How I Met My Boyfriend [Gay story]

Part Eleven-Do you have a name, maybe?

Jamie POV

-Mondtam, hogy nem. Azért egy távirányítónál több kell, hogy visszakapd a telefonod, nem gondolod?-nézett rám kérdőn, mire idegesen néztem rá. Leengedtem a kezeimet, mikor újra elutasította a teljesen korrekt ajánlatomat. Sajnos nem az a típus vagyok, aki csak úgy feladná, nincs a csajnak szerencséje. Vehetne saját telefont ahelyett, hogy ellopja másét. Nem kellett volna kitennem a bicskám a fiókba, úgy látszik, itt is ugyanúgy hasznát venném, mint Kaliforniában.

- Mert mi kéne? - Abban teljesen biztos lehet, hogy semmilyen módon nem fogok fizetni neki a saját rohadt mobilomért. Azért idióta én sem vagyok. -Akármit gondoltál ki, letehetsz róla, Hófehérke. Majd én fogok könyörögni valakinek, aki fennakadt a villanypásztoron.- Ha épp nem őt próbáltam szuggerálni, lefelé néztem, hátha sikerül megpillantanom valahol a telefonom, így pedig hamar feltűntek a karjain lévő sebek. Nem nagyon érdekelt az eredetük, az viszont igen, hová ásta el a jogos tulajdonomat, szóval nem vártam tovább, megpróbáltam átkutatni a zsebeit. Erre kicsit mérges lett, és ennek hangot is adott. -Ezt nagyon gyorsan abbahagyod.-mondta fenyegetően.

-Amint visszakaptam a telefonom. - Ha én szenvedek, ő is megérdemel egy kis kellemetlenséget. A kanapén térdelve próbáltam hozzáférni annyira, hogy rendesen át tudjam kutatni a zsebeit. Idefelé jövet elhagytam a jóindulatom, minden tiltakozása ellenére igyekeztem áttapogatni a farzsebeit. Más ötletem nem igazán volt a mobilom tartózkodási helyét illetően. Vagy nagyon jól eltette, vagy boszorkány a csaj. Talán nem is akkora őrültség a második feltevés, mint aminek hangzik. Csak rá kell nézni, egyből lejön, hogy nincs rendben minden a fejével.

- Komolyan érdekel, mikor fogod megunni, mert én már mennék, ha lehetne.-Hát nem jobb a békesség? Egyszerűen kikényszeríti belőlem, nem tudok mit csinálni.

-Gondolom ha kedves leszek és visszaadom, nem kapok chipset cserébe.-túrt bele a hajába. Sóhajtva elléptem előle, már nem a fenyegetései miatt, hanem mert még így sem találtam sehol a telefont. Nem váltotta ki belőle a várt reakciót, hogy konkrétan körbefogdostam, más ötletem pedig nem akadt addig, amíg újra meg nem szólalt.

-Dehogynem.-Kihasználtam azt a pár másodpercet, amim maradt, mielőtt rájön a tervemre, és a használhatatlan távkapcsolót kicseréltem a megkezdett chipsére. A hátam mögé dugtam a zacskót, nehogy véletlen elérhesse, hiszen profi tolvajjal van dolgom. Ő akart chipsre cserélni, hát most megkapja, egészségére.

-Ha még mindig áll az alku, akkor nagyon szívesen.-Egy ilyen gót csaj csak ne higgye, hogy könnyen kicseszhet velem. Ez történik, ha elfogy a türelmem, és most még viszonylag elnéző is vagyok. -Ez nagyon kedves tőled. Tényleg.-nézett a szemembe.-Kérem a chipset. Meg azt, hogy ne nézz hülyének. Utána megkapod.-jelentette ki. Most én mosolyogtam nagyon, végre úgy éreztem, sikerült fogást találnom rajta. Ha a távirányítóval nem is tudom zsarolni, a chipse láthatólag ér annyit, hogy esetlegesen visszaszolgáltassa érte a telefonom. Figyeltem, ahogy előveszi, de egyelőre nem kaptam vissza.
Azt nem mondom, hogy megbíztam volna benne, de jobbnak láttam azt csinálni, amit mond, hátha akkor megenyhül a szíve. Visszadobtam a zacskót az ölébe, ezután pedig újra felé nyújtottam a kezem. Csak nem lehet olyan szemét, hogy ezek után sem adja vissza.

-Igen, igen, melyik elemet szeretnéd?-kérdeztem kissé belefáradva már a vitatkozásba, de hát ha ezen múlik, hogy viszont lássam ma a mobilom, legyen, kapcsolgassa csak tovább a csatornákat. Pont ezért tűnik szellemi fogyatékosnak, csodálom, hogy nem jött rá magától.-Köszönöm.-mondta miután visszakapta a rágcsálnivalóját. Igen, van mit, tettem hozzá magamban. Addig viszont nem akartam újra felhúzni, amíg ténylegesen vissza nem kapom végre a mobilom. Elégedetten biccentettem, mikor a csere megtörtént, és csak hogy ne kövessek el szabálysértést, helyet foglaltam egy pillanatra a kanapé másik végén, hogy rendbe tehessem a távkapcsolót. Még a végén kitalálja valaki, hogy én lopom ki őket. Ki is kapcsoltam vele a tévét, ahogy az elemek a helyükre kerültek.

