Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Kinga:
"-Az úgy kezdődött......" - mondta én pedig áhítattal vártam, hogy folytassa. Fogtam magam, és bele ültem az ölébe, vele szemben, hogy jobban lássam. Mosolyogva nézte végig a mutatványom és azt, ahogy elhelyezkedek. Amikor végeztem, egy halvány csókot nyomott a számra, majd bele kezdett. - Kezdjük Ábellel. - mondta és megvakarta az állát. - Hol is kezdjem.....Áhh. Megvan.
Nagy Ábel és Benedek története külső szemszögből.
Ábel 16 éves volt, amikor megismerkedett Benedekkel. Ben-nek rengeteget kellett küzdenie azért, hogy Ábel figyelmét magára irányítsa. Mindig is példaképként tekintett rá. Olyan akart lenni, mint ő. Csak nem tudta, hogy ez nehéz lesz. Ábelnek feltételei voltak, amiket Ben teljes erőbedobással meg is csinált. Rengeteg olyan dolog volt, aminek a gondolatától is végig futott a hideg a hátán. Ábel rá akarta szoktatni a cigarettára. Egy ideig csinálta is, de kezdte megutálni az ízét. nem adott neki felüdülést az, hogy minden második szívás után, majd megfulladt. Akkor még Kecskeméten laktak, és oda járt általános iskolába. Egyik délután Ábel kitalálta, hogy kipróbálhatnának mást is. Ben nem tudta, hogy mi is ez, így belement.
-Jó lesz ez srácok. - hangzott Ábel hangja, miközben a mező másik oldalán lévő elhagyatott épület felé másztak.
-Biztos ez? Nem fogunk lebukni? - kérdezte Ben. Ábel és a másik két haverja csak röhögtek rajta.
-Pisisek nem valók ide Ben. Ha nem tetszik, még vissza lehet fordulni. Viszont akkor elfelejtjük egymást. Értve vagyok? - kérdezte Ábel enyhe szigorral a hangjában. A fiú megszeppenve haladt tovább. Nem akarta elveszíteni a csapatot. Amikor velük volt, azt érezte, hogy ő is valaki. Azt hitte, hogy feljebb kerül ezzel. Hogy kitűnik majd a tömegből. Közben beértek a helyiségbe, ahol csak egy régi asztal volt. Ben helyet is foglalt azon. Ábel egy zacskót vett elő, és szét osztotta. Ben megszagolta a csikket és más ez illatától szédült. Mire Ben neki állt volna, hogy elkezdi szívni, Ábel és a többiek, már a harmadiknál tartotta. Ott rihegtek röhögtek, na meg üvöltöztek a földön fekve. Ben egyszer csak rendőr autó szirénáját hallotta. Amikor kinézett a kis ablakon, a kék-piros fények is felvillantak, meg a befelé törő emberek. A kutyák, már az ajtó előtt ugattak, de Ábelék, még mindig nem tértek magukhoz. Ben sem mozdult egy tapodtat sem. Rá úgy sem lehet rá bizonyítani, hogy be van állva, mert még bele sem szívott a cuccba. Teljesen magánál volt.
-Rendőrség. Bemegyünk. - hallotta kintről a kiabálást.
-Jöjjenek csak. - kiabált vissza Ben, mire az ajtót berúgták, és az neki vágódott a falnak. Három rendőr lépett be és kettő elindult körbe nézni, a harmadik pedig leszállította bent az asztalról. Még három másik pasas is bejött, akik Ábeléket szedték ki onnan. Természetesen kérdezés nélkül, mindegyiket bevitték az őrsre, és még a szülőket is ugrasztották. Ben bent ült a kihallgató szobában és maga elé bámult. a rendőr fel alá járkál a szobában, majd leült vele szemben.
