőt örülök neki- válaszoltam vidámabban- Lewisnak elmondtad már vagy nem is fogod neki megemlíteni?
- Csak te tudsz még róla és szerintem jobb lenne, ha nem mondanánk el neki.
- Igazad van és köszönöm, hogy szóltál.
- Igazán nincs mit, de most le kell tennem hazajött apa. Szia- bontotta a vonalat.
Ezt azért nem gondoltam volna Anthonyról. Tudom, hogy utál, de most meg újra össze akarja hozni Lewist és Nicole-t ez már nekem is sok. Miért gondolja azt, hogy a fiának arra a boszorkányra van szüksége? Nem értem. Úgy döntöttem pihenek egy kicsit. Igazam lett, mert tényleg csak fél órát tudtam aludni. Hazaérve rögtön lepihentem illetve kisírtam magamból a felgyülemlett sérelmeket.
A következő másfél hétben anyával minden nap beszéltünk az Anthonys dologról. Ő tartja bennem a lelket. Sajnos Lewis se ért rá annyiszor így alig találkoztunk, vagy ha igen akkor is alig pár órát tölthettünk együtt.
