A sötétség körülvesz. Rossz érzésem van. A szemem sarkában mindig látok valamit, de nem tudom kivenni. Valami vörös és sötét de homályos, nem tudom mi lehet. Nem vagyok egyedül. A távolban Josh alakja körvonalazódik, késsel a kezében. A rossz érzésem fokozódik. A kés lassan emelkedik Josh nyakához. Nem bírok mozdulni és ő túl messze van. Üvölteni akarok de egy hang sem jön ki a torkomon. Látom ahogy Josh lassan végighúzza a nyakán a kést és a vér beteríti a nyakát majd átszínezi a pólóját.
Rémülten ébredtem. Hideg verejték folyt le a gerincemen és a halántékomon. Csak egy újabb rémálom. A plafont bámultam. A rossz érzésem nem múlt el. Meg kellett győződnöm róla hogy minden rendben. Némi tépelődés után úgy döntöttem hogy felhívom Josht.
- Halló? – A hangja nagyon álmosan szólt.
- Szia, bocs hogy felébresztettelek.
- Tyler, hajnali fél három van. Miért hívtál? – A rossz érzés utáni ideiglenes megnyugvásomat bűntudat váltotta fel.
- Semmi fontos. Bocs hogy felébresztettelek, aludj vissza.
- Várj, valamiért felhívtál az éjszaka közepén, ne tedd le, hallani akarom. – A hangja egyszerre volt aggódó és megnyugtató.
- Csupán egy rémálmom volt és tudni akartam hogy minden rendben van-e. – Ez most nagyon érzelgősen hangzott. Egy kis szégyen is vegyült a bűntudatba.
- Rendben van-e? Mármint velem? Miért ne lenne. Szeretnéd megbeszélni az álmot?
- Nem, fáradtnak tűnsz, menj vissza aludni, én is megpróbálok. – Kisebb csönd, a holdat bámultam az ablakomon keresztül amíg a válaszra vártam.
- Rendben, aludj, holnap beszélünk. – Örültem hogy beleegyezett.
- Rendben, szia.
- Szia.
Nem tudott elnyomni az álom, éber voltam. Kinyitottam az ablakot. Ezen a meleg nyári estén a hideg szellő olyan volt az arcomnak mint egy megváltás. A fejem is kitisztult kissé. Csupán egy hülye rémálom. Régóta rendszeresen vannak ezek az álmok, nincs miért aggódnom.
(note: bocsi hogy ilyen rövid lett, köszi az olvasást, véleményeket, bátorító szavakat és kritikákat szívesen fogadok kommentekben. kíváncsi vagyok a gondolataitokra ;) )
KAMU SEDANG MEMBACA
we're BROKEN people
Fiksi PenggemarTe is szoktál magadban beszélni. Tudom jól. Mindenki szokott. De mit éreznél ha egy nap, egy hang amit csak te hallasz, válaszolna. Megijednél? Megőrülnél? Velem megesett. Ha elmondom mi történt, hiszel majd nekem? *TRIGGER WARNING*