Ellenszenv és szerelem |✔

1. fejezet

- Dorothea, nincs mit felvennem.

A hátam közepére se kívántam ezt a bulit, inkább itthon töltöttem volna a péntek estémet és néztem volna egy jó kis filmet. De hát aki olyan szerencsés, mint én, és egy olyan barátnője van, aki minden hülyeségben benne van és boldog párkapcsolatban él – Dorothea – akkor erről csak álmodni sem mersz.

- Heather, most készítettem ki neked ezt a ruhát. – húzta össze szemöldökét, majd megjutalmazott a „rajtam nem mész keresztül" pillantásával. Ránéztem az ágyamon heverő darabra, amit hiába is nem akartam felvenni, az egyik kedvencem és tudom, hogy jól áll rajtam. Dorothea tudja a dolgát, még ha nemet is mondok.

- Jó leszek? – forogtam a fekete, combom közepéig érő ruhámban, ami nem feszült testemhez.

- Borzasztóan gyönyörű vagy! – tapsikolt barátosném, aztán karon ragadott és lesétáltunk a ház elé.

- Nash már itt van?

- Most jön. – Dorothea hangja olyan boldog volt, majd' kiugrott a bőréből. Nem tudom Nash hogy bírja, bár az igazat megvallva, ugyan olyan, mint Dorothea. Őket egymásnak teremtették.

Nash begurult a ház elé új kocsijával, amivel mostanság sokat villog. Beugrottunk a járgányba, a szerelmesek elöl, én hátul. Mindketten szerelmes pillantásokat vetettek egymásra, én hátul viszont az ablakon bámultam ki, egy sokkal jobb estével álmodozva. Az ágyammal, a laptopommal.

- Heather, ha lerészegedem, tied a kocsi. – dobta felém a slusszkulcsát Nash, majd Dorothea vállát átölelve beléptek a tömött diszkóba, ahonnan már áradt a rengeteg piaszag. Kaptam volna az alkalmon, és hazagurultam volna, de nem szerettem volna magamra haragítani a két gerlepárt, így inkább bosszúsan beléptem. Valami sláger gyáros embereknek ment a még feldolgozott számai, ami fokozta a hangulatot. Testek simultak egymáshoz, volt aki részegen hempergett az egyik bárszékben, akik izzadva ugráltak, akiknek pucér felsőtestük elvarázsolta egy menetre a lányokat. Egy tipikus bulival állok szembe.

- Mit adhatok a fiatallánynak? – mutatta meg tökéletes fogsorát a pultos.

- Egy kólát kérek. És az orrom előtt bontsd fel! – mutattam rá, mire a srác elnevette magát.

- Milyen óvatos.

- Nem szeretnék illuminált állapotban kikerülni innen, főleg hogy én viszem haza a lerészegedett barátaimat. – támasztottam meg fejemet a pulton és beleittam a hideg italomba.

- Remélem még találkozunk. Egy ilyen ínycsiklandozó lánynak senki sem tud ellenállni. – kacsintott rám, testem pedig megfeszült az ijedtségtől. Jó messzire elmentem a pulttól, el a sráctól. Átverekedtem magam a táncoló tömegen, és egy sötét kis zugba estem be. Ott inkább a nagyon szerelmeskedő párokat láttam, ám voltak olyanok, akik egymaguk ültek ott. Esetleg álltak, mint én.

- Hé cicamica, nem akarsz beleülni a bácsi ölébe? – szólt nekem hátam mögül egy mély hang. Meg se fordultam, úgy hagytam el a helyet. Megint átbukdácsoltam az összesimult testek között, ám most már kimentem. A kólás üveget letettem egy helyre, már ki tudja hova. Kint csak úgy nyeltem a friss levegőt, és stabilizáltam a járásomat kényelmetlen magassarkúmban.

- Drágica, állj csak meg! – ugyan az a hang, ugyan az az ijedtség. Gyorsítottam a tempómon, már majdnem Nash kocsijánál voltam, mikor erőszakosan a kezem után kaptak és megfordítottak. Sikítani akartam, de egy hang sem jött ki torkomon. – Mit szólnál egy kemény menethez? – mászott bele arcomba, és egy puszit nyomott nyakamba. Kirázott a hideg tőle, de a lehető legrosszabb értelemben. A nyílt utcán, egy diszkó előtt molesztál egy negyvenes pasi.

- Hagyjon békén! – hangom remegett a félelemtől.

- Soha. – motyogta nyakamba és megszívta a vékony bőrömet, én pedig felsikítottam.

- HÉ! – hallottam távolabbról egy kiáltást, és sebes lábdobogásokat. Nem láttam az illető arcát, azt se tudtam, hogy ki volt, csakhogy megmentett.

A fiú végül egy hatalmasat lekevert a molesztálómnak, aki elvesztette egyensúlyát és a földön terült el.

- Menj innen! – utasította ellentmondást nem tűrő hangon, de én mozdulni se tudtam. Újra felém fordította arcát, és megvillantak szemei. – NEM HALLOTTAD? TŰNÉS!

Eleget tettem kérésének, beültem a kocsiba, magamra zártam az ajtókat, de nem hajtottam el. Végignéztem, ahogy leteperi a testes férfit, és elküldi a francba. Csak a fehér ingét láttam, az éjszakában feketén csillogó haját és arcélét.

- Mit nem értesz azon, hogy tűnj el? – állt meg előttem egy hajszálnyira, mikor újra kiszálltam a kocsiból. Megszólalni nem tudtam, arcomra száradtak a könnyeim, leblokkolt az agyam. A fiúnak még mindig nem láttam arcát, csupán dús ajkait. Megelégelte szótlanságomat, sóhajtott egy nagyot, majd megszólalt. – Mi a neved?

- Heather. – válaszoltam még mindig félve, ám a srác reakciója meglepett. A köztünk lévő hajszálnyi távolságot most a kétszeresése nyitotta, borzasztóan szitkozódott magában, az agyamban pedig egyre csak növelte a kérdések számát.

- Te vagy az. – nézett rám bosszúsan, én pedig újra értetlenül néztem rá, a mai estén sokadjára.