Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Barni:
Még arra emlékszem, hogy Marcival ott voltunk a lány öltöző falánál és éppen elindítottam a motoros fúrót, amikor hallottam egy jó nagy kattanást. Azt a kurva. Elvágtam egy kibaszott vezetéket. Onnantól kezdve képszakadás. Most is hallok valamit ami pittyeg. Mi a szar ez? Hagyja abba miért nem hagyja abba? Lassan kinyitottam a szememet és erős fényt láttam. Fehér fal, fehér ágy. És mellettem anya.
-Kicsim! Jól vagy édesem? - kérdezte aggodalmas arccal.
-Persze anya. Nah és, hogy kerültem ide? - kérdeztem még egyszer.
-Emlékszel valamire a mai napból? - kérdezte mire én bólintottam.
-Persze. Mindenre.
-Hát miután megrázott az áram, behoztak a mentősök a kórházba és azóta bent vagy. - mondta anya.
-Marci itt van? - kérdeztem és elkezdtem körül nézni a szobában hátha meglátom.
-Apád azt mondta hogy nem jöhet el. Nem is csodálom. Szörnyű amit rád kényszerített. - mondta anya.
-Miből gondolod, hogy én nem akartam? - kérdeztem flegmán én anya szemébe néztem.
-Azt már egyikünk sem fogja megtudni. - mondta és megölelt. - Úgy örülök, hogy jól vagy. - mondta és még szorosabban magához ölelt. Sok mindent nem hoztam ki ebből az ölelésből. Semmi kedvem nem volt hozzá. Marcit akartam látni. Olyan, mintha ketté vágtak volna. Nincs meg a másik felem. Amikor anya elengedett, csak akkor láttam meg az ajtóban, egy rég látott idegent. Jókor látogat meg ő is.
Kinga:
Éppen a hatodik órámon ülök, és majdnem elalszom, amikor kopog valaki az ajtón. Biosz tanáromat kizökkentve, apukám lépett be az ajtón.
-Elnézést kérek tanár nő, de Kingát szeretném elkérni az óra további részéről. Ha szeretne igazolást, akkor következő órára hozza a gyerek. - fejezte be, mire a bánya rém csak bólintott.
-Rendben. Az igazolás nem szükséges, csak majd pótold be a hiányzást. - mondta én pedig már az ajtóban voltam. Elköszöntünk, és elindultunk az üres folyosón.
-Ennyire hiányoztam? - kérdeztem vigyorogva. Apa halványan elmosolyodott.
-Nem igazán. - kuncogott és ment tovább.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Barni kórházban van, mert a két hülye lyukat akart fúrni a lányöltöző falába, hogy be lehessen látni rajta. Csak, hát ahelyett, hogy lyukat fúrtak volna, eltaláltak egy vezetéket. Mivel Barni csinálta, Marcinak semmi baja. - mondta nekem pedig a padlót súrolta az állam. Mi van? Hogyan? Mekkora hülyék.