- Látod, ezt nevezem én kompromisszumnak. - A biztonság kedvéért belenéztem a telefonba, gyorsan válaszoltam az egy darab üzenetre. Nyilván nem tudja a kódom, de azért jobb, ha óvatos az ember az ilyen fura csajokkal. -Na igen. Teljes mértékben jó üzlet volt.-válaszolta még mindig engem nézve.

-Kérsz? De csak azért kapsz, mert ilyen kedves vagy.-Gyanúsan méregetni kezdtem, mikor közelebb hajolva felém nyújtotta a chipsét, amit nemrég még eléggé féltett ahhoz, hogy visszaadja érte a telefonom.
-Beleköptél, Hófehérke? - Azért vettem egyet abban reménykedve, hogy mégsem így akar bosszút állni rajtam. Kinéztem volna belőle, főleg azok után, hogy kedvesnek nevezett. Sok minden vagyok, de az pont nem, szóval néhány másodpercig nézegettem a chipset, mielőtt megettem volna.
-Jó, adj még egyet.-nyúltam a zacskó felé, miután rájöttem, hogy mondjuk nyál nincs rajta, elég finom. Inkább enném meg az övét, minthogy sajátot vegyek, pedig nincs túlságosan messze az automata. Más tennivalóm itt már igazából nem akadt, úgyhogy csak azért ültem a kanapén továbbra is, hogy élvezhessem a társaságát.

Türelmesen várta, amíg ráveszem magam, hogy vegyek egyet és megegyem. Aztán miután látta, hogy megrágom és lenyelem, megszólalt komoly arccal.-Nem köptem bele. Megmérgeztem.-jelentette ki egyszerűen. -Csodálatos.-pillantottam újra felé a kijelentése után. Ha meg is halok, őt biztosan magammal viszem, mert lassan fél órája zabálja a chipsét. Egy csomó embert megmentek a szenvedéstől, amit nekem a csatornák kapcsolatával okozott az utóbbi néhány percben. Azért vettem még pár darabot, mielőtt meggondolná magát, és mégsem akarna tovább mérgezni.

-Azért van másik neved, vagy maradjunk a Hófehérkénél?-kérdeztem anélkül, hogy felnéztem volna a mobilomból. Nagyon összenőttünk az újratalálkozás óta, nem is akartam letenni többet a nagy extázisban. Na meg féltem, hogy visszalopja. Bár ki tudja, akkor talán alapból nem is adta volna vissza. A távirányítót is magam mellett tartottam, mondjuk nem vigyáztam rá túlságosan, könnyedén elvehette volna mellőlem a kanapéról, ha ahhoz van kedve.

-Van. Maya vagyok, de ha szeretnéd maradhatsz a Hófehérkénél.-nézett rám, bár nem sokat ért, mivel a telefonommal voltam teljesen elfoglalva. -De akkor már én is tudni akarom a te neved.-mondta komolyan, mire csak felsóhajtottam.

-Maya? Pff, az enyém sokkal kreatívabb. - Mennyivel jobban passzol rá a Hófehérke... Azt hiszem, maradunk ennél az elnevezésnél, amúgy is pont kezdtem megszokni. A jelenléte sem zavart már túlságosan, vagy legalábbis addig biztosan nem, míg ehetek a chipséből. Még mindig a kanapén ültem, egyszerűen kíváncsi voltam, mi a fenét csinál itt egy hozzá hasonló, nehéz természetű gót csaj.

-James. Jamie.-válaszoltam és javítottam ki magam, miközben megint felnéztem egy hosszabb másodpercre a mobilomból. A közeli ismerőseim körében inkább az utóbbit használom, egyszerűen rám ragadt fiatalabb koromról. Nem izgat túlságosan, ki hogyan hív, nagyjából úgy lehetek vele, mint Maya az újdonsült becenevével.

- Pff.. -nevette el magát.-Na ne mondd, hogy ez az a kreatív név.-mondta vigyorogva. Megvontam a vállam, és tovább figyeltem a telefonomat, hátha találok valami új érdekes hírt. Csak akkor pillantottam fel megint mikor megszólalt. -Na hát akkor szia Jamie.-mondta mosolyogva miután összeszedte a szemetet és felállt. Volt egy olyan érzésem, hogy még találkozni fogunk. Ha másért nem is, akkor majd azért, mert ellopták a telefonomat és rajta keresem. Biccentettem egyet, majd figyeltem, ahogyan kisétál a társalgóból. Azért felüdülés volt kicsit úgy baszogatni a másikat, hogy az nem veszi a szívére a dolgot.

--------------

Itt is lenne a 11. rész, az előző rész folytatása :) Remélem tetszik, jön a következő rész jövőhéten :D Oh, igen, új borítóképet állítottam be, és ezúton is köszönöm larafrewen0-nak, nagyon tetszik ^^

Köszönöm azt a sok-sok megtekintést, csillagot és hozzászólást, tényleg nagyon-nagyon örülök nekik <3 Remélem továbbra is olvasgatjátok majd a történetemet, mert tényleg ti vagytok azok, akik miatt ezt a történetet írom :) Persze, én is megszerettem már régen a karaktereket, meg a történetet, örömmel írogatom a részeket, mikor van egy kis időm :) 

xoxo, Riosa <3