Mikor még szerettél

Egy gyönyörű lánc

Már egy hete annak, hogy kimondtuk. Az étterem, ahová néhány napja elvitték, gyönyörű volt. És a nyaklánc, amit csináltattál nekem, az a legcsodálatosabb, amit eddig valaha láttam. Ahogy a te neved és az enyém kezdőbetüit egy szív alakú medálba belegravíroztattad, az eszméletlen! Még sosem csinált nekem ilyet senki. És a gyengédség, ahogy a nyakamba akasztottad... Ezek mind olyan kis emlékek, amiket sosem felejtek el. Nem tudom, hogy neked is ilyen maradandóak voltak-e, de én egy életen át emlékezni fogok rá. És a láncot is megőrzöm örökre.
Amikor melletted vagyok, valahogy máshogy telik az idő. Csak azt látom, hogy mikor átjöttél a házunkba, még reggel volt, most pedig hazamész, mert már késő van.
Annyira hiányzol. És ezt úgy elmondanám neked, de ha én már nem jelentek neked semmit, akkor nem segítene semmin. Észrevehetted, hogy azóta a bizonyos vacsora óta le sem veszem a nyakláncot. Ebben fekszem és kelek, mert szükségem van arra, hogy tudjam, az emléked nem fog elhalványulni. Hogy tudjam, létezik az örökké. Ha már nem is vagy itt mellettem, az emléked itt van. És ez erőt ad.