Két youtuber srác és két youtuber lány. A hobbijuk közös. Felmerül a kérdés, hogy ők négyen, miért nem ismerik egymást? De a kérdés rövid időn belül válaszra talál. Ismerkedés? Szerelem? Mi sül ki ebből a bagázsból? Megtudhatod!
Ma fogunk találkozni a új stream parnereinkkel. Tegnap nem volt időm belenézni a videójukba. Pistit annyira nem kötötte le, hogy belenézzen. Legjobb haverom 13 órára jött hozzám. Abban az időben míg nem mentünk az állomásra, videót vágtunk. Egy-egy jeleneten elnevettük magunkat, Pisti mondatán. Feleszméltünk, hogy indulnunk kéne a pályaudvarra, de picit sajnáltam, mert annyira beleéltük magunkat a videók vágásaiba. 14:50-kor indult el a vonatunk. Út közben beszélgettünk, hogy vajon hogy néznek ki, milyen a személyeségük, mivel játszanak. Végig dumáltuk az utat, mígnem szegény utastársam belaludt, hiszem egész este dolgozott. Csöndben haladtunk a célállomás felé, amíg szunyáló barátom fel nem ébredt. Mikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy bámulom. Rögtön felidegesítette. -Mit bámulsz, Jani? -förmedt rám. -Bocsi, csak olyan aranyosan aludtál. -mosolyogtam el magam, ami később nevetésbe tért át. Láthatóan cimborám nem élvezte a reakciómat, de ez engem csak mégjobban felvidított. Majd eszembe jutott az a lány. Még a nevét sem tudom. Kezdtem beletörődni, hogy sosem látom viszont. Elfogott a bánat. Meghalottam, hogy hamarosan megérkezünk. Ismét felelevenedtem. ~Megérkezés~ Vettem egy Gyrost a pályaudvaron, addig Pisti elintézte a bőröndöket. A félig megevetett ételemmel tértem vissza, ő pedig az utazótáskáinkkal. Ismét visszatért az előző állapotába, mióta utoljára láttam. Most az volt a problémája, hogy éhenhal, miért nem hoztam neki is egy szendvicset. Ezért újra el kellett mennem, de már a társaságábán vonultam a büfé felé. Miután elfogasztottuk az uzsonnánkat, elmentünk a pesti kisházamba, ott töltünk pár napot, míg lezajlik az élőadás. Kipakoltunk, de indulnunk is kellett a főtérre. Nagyon kellett sietnünk a buszmegállóba, mert lekéshetjük a buszt. Keményen futottuk a maradék öt percet. Utoljára a gimnáziumban rohantunk ennyit, ott is és itt is majd' meghaltunk. Elértünk ahhoz a ponthoz, hogy látjuk a buszt, az emberek pedig felszálltak rá. Végig sprinteltük ezt a távot. Épp, hogy elértük a busz ajtaját, mikor már csukódott. Vettünk jegyet, s kerestünk magunknak helyet. A 3. megállónál szálltunk le. Onnantól három percre volt a célunk. Leültünk a szökőkút mellett egy elhelyezkedő padra. Késtünk pár percet.
~Niki szemszöge~
Öt óra előtt már ott voltunk a helyszínen. Már nagyon izgultunk, hogy vajon kik lesznek. Nem volt időnk belenézni az alkotásikba. Már egy ideje tippelgettünk, hogy két lány-e, vagy két fiú. A fiú szóról eszembe jutott már megint az a helyes ember. Elszomorodtam egy kicsit, de az izgultság eltörölte a rosszkedvem. Fel voltunk pörögve Barbival, mutogattam neki a párokat, hogy ők azok-e, vagy ők. Fürkészte a nagy tömeg között sétáló embereket. Amikor már elegem lett, felálltam és közöltem vele, hogy én körülnézek. Mivel ő is nagyon lelkes volt, követte ötletem. Sétálgattunk a szökőkút körül. Lefagytam, amikor megláttam azt a fiút akit megkedveltem. Ütögettem barátnőmet, de nem értette a célzást. Biccentettem a fejem a pad irányába. Elindultam feléjük, de megragadta a csuklómat. - Hadd lássam utoljára. Kérlek. - könyörögtem neki. Elereszette a kezem. Rögtön mosolyt csalt az arcomra, mikor megláttam. Közeledtem felé, s mikor észrevett, felpattant a padról. A haverja nem értette, hogy miért ugrott fel ilyen hirtelen. Rámnézett, és jött utána. Egymás felé tartottunk, azzal a cuki mosolyával csapta meg a szelet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megálltunk egymással szemben. Két méter volt közöttünk. Csillogott a szeme, épphogy az enyém. Alig tudott megszólalni. -Hogy? Mit keresel itt? -döbbentve hangzott a kérdés. -Egy youtube csatornával csinálunk közös élőadást. Megérkezett mellé a társa is, és Barbi is. A cimborája felé fordította tekintetét. -Pisti. Azt hiszem, velük fogunk streamet csinálni. -motyogta. E mondat hallatán alig akartam hinni a fülemnek. -Tényleg...veletek...lesz..közös.. ..videó? -nyökögtem -Igen. -örvendezett. -Pisti. -mutatkozott be, tatotta a kezét kézfogáshoz. Kezet ráztunk. Vártam, hogy mikor tudom meg a szemben álló személy nevét. -Jani. -bemutatkoztam be majd én is, majd kezet fogtunk, de még szorítottuk egy egymás kezét addig, míg meg nem érkezett közénk Barbi. -Janinak van egy háza, ott csinálhatnánk majd a live-ot. Ha szeretnétek. -közölte. -Igen, vagy egy kuckóm itt nem messze. Szívesen látunk titeket. -Rendben, elfogadjuk. -mosolygott partnerem az alacsonyabb fiúra. Eldöntöttük, hogy ne csak ott áljunk négyen, hanem menjünk el sétálni, mégiscsak kényelmesebben társalgunk egymással. Barátnőm és a mellettem menő legjobb barátja mentek előttünk. Barbi és a másik szemüveges megbeszélték a mútkori összeszólásukat. Addig én a kicsit pufibbal foglaltam el magam. Rájött, hogy nagyon belezúgtam Janiba. Ennél a pillanatnál elpirultam. Megtudtam tőle, hogy most nincs együtt senkivel. Hirtelen elfogott az öröm, csak mosolyogni tudtam az előttem haladó emberre. A hullámos barna hajú elkezdett kuncogni, én próbáltam furcsa arckifejezéssel jelezni, hogy ha most az oldalra eltűrő majdnem fekete frizurájú megfordul, akkor én teljesen elvörösödöm. Szerencsére Pistire nézett, és én így nem voltam benne a látóterébe. Elkezdett kérdezősködni, hogy min nevet, de ő csak annyival magyarázta a dolgot, hogy belelépett egy kutyaszarba. Megnézte a cipője talpát, s lám tényleg belelépett egy gumiba. Keresett egy botot, majd próbálta lekaparni a csipőjéről. Ekkor az arcom még paradicsom színű volt, de már a nevetéstől. Szinte kiköptem a belem, annyira vicces volt, hogy szerencsétlen próbálja eltávolítani a kéretlen utazót. Barna hajú, alacsonyabb csaj, már Pisti vállát fogta, de ez kölcsönös volt, nekik is tetszett az ügyetlensége. Odamentem a küszködő sráchoz, levettem a lábbelijét, majd a kőre próbáltam szétkenni a rajta volt szart. Nagy nehezen sikerült, de azért még volt rajta egy kis mennyiség. Megköszönte a tettemet, majd visszaadtam.
