Őszi nap volt. Az eső csak úgy ömlött és nem akart elállni. Közben villámok cikáztak az égen és néha megdörrent az ég. Egy lány sétált az utcán ebben az ítéletidőben. Valahányszor megállt,hogy letörölje könnyeit sóhajtott egy nagyot aztán tovább indult. Haját arcába fújta a szél, hátát csapkodta az eső de ő szakadatlan menetelt úticélja felé. Amikor elérte a kis házat felmászott a tetőre,hogy kisírja bánatát a viharnak. Halkan énekelni kezdett de hangját elnyelte a vihar és újra csak a tetőn kopogó esőcseppeket lehetett hallani. A lány elgondolkodott. Hogy jutott idáig? És miért romlik el minden ami jó? Régen neki is volt családja, barátai, szerelme. De mindig történik valami,egy nagy csapás és minden megváltozik. Azóta a lelke már csak egy fekete űr, ami tele van bánattal. Üldögél még néhány percig aztán döntésre jut. Azt, hogy mire már senki sem tudja meg. Mert pár másodperc múlva a lányt megszabadítja terhétől egy földöntúli erő. Egy villám csapódik a lányba. Égett hús szaga érződik de neki már nem fáj. Mostmár szabad lehet egy másik világban ahol reménykedhetünk,hogy nincs több fájdalom.
YOU ARE READING
Darkness
Random,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
