Alexandra Smith egy 16 éves kamaszlány, akinek fenekestől felfordul az élete mikor édesanyja egy tragikus autóbalesetben életét veszti. Édesapjával együtt Brooklynba költöznek, hogy új életet kezdjenek.
Alexa beiratkozik egy művészeti iskolába, hogy...
Reggel az ébresztőm hangjára ébredtem. Felültem törökülésbe, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Kibújtam a meleg paplanom alól, beleléptem a szőrmés mamuszomba és a fürdőszobába sétáltam. Levetkőztem és beálltam kellemes hőmérsékletű zuhany alá. Miután megtörölköztem magamra kaptam a fehérneműmet és az aznapi ruhámat.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam. Feltettem egy kis alapozót, szempillaspirált, és húztam egy vékony tusvonalat. Odamentem az íróasztalomhoz, bepakoltam a táskámba a füzeteket és a tolltartóm. Kisétáltam a szobámból és hallottam, hogy apu még az igazak álmát alussza. Egy apró mosoly kúszott az arcomra, és elhatároztam, hogy nem ébresztem fel, hiszen mostanság alig aludt. A konyhába érve a hűtő elé álltam és kivettem belőle a szendvics készítéséhez szükséges dolgokat. Megcsináltam kettő darabot, majd rápillantottam az órára. Már 7:13-at mutatott úgyhogy, gyorsan eltettem a szendvicseket, magamhoz vettem egy almát, és elindultam a buszmegállóhoz. Épp hogy elértem a buszt. Felszálltam, és leültem egy szimpatikus helyre. Útközben a mellettünk elhaladó épületeket és fákat kémleltem. Valaki megkocogtatta a vállamat. Odafordultam, és egy szőkeség huppant le mellém. -Szia, Emily vagyok.-mosolygott a lány. -Alexandra-viszonoztam a mosolyt. -Te új vagy itt? Csak, mert még nem láttalak erre.-kérdezte kíváncsi tekintettel. -Igen, most költöztünk ide Londonból. Végig beszéltük az út hátramaradt részét. Kiderült, hogy egy osztályba fogunk járni, és mesélt egy kicsit az osztályról. Igazából Emily egy kedves lány, szerintem jó barátok leszünk. Megérkeztünk. Beléptünk az iskola kapuján, ahol rengetegen megbámultak. Emily azt mondta, ne törődjek velük, az újakat mindig végigmérik. Tovább sétáltunk, én pedig mondtam Emnek, hogy be kell mennem az igazgatói irodába a papírok elintézése miatt, és a könyvekért. Hirtelen megölelt, amit természetesen viszonoztam. Bekopogtam, majd benyitottam. -Jónapot kívánok!-köszöntem illedelmesen. -Alexandra Smith?-bólintottam- Foglalj helyet, kérlek- mutatott a szék irányába. Leültem, ő pedig folytatta. -Az én nevem Erica White, én vagyok az iskola igazgatója-mondta, majd elintéztük a papírokat.-Itt vannak a könyveid és az órarended. Az osztálytermed a 26-os, az első emeleten. Üdvözöllek iskolánkban!-mosolygott kedvesen. Megköszöntem és indultam is a terembe, osztályfőnöki órára. Végigmentem a folyosón, fel a lépcsőn és már ott is voltam. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. -Jónapot, elnézést a késésért. -Semmi baj, kedves. Bizonyára te vagy az új diák.-bólintottam. -Gyerekek üdvözöljétek az új osztálytársatokat. Mondanál magadról néhány gondolatot? -Persze. Nos, a nevem Alexandra Smith, és Londonból költöztünk ide az apukámmal. Szeretek táncolni, festeni és gördeszkázni. -Rendben. Valakinek van kérdése?-fordult az osztály felé. Megrázták a fejüket. -Ülj le valahová.-mondta és visszafordult a táblához. Leültem az utolsó padsorba, az ablak melleti helyre. Elővettem a jegyzetfüzetem és írtam amit a tanárnő lediktált. Ekkor ajtónyitódás zavarta meg az órát. Én pedig ledermedtem. Az nem lehet, hogy Ő az.....
