A hirtelen jött jókedvem azonnal elillant, ahogy beléptem az iskola óriási vaskapuin. Mintha valami temetőbe tértem volna, komor és ilyesztő. A hideg falak hurokként feszültek a nyakamra és elszorítva a hangszálaim.
Levetettem a kabátomat, a sapkám és a kesztyűim. Odakint repkednek a mínuszok, pedig még csak december közepe volt. Az arcom kipirosodott a hidegtől és még meg is voltam fázva. Eszméletlenül csábító voltam. Ha törvényes lenne saját magaddal házasodni, azonnal lecsaptam volna a lehetőségre.
-B-bhocsi.-húztam be a kezeimet a pulcsim ujjába. -Hányas terembe kel a spanyol? - kérdeztem Claratól, az egyik osztálytársamtól.
-A 132-be! - mosolygott rám miközben összefogta barna, göndör hajzuhatagát. Gyönyörű széles mosolya volt és tökéletes stílusa. Azon a napon egy törökmintás szaggatott farmerbe volt és egy fekete ingbe, ami pont jól illeszkedett homokóra alakjára. Tipikusan az a lány volt, akit irigyelni lehetett.
Válasz helyett csak bólintottam és már sétáltam is a 132. terembe, ami a 3. emeleten volt. A szürke lépcsőket bámúlva, a hétvégén töprengtem. Tény, hogy énekeltem, de hogyan fogom leküzdeni ezt az elszigetelő érzést, ami miatt nem tudok egy épp mondatot szólni. Az érzés, hogy megannyi embernek okoztam csalódást óriási bűntudatot vont maga után, ami rányomta pecsétjét a mindennapjamra is. Na meg, azon is, hogy Úr Isten, SHAWN MENDES!
KAMU SEDANG MEMBACA
It's just a dream ♡ S.M.
Fiksi Penggemar"-Mindent dalokkal oldasz meg? -Csak, ha a szavak már nem használnak."
