#Crazy Girl#

bevezető

Késő délután volt én pedig szokásomhoz híven készülődtem a könyvtárba. Elő kerestem a fekete farmerem, a fekete ingem és az ugyan csak ilyen színű pulcsim. Leszaladtam a lépcsőn  fel vettem a bakancsom a hátamra dobtam a táskám aztán már indultam is. Szépen lassan haladtam és csak annyit vettem észre hogy egy öreg pár össze súg és a nő rám mutat. Sokan gótnak néznek csak azért mert feketében járok és kevés emberel barátkozom. Pedig semmi köze nincs hozzá egyszerűen csak antiszociális vagyok erről pedig nem tehetek. Meg arról sem hogy akikkel elvileg barátkoznom kéne mind beképzelt önimádó kis cafka. Én így is elvagyok a magam kissé sajátos világában és ha ebben nincs  olyan sok ember hát az miért is lenne baj? Inkább legyen három igaz barátom mint ezer mű. A lényeg annyi hogy nem igazán vagyok az a társasági ember. Az említett három igaz barátom van akikben teljes mértékben meg bízom és nekem ez tökéletesen megfelel. Szemrehányóan az öreg nőre néztem és egy szelíd mozdulattal be mutattam neki aztán mosolyogva haladtam tovább.

Amikor megérkeztem a könyvtárba a portásnak le adtam a cuccaim és fel mentem  a lépcsőn. Köszöntem és már indultam is keresni. Nem telt el öt perc én már az egyik asztalnál ültem és olvastam.  Egyszer csak egy fura érzés tört rám, mintha valaki figyelne. Na persze sokszor megbámulnak de ez más, szinte éreztem a hátamba fúródó a tekintetét. Lassan hátra tekintettem a vállam felett és körbe néztem, meg akadt a tekintetem egy kapucnis fiún aki  észre vehette hogy nézem, de nem kapta el a fejét . Furán néztem és szerintem egy grimasz szerűséget alkothattam mert csak annyit vettem észre hogy  elmosolyodott és lehajtotta a fejét hogy aztán olvassa tovább a könyvét. Most hogy így meg nézem, előbb nem is láttam azt a könyvet. Tekintetemet vissza vezetem  a könyvemre és olvastam tovább. Egy kis idő után megint megéreztem hogy nézz de most nem fordultam meg csak  fel álltam oda mentem  a pulthoz beszéltem még egy sort a könyvtárossal mielőtt ki léptem volna az ajtón, még egyszer utoljára vissza néztem, a rejtélyes idegen most is engem nézett de most én mosolyodtam el és kisétaltam az ajtón.