Hibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg!
EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!
Hiába kutattam, kerestem őt, mintha köddé vált volna. A szemeimet marták a könnyek. Gondolkodva fordultam a tükör felé, majd beugrott valami. Egyetlen egy helyen még nem kerestem. Kirohantam a lakásból, ki az utcára. Csak rohantam és rohantam. Mikor végre elértem a motelt, berohantam az épületbe, majd lihegve léptem a recepciós nőhöz, aki unott képpel hangosan csattogtatta a rágógumit a szájában.
- Helló, miben segíthetek? Csillantak fel a szemei mikor végigmért tetőtől talpig. Undorodva vágtam egy grimaszt majd sietősen eldaráltam amit kérdezni szerettem volna.
A lány a számítógépen kezdett el pötyögni valamit, majd felnézett a gépről rám.
- 33- as szoba. Megint csak rohanni kezdtem
Nem vártam meg míg ideér a lift, így a lépcsőt használva rohantam fel a megadott szobához. Mikor végre elértem azt a szobát amit a nő említett, berontottam az ajtón. A földön megpillantottam Juliet. Zokogva rogytam le a lány mellé, majd a telefonomat előkapva, tárcsáztam a mentőket.
- Matt. Erőtlen hangja a lelkemig hatolt.
- cssss, ne beszélj. Zokogva szorítottam meg a lány aprócska kezeit. - Minden rendbe fog jönni. Suttogtam, miközben a könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon. Összeszorítottam a szemeimet, aztán megint csak rá figyeltem.
- Ugye majd boldog leszel? Nyújtja felém a kezét, majd az ujjaival végigsimít az arcomon. Halványan elmosolyodott, mosolya apró volt, még is annál gyönyörűbb.
- Julie, én nem... Belevágott a szavamba, újait a számra illesztette.
- Ígérd meg nekem, kérlek! Meghallottam a mentők szirénáját. Könnyeim leperegtek az arcomról, amit Julie szép nyugodtan letörölgetett. - Nincs semmi baj, csak kérlek ígérd meg nekem. Az ő könnyei is megeredtek, melynek láttán még jobban elkezdtem zokogni.
Majd végül bólintottam
Széles mosoly jelent meg arcocskáján.
- Köszönöm. Közelebb hajol hozzám, majd hosszasan megcsókol.
Abban a csókban minden benne volt. Féltés, szeretet, boldogság, megkönnyebbülés. Ajkaink elválnak majd egy utolsó mosoly jelenik meg arcán. Kezei kihullanak a tenyeremből szemei lecsukódnak.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Ne, nem hagyhatsz magamra. Zokogva borulok a lány mellkasára. - Nem hagyhatsz itt, még nem. Zokogva próbálom újraéleszteni, mikor meglátom arcát. Arcáról eltűnik a feketeség, bőre fehér színben kezd pompázni.
A mentősök berohannak az ajtón majd elkezdik újraéleszteni a halott lányt, engem meg arrébb visznek. Levegőért kapkodom, olyan mintha valaki elakarná venni tőlem a levegőt. Fáradtan csukom le a szemeimet, majd lassacskán elnyel a sötétség.
