Fast&Furious ▶K. Raikkönen◀

▶38

Másnap a verseny napján csak később mentem be, a pilóták már kint voltak a parádén, nem volt kedvem már megint Kimivel veszekedni. Meg hát még nem is döntöttem a továbbiakról, hogy folytatom e vagy kilépek. De azt hiszem még adok neki egy utolsó esélyt, meg hát nem csak róla van szó, hanem ha Fernandoval akarok maradni, akkor muszáj lesz egy kicsit kitartóbbnak lennem, ezzel a makacs öszvérrel. A verseny lezajlott, a végeredmény nagyon jól sikerült, Fernando megnyerte a versenyt, Lewis lett a 2. és Kiminek meg sikerült felküzdenie magát a 3. helyre. A riportszobában Fernin látszott, h majd ki csattan a boldogságtól, Lewisen a szokásos flegamaságát lehetett látni, Kimin meg látszott, h nem feltétlenül boldog. Megvártam a riportok után Fernit, gratuláltam neki, estére megbeszéltünk egy vacsorát kettesben. Aztán nem győztem Kimi után loholni, h utolérjem.
-Gratulálok, ügyes voltál!- nyújtottam felé a kezem.
-Kössz!-még csak rám se nézett.
-Kimi kérlek ne kezd már megint!
-Mit ne kezdjek? Én csak folytatom amit tegnap te elkezdtél.
-Úgy gondolom, azt meg kéne hogy beszéljük, és még mást is.-szántam rá magam a kínos beszélgetésre.
-Mit kellene megbeszélnünk? Egy az, h tegnap te felhúztad magad a nagy semmin, másrészt meg ami a csókot illeti, vegyük meg nem történtnek, hiszen csak ki akartam próbálni, milyen érzés. Megtörtént, nem váltott ki semmi különösebb érzést, úgyh ennyi. Vagy talán számodra jelentett vmit?-vonta fel a szemöldökét, és kérdőn nézett rám.
-Nem, igazad van, tekintsük meg nem történtnek, hiszen ahogy mondtad, nem jelentett semmit!- szomorodtam el ezen kijelentésén, tehát csak játszott velem, még jou, h kitartottam Ferni mellett és nem fűztem hozzá nagyobb reményeket.
-Na látod, legalább ebben egyetértünk, ha másban nem is sűrűn-mire ennek a beszélgetésnek a végére értünk, éppen odaértünk Stefanohoz.
-Na látom már végre szent a béke.-mosolygott ránk. Jah, csak ő nem tudja milyen beszélgetés zajlott le köztünk.
-Hát igen! Na de hogy értékelsz?-kérdezte Stefanot.
-Jó voltál, de ez nem a maximum, többet is ki tudtál volna hozni magadból.-Kimi értetlenül nézett, azt hitte legalább Stefanonak tetszett amit összehozott.
-Én legalább befejeztem a versenyt, nem úgy mint egysek....
-Felipét hagyd ki ebből. Jah és még annyit akarok mondani, hogy már holnap induluk Belgiumba, úgyh most sajnos szabad nem nagyon lesz, de majd utána pihentek kicsit.
-Jajj de örülök-mondta ironikusan.
-Nekem is kell mennem már rögtön holnap?-kérdeztem.
-Ez még kérdés neked? Ha a felügyelője vagy, mindenhová követned kell. Értetted? Mindenhová.-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké értettem. Hazamegyek összecsomagolni.-fordítottam hátat és indultam volna kiflé.
-Ja igen, jó hogy mondod. Nem tudom mit akar az jelenteni hogy haza, de mindegy is. Belgiumban közös szobában fogtok lakni, ja és ez már így marad a többi futamra is. És ellenvetést nem tűrök.-Kimivel csak bólogattunk, majd kimentünk az épületből.
-Egy szoba?-kérdeztem idegesen.
-Most még mond azt, h te vagy az ideges! Akkor én mit mondjak, nem neked fognak a nyakadon lógni, rajtad akadékoskodni......
-Hát ha nem tetszik, akkor én itt is hagyhatlak-próbáltam fenyegetni
-Nekem mindegy, a magad ura vagy! Azt csinálsz, amit akarsz.-mondta közömbösen, majd ki-ki ment a maga útjára. Fernandoval megvacsoráztunk, közben elmondtam neki mit mondott Stefano.
-Jajjj picim, ne félj semmit, kibírod! És ha úgy van, így még izgalmasabb lesz, mert majd megszöktetlek.-megnyugatatott az optimizmusa, bár én mégsem voltam teljesen nyugodt. Másnap elmentünk Belgiumba, megkaptuk a közös szobát, de az volt a szerencsém, h külön ágyunk volt. Kimi csak akkor szólt hozzám, ha nagyon muszáj volt. Minden nap részt kellett vennünk, vmi programon. Fernandoval minden este beszéltünk telefonon, mondta, hogy sajnos csak csütörtökön jön. Már számoltam a napokat, mikor jön el a csütörtök. Meglepetésként kimentem elé a reptérre, aztán az egéz délutánt együtt töltöttük, de este sajnos vissza kellett mennem Kimihez, aki csodák csodájára este 10 órakor már ágyban volt és mélyen aludt. Vagyis én azt hittem, de közben őt ette a méreg, hogy hol maradtam ilyen sokáig, meg hogy mi az ami Fernandoban megfogott.
Másnap a szabadedzéseken semmi zűr nem volt, minden pilóta készült a szombati időmérőre.Elérkezett a szombat délután két óra, Kimi mind a három szabadedzésen dominált, nagyon érzi ezt a pályát, tavaly is nyert, meg tavalyelőtt is ezen a pályán. Na de most majd meglátjuk. A hozzáfűzött reményeket be is váltotta, mivel első lett, Fernando meg csak a harmadik.
-Na mit szólsz? Ügyes volt a kis védenced.-mondta cinikusan Fernando, mikor találkoztunk a pályán kívül.
-Nem értelek mi történt?-értetlenkedtem.
-Semmi! Biztos jó estéje volt tegnap ugye?
-Ezt most hogy érted, ugye nem arra gondolsz, hogy én meg ő!-ránéztem, ő meg csak nézett maga elé és hallgatott. –Fernando én ezt nem hiszem el, már megbeszéltük. Hát kössz, h újra bizalmat szavaztál.-rohantam el csalódottan. Vissza a szobába. Kimi már otthon ült és bámulta a TVt. Rámnézett mikor beléptem, hirtelen ért hogy otthon van , így gorsan letöröltem a könnyeimet. Bementem lezuhanyozni, majd kimentem és leültem én is a TV elé. Már egy fél órája ültünk csendben , mikor megszólalt.
-Ki fogsz készülni!
-Nem gondolod, h abban a te kezed is benne lesz?
-Nem úgy értettem, sokat veszekedtek!
-Csak tudd, h ez is most miattad volt, de hagyjuk. Én megyek aludni.-Kimi nem értette  mért nem tud rendesen beszélni a lánnyal, aki elfutott a szobájába. Nem értette mért ilyen vele. Mikor .....áááá mindegy is, hogy  mi van, ők folyton veszekedni fognak, ez a kapcsolat arra van ítélve. Kapcsolat? Ez nem is emberi kapcsolat, csak kényszer....