A Fóbiák

1.rész-

A barátnőmmel, akit majd elfújt a szél olyan vékony,épp sétáltunk a parton amikor át kellett mennünk egy hídon,csak hogy nekem Gefirofobiám van úgyhogy nem merek átmenni a hidakon, sajnos mivel egy héten minimum kétszer megyek pszichológushoz ezért mindig át kell mennünk rajta aztán meg visszajönni.Lena már tudja mit kell ilyenkor tenni.

-Tudod 12.368-adjára sem fog leszakadni a híd.
-Nem lehetünk biztosak benne-Becsuktam a szemem, Lena megfogta a vállam és átvezetett a hídon.
Nem fog leszakadni a híd.
Nem fog leszakadni a híd.
Nem lesz semmi baj,csak átmegyünk a hídon.
Ezeket gondoltam magamban amikor Lena félbeszakította a gondolataimat.
-Át is mentünk látod nem szakadt le a híd.

Lena elengedte a vállam,de én hülye nem nyitottam ki a szemem még,mert gondoltam még elmegyek pár lépést a hídtól és akkor már tényleg biztonságos lesz. Viszont Lena nem vette észre hogy még mindig be van csukva a szemem,három lépés után hirtelen nekimentem valaminek és egy másodperc alatt seggre estem.A barátnőmtől hallottam még egy "Aria!" felkiáltást mielőtt megérezte volna a hátsófelem a földet.
Felnéztem a támadómra,reméltem hogy csak egy oszlop volt vagy valami, de egy fiú nézett vissza rám aggódó tekintettel.

-Jézusom, jól vagy?Bocsi, én tényleg nem akartam,csak egy sms-t írtam anyukámnak és nem figyeltem.-szegény tényleg sajnálta.
-Semmi baj én is hibás voltam, mert be volt csukva a szemem úgyhogy tényleg semmi baj.
-Jól van,nekem most sietnem kell úgyhogy rohanok,mégegyszer bocsi remélem találkozunk még, sziasztok.
-Szia-köszöntünk egyszerre a barátnőmmel.

-Ez de rohadt ciki volt.-röhögtem a szerncsétlenségemen.
-Hát nem mondhatom hogy nincs igazad.
-Kösz. -hát tényleg elég ciki volt.

Végigbeszéltük az utat a bénázásomról aztán beértünk a pszichológushoz.Először én mentem be,beszélgettünk a fóbiáimról aztán kérdezett még pár dolgot. Igazából elég jó fej a pszichológus, meg persze mivel már 9 éve ismerem ezért már nem kínosak a beszélgetések,elég jól ismer már.45 perc után elköszöntem és Lena következett,ő is bent volt háromnegyed órát aztán kijött, elköszöntünk a recepciósoktól is aztán kimentünk.

Amikor kijöttünk akkor már annyira nem fújt a szél, májushoz képest délelőtt elég rossz idő volt viszont úgy látszik délután egész jó idő lesz .Hazamentünk Lenaval és leültünk a nappaliba filmet nézni,megnéztük a Kavarást aztán bekapcsoltuk a Családi Üzelmeket,már a felét megnéztük amikor hirtelen dörgött az ég ami megmagyarázza hogy miért volt ma olyan furcsa idő ma , viszont nekem Asztrafóbiám van úgyhogy félek a vihartól. Szerencsére anyuék fél óra múlva itt vannak. Lena felhívta a szüleit hogy nálunk alszik a vihar miatt,anyuéknak nem baj ha itt alszik, mivel tudják hogy ő az egyetlen barátnőm. Igazából a szüleink is jóban vannak.

Amíg anyuék megérkeztek addig lehúztuk gyorsan a redőnyöket, becsuktuk az összes ablakot.
Mikor anyuék megjöttek a hugommal akkor nagyon örültem,amikor valamelyik félelmem zavar akkor rosszul érzem magam,a gyomrom görcsben van,izzadok, és furán veszem a levegőt.Igazából egy kissebb rohamom szokott lenni ilyenkor. De csak akkor van nagyobb rohamom ha egyedül vagyok amikor a félelmem "beteljesül".Ha nagyobb rohamom van akkor be veszek egy gyógyszert de ez ritkán van,mivel már hála a pszichológusnak,megtanultam nagyjából kontrollálni.

Amúgy a hugomról annyit kell tudni hogy Samanthának hivják,3 éves és nagyon édes teremtés. Aranyos göndör aranybarna haja van mint nekem ennyi idősen.Nagy zöld szemeivel olyan aranyos tud nézni.A legtöbb ismerősünk azt mondja hogy olyan mint én bébiként.

Vacsiztunk aztán felmentünk Lenával a szobámba. Hajnali 3-ig mindenféléről beszélgettünk aztán bealudtunk.