Happened

41. fejezet ~ Telefonhívások

Catherine Clark

November 09.; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

- Neymar- kiáltom el magamat a kanapén fekve.

Hiába engedtek haza a kórházból, a brazil ragaszkodik hozzá, hogy ápolót játszon mellettem. Nem tagadom, élvezem a nulla-huszonnégyes szolgáltatást, de magam is eltudok készíteni egy teát vagy éppen rendelni valamit enni.

A focista fürkészve lép elő a konyhából, ahol éppen főzőcskézőset játszik, Isten sem tudja mit készít ezúttal. Lebiggyesztem ajkaimat, mire elneveti magát és átszelve a köztünk lévő távolságot leül mellém a szófára.

- Nem kéne Barcelonaba visszamenned?- Teszem fel körülbelül harmincadjára a kérdést.

- Ne aggódj már ennyit emiatt, mondtam, hogy elintéztem mindent- csóválja meg rosszallóan fejét.

Nem válaszolok csupán az ölébe mászok, míg ő elkezdi simogatni hajamat és kontyomból kilógó fürtjeimmel játszik. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem nélküle. Apa is hamar megkedvelte, ami nála igazán meglepő.

- Mi lesz az ebéd?- Nézek fel hatalmas, barna szemeibe.

- Lasagne- mondja ki kedvenc ételem nevét, mire összefut számban a nyál és elterül arcomon egy hatalmas vigyor.

- Jó látni, hogy boldog vagy- küld felé egy biztató pillantást, mire zavarba jövök és csak jobban próbálom elrejteni arcomat előle.

- Szerinted Pep mit csinálhat?- Kezdem el terelni a témát.

- Nem tudom, de biztos jól van- hadarja el gyorsan, mire gyanakvóan nézek rá- hiszen ő Pep, te is tudod, hogy milyen.

- Én azért felhívom- ülök fel öléből és a kávézóasztalon lévő telefonomért nyúlok és Neymar is ezt teszi, mire értetlenül kezdek tekintgetni felé.- Ne zargasd szegényt, tuti dolgozik. Van mit bepótolnia- vált hirtelen flegmába.

Feltartom kezeimet ezzel jelezve számára, hogy ezúttal győzött. Ezúttal. Majd máskor felhívom Pepet.

Neymar Jr.

November 09.; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

- Mit szólnál hozzá, hogyha ma elmennénk valamerre?- Nézek Katere, miközben hátradőlök a kanapén. Hatalmas mosoly terül el arcán és megállíthatatlanul bólogat- találd ki hova szeretnél menni és már indulhatunk is- mosolygok rá kedvesen.

- Menjünk el masszíroztatni, aztán körmöshöz- kezdi el sorolni gondolkodás nélkül- juj és vásárolni, imádok vásárolni- tapsikol- és végül egy remek kávé- ötletel izgatottan, ami rendkívül aranyos.

Döbbenetes, hogy min megy keresztül. Kevesebb, mint egy hete vetélt el, most meg ott hever arcán a levakarhatatlan mosoly. Más -normális- ember a sebeit nyalogatná és a magzatát gyászolná. Valószínűleg Kate, nem is akarta ezt a gyereket és ez mind a portugál hibájának tudható be- nyilván más lett volna a helyzet, ha igazi apja van a gyermeknek.

- Megyek, elkészülök- nyom egy gyors puszit arcomra és szó szerint elfut.

Miután meghallom az ajtó csapódását gyorsan megyek a konyhába telefonomért és azonnal írok a másik Clark lánynak, miszerint muszáj beszélnünk, most. Alig küldöm el az üzenetet, máris csörögni kezd a mobilom. Elhúzom a kis ikont és fülemhez emelem a telefont.

- Pep figyelj- kezdek azonnal darálni portugálul.

- Hé-hé-hé- szól rám- másnapos vagyok és felébresztettél, tudom, hogy neked nagyon megy ez a nyelv de ne hadarj már ennyire, ha azt akarod, hogy egy szót is értsek belőle.- Sóhajt fel végül, miközben ő angolul beszél. - Gondolom Kate valahol a közeledben van- utal a nyelvhasználatomra.