10. fejezet

1.3K 85 3
                                    

Olyan vacsoraidőben egy lány és még kettő fiú érkezett a házhoz. Persze én nem tudtam, hogy kik ők, de Molly szavait idézve; megjött a veszedelmes brigád. Nem tudtam, hogy megkéne-e ijednem, vagy nem. Igazából nekem már mindegy.

- Ki ez a kis tizenéves nyuszi? – mért végig tekintetével a kissé barna bőrű, csodálatos zöld szemű lány. Úgy azonosítottam be, hogy ő az, aki mindig nyíltan kimondja a véleményét. – Úgy néz ránk, mint akit most nyomtak be tudván, hogy a farkasok nem állnak be. – nevetett.

- A bágyadt szemei vagy álmosságtól híresek, vagy sírástól. – szólalt meg a mellette álló fiú, kinek világos barna haja már a szőkével versenyzett, kék szemei pedig csak úgy rikítottak.

- Miért érzem, hogy inkább sírt, minthogy aludt? – erélyes hangja hasonlított Jackéhez a másik fiúnak, amitől elszorult újra a torkom.

- Srácok, ne most kezdjétek a világmegváltó dumáitokat, légyszi – csillapította le őket Molly – Ő Heather.

- Na nee! – kerekedett ki a smaragdzöld tekintetű lánynak szemei és közelebb lépett felém. Szemei rögtön átváltoztak vörössé, és végigmérte testem minden egyes pontját.

- Komolyan ő az? – döbbentek le a fiúk is.

- Ő az. – bólintott egy nagyot Molly. – Heather, ő Harper. – mutatott a gyönyörű szemű lányra. – Ez a colostok Nate, a másik colos pedig Sam. – mutatta be nekem a két fiút, akik diadalittas mosolyra húzták a szájukat.

- Hiába is, nekünk járt a plusz magasság. – kacsintott Nate Mollyra, aki csak megforgatta szemét.

- Daniel? – kérdezte Harper.

- Szerintem fent duzzog a szobájában.

- Na miért, már megint? – nevetett fel Sam.

- Reggel elkapta Heathert, és elkezdett vele ordibálni, hogy Jack újabb ágytornásza. – forgatta szemét Molly, én pedig felnevettem.

- Kreatív vagy. – mondtam.

- Szóval te is vérfarkas vagy. – nézett rám Sam, én pedig egy határozatlan bólintással jutalmaztam. – Hidd el, amilyen borzalmasnak látszik, annál jobb!

- Sokkal gyorsabb vagy – kezdte Harper

- Élesebben látsz – folytatta Nate vigyorogva

- És az érzékeléseid is jobbak. – fejezte be Molly.

- Én még nem vagyok vele megbékélve. – vallottam be halkabban.

- Ott van a még szócska, szóval bármikor kedvedre lehet a farkasosdi. – kacsintott Nate.

- Lehet. De ameddig nem tanulok meg önuralmat, addig nem. – ráztam fejemet a nemleges irányba.

- Nem lesz valami könnyű – sóhajtott Harper – főleg, ha élő hússal fogunk tanítani. – fejezte be, arcom pedig azonnal lesápadt. Hogy mi??? ÉLŐ HÚS? Mi a franc? Ijedt arcom láttán az említett lány felnevetett és vállamat masszírozva megnyugtatott, hogy csak viccelt. Egyenlőre. Próbáltam lenyugtatni magam, de a szívem olyan szinten vert, hogy lábamon alig bírtam megállni.

Aztán hirtelen kicsapódott az ajtó, Daniel belépett, szorosan tartva a vérző, tépett bőrű, ájult Jacket. A sápadtságom újra visszatört, szám elé kaptam kezemet és újra sírni kezdtem.

- Ez mind – mutatott Jackre, kinek feje lefelé kókadt – a lány hibája.

Ellenszenv és szerelem |✔حيث تعيش القصص. اكتشف الآن